Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - Zolnay László: Három kislelet

régebbi, piros vonalon az utasforgalmat — és ellenőrzést — gondosabban szervezték meg az ott dolgozók. Azt is elmondta, hogy az utasok egy része a zsúfolt járatok helyett kerülőúton jár munkahelyére, utasszámláláskor nehogy az így kialakult helyzetet vegyék meghatározónak. Az 1/4-es HNF körzeti bizottság titkára egy régebbi betétjárat visszaállítását kérte a Szarvas tér, János-kórház között, a Maros utca közbeiktatásával, annak érdekében, hogy a kerületi egészségügyi intézményekhez gyorsabban lehessen eljutni, a „dugók" elkerülésével. Javaslata mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy az illetékesek rendszeresebben végezzék a megállók tisztántartását, egyes helyeken, például a Horváthkertnél télen egy konténerben tároljanak sós homokot, hogy a csúszós, balesetveszélyes útszakaszt járhatóbbá tegyék — akár maguk az utasok is. Idősebb nyugdíjasok, de a fiatalabbak is szívesen vállalnák ezt a kis társadalmi munkát. Korom Emil a kulturáltabb utasforgalom velejárójának érezte, hogy mind több és több, erre alkalmas megállónál építsenek esőbeállós utastartózkodót. Konkrét példaként emelte ki a 16-os busz Moszkva téri végállomását, ahol szintén szükség van erre. Hangot adott annak a véleményének, hogy a megállók tisztaságának megóvásában maga az utazóközönség a legilletékesebb, a lakosság kulturáltságának egyik fokmérője az is, mennyire becsüljük meg fővárosunkat, hogyan vigyázunk annak értékeire, ezen belül a tömegközlekedési járművekre. Gál Tibor egy külföldi vendége véleményét tolmácsolta, aki Budapesten a tömegközlekedést világviszonylatban is igen jónak, szervezettnek látta. S bár egyetért ismerősével, elmondta, hogy a 29, 65, 165-ös buszjáratok szinte együtt, konvojban indulnak a Szépvölgyi útról, ami elég sok bosszúságot okoz. Baksa Ottóné az Attila utcai lakosok nevében kérte az illetékeseket, hogy az Attila út és a Mikó utca sarkára helyezzenek közlekedési lámpát, illetve fessenek fel zebrát a Vérmező biztonságos megközelítésére, mivel az ottani óvodásokat-iskolásokat nevelőik rendszeresen viszik a parkba. Majd minden hozzászóló kitért a szintén örökzöld témára, a siklóra. A többség egyetértett abban, hogy ennek a megépítése akkor válna ismét aktuálissá, amikor a Vár rekonstrukciója befejeződött. A főváros közlekedési vállalatának mind jobb, kulturáltabb utaskiszolgáló tevékenységét is többen hangsúlyozták. Kiemelték, hogy számottevően javult az utazóközönség tájékoztatása az utóbbi években. Elismerően szóltak arról, hogy mind több buszon, villamoson, HÉV-en induláskor a járművezetők köszöntik utasaikat, a csomópontoknál közlik az átszállás, továbbutazás lehetőségeit. Gyene László forgalmi igazgató válaszadó összefoglalóját egy, a tanácskozásra vonatkozó adattal kezdte: 34 témakört jegyzett fel, amelyre a BKV-nak válaszolnia kell. — Ezek között — mondotta — természetesen sok olyan is akadt, amelyet nem lehet rögtön megválaszolni, szakemberek és a lakóterület vezetőinek egyeztetését igénylik. Több olyat is talált, amelyek intézése kizárólagos tanácsi hatáskört érint, ezek megoldását véleményükkel kiegészítve a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága elé terjesztik. — Egyben minden kérdező bizonyos lehet: körültekintően megvizsgálunk minden itt felmerült kérdést, nem hagyunk érdemi válasz nélkül egyet sem. Amelyekre most nincs módom válaszolni, azokra levélben adunk választ. Járatmódosítási észrevételeiket eljuttatjuk a Fővárosi Tanácshoz. A megállók kijelölése és az ezzel összefüggő kérdések megoldása a kerületi tanács és a BKV közös feladata, amelynek során a vállalat nem kívülről szemléli az eseményeket, nem csupán a végrehajtás szerepét vállalja magára, hanem a munkát segítő felmérések, elemzések, kezdeményezések feladatait is. Ennek egyik legfontosabb biztosítéka az a folyamatos munkakapcsolat, amely a kerületi tanács és a Budapesti Közlekedési Vállalat együttműködését jellemzi. — Már most, idejében szólnom kell, hogy amelyik kérés járműtöbbletet igényel, az — sajnos — nem valósítható meg, egyrészt a vállalatot sújtó járművezetőhiány miatt, másrészt pedig csak más vonalakról lehetne elvonni járműveket. — Hadd tegyek néhány észrevételt az utasszállítás minőségéről. Tisztában vagyunk azzal, hogy az elkövetkező időkben tovább növekszik utasforgalmunk, egyre több gépkocsitulajdonos száll át autójáról a BKV villamosaira, buszaira, s a turisták is szivesebben veszik igénybe a tömegközlekedési eszközöket. Ennek a növekvő forgalomnak, utasszámnak a kulturált kiszolgálása minden dolgozónk tudásának legjavát követeli. Járatainkat rendszeresen, meglepetésszerűen ellenőrizzük. Körülbelül 6000 járművezetőnk van, közöttük, többségében becsületes, szakmaszerető emberek, szép jövedelemmel. — A menetrend és a forgalomszervezési intézkedéseink segítésére számítógépes programokat dolgozunk ki, amelyeknek eredményeit összevetjük a forgalomszámlálás adataival, a válasz a legtöbb esetben megnyugtató. — A menetrendszerűség, a járategyenletesség kérdéscsokra legtöbbször a forgalmi csúcsidőkben kerül előtérbe. Sajnos, ha a közúti forgalom lelassul, megáll, a villamossínen autók torlaszolják el a továbbhaladást, a buszsávon más járművek sorakoznak, a mi járműveink is lelassulnak, megállnak, „szétesik" a menetrend. Kísérletezünk új műszaki megoldásokkal is. Ezek közül kettőt emelnék ki. Budán vizsgáljuk azt a lehetőséget, hogy buszaink műszereikkel befolyásolhassák a közlekedési lámpák jelzésváltását. Például: ha zöld jelzés esetén meghatározott közelségben van a jármű, annak áthaladásáig nem vált át. Menetirányítóink kötelessége, hogy a forgalom mindenkori helyzete szerint intézkedjenek. A másik már nem is nevezhető kísérletnek, inkább szélesítendő gyakorlatnak: a VI. ötéves tervben 250-nél is több URH-készüléket szerelünk fel járműveinkre, amelyek segítségével a forgalom szükséglete szerint azonnal intézkedni tudunk. — Mindig örülünk, ha a hazánkba látogató külföldiek elismeréssel szólnak munkánkról, számunkra mégis elsősorban a főváros lakosságának tömegközlekedése a fontos, az itt élők véleménye a mérce. Ennek ellenére engedjék meg, hogy elmondjam azt, hogy európai szinten a szakemberek több szempont szerint értékelve, előkelő helyre teszik fővárosunk tömegközlekedését. E szempontok elsősorban a járművek sebessége, sűrűsége, a közlekedési hálózat nagysága, járműveink általános tisztasága. Mészáros Tamás, a kerületi tanács képviseletében válaszolt a tanácsra tartozó kérdésekre, s a hasznos tanácskozás jó hangulatban fejeződött be. (x) t,