Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - Zolnay László: Három kislelet

régebbi, piros vonalon az utasforgalmat — és ellenőrzést — gondosabban szervezték meg az ott dolgozók. Azt is elmondta, hogy az utasok egy része a zsúfolt járatok helyett kerülőúton jár munkahelyére, utasszámláláskor nehogy az így kialakult helyzetet vegyék meghatározónak. Az 1/4-es HNF körzeti bizottság titkára egy régebbi betétjárat visszaállítását kérte a Szarvas tér, János-kórház között, a Maros utca közbeiktatásával, annak érdekében, hogy a kerületi egészségügyi intézmények­hez gyorsabban lehessen eljutni, a „dugók" elkerülésével. Javaslata mellett arra is fel­hívta a figyelmet, hogy az illetékesek rend­szeresebben végezzék a megállók tisztán­tartását, egyes helyeken, például a Horváth­kertnél télen egy konténerben tároljanak sós homokot, hogy a csúszós, balesetveszé­lyes útszakaszt járhatóbbá tegyék — akár maguk az utasok is. Idősebb nyugdíjasok, de a fiatalabbak is szívesen vállalnák ezt a kis társadalmi munkát. Korom Emil a kulturáltabb utasforgalom velejárójának érezte, hogy mind több és több, erre alkalmas megállónál építsenek esőbeállós utastartózkodót. Konkrét pél­daként emelte ki a 16-os busz Moszkva téri végállomását, ahol szintén szükség van erre. Hangot adott annak a véleményének, hogy a megállók tisztaságának megóvásá­ban maga az utazóközönség a legilletéke­sebb, a lakosság kulturáltságának egyik fokmérője az is, mennyire becsüljük meg fővárosunkat, hogyan vigyázunk annak ér­tékeire, ezen belül a tömegközlekedési jár­művekre. Gál Tibor egy külföldi vendége vélemé­nyét tolmácsolta, aki Budapesten a tömeg­közlekedést világviszonylatban is igen jónak, szervezettnek látta. S bár egyetért ismerősével, elmondta, hogy a 29, 65, 165-ös buszjáratok szinte együtt, konvojban indulnak a Szépvölgyi útról, ami elég sok bosszúságot okoz. Baksa Ottóné az Attila utcai lakosok ne­vében kérte az illetékeseket, hogy az Atti­la út és a Mikó utca sarkára helyezzenek közlekedési lámpát, illetve fessenek fel zebrát a Vérmező biztonságos megközelí­tésére, mivel az ottani óvodásokat-iskolá­sokat nevelőik rendszeresen viszik a park­ba. Majd minden hozzászóló kitért a szintén örökzöld témára, a siklóra. A többség egyetértett abban, hogy ennek a megépíté­se akkor válna ismét aktuálissá, amikor a Vár rekonstrukciója befejeződött. A főváros közlekedési vállalatának mind jobb, kulturáltabb utaskiszolgáló tevékeny­ségét is többen hangsúlyozták. Kiemelték, hogy számottevően javult az utazóközönség tájékoztatása az utóbbi években. Elismerő­en szóltak arról, hogy mind több buszon, villamoson, HÉV-en induláskor a jármű­vezetők köszöntik utasaikat, a csomópon­toknál közlik az átszállás, továbbutazás le­hetőségeit. Gyene László forgalmi igazgató válaszadó összefoglalóját egy, a tanácskozásra vonat­kozó adattal kezdte: 34 témakört jegyzett fel, amelyre a BKV-nak válaszolnia kell. — Ezek között — mondotta — termé­szetesen sok olyan is akadt, amelyet nem lehet rögtön megválaszolni, szakemberek és a lakóterület vezetőinek egyeztetését igénylik. Több olyat is talált, amelyek in­tézése kizárólagos tanácsi hatáskört érint, ezek megoldását véleményükkel kiegészít­ve a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazga­tósága elé terjesztik. — Egyben minden kérdező bizonyos le­het: körültekintően megvizsgálunk minden itt felmerült kérdést, nem hagyunk érdemi válasz nélkül egyet sem. Amelyekre most nincs módom válaszolni, azokra levélben adunk választ. Járatmódosítási észrevétele­iket eljuttatjuk a Fővárosi Tanácshoz. A megállók kijelölése és az ezzel összefüggő kérdések megoldása a kerületi tanács és a BKV közös feladata, amelynek során a válla­lat nem kívülről szemléli az eseményeket, nem csupán a végrehajtás szerepét vállalja magára, hanem a munkát segítő felmérések, elemzések, kezdeményezések feladatait is. Ennek egyik legfontosabb biztosítéka az a folyamatos munkakapcsolat, amely a kerü­leti tanács és a Budapesti Közlekedési Vál­lalat együttműködését jellemzi. — Már most, idejében szólnom kell, hogy amelyik kérés járműtöbbletet igényel, az — sajnos — nem valósítható meg, egyrészt a vállalatot sújtó járművezetőhiány miatt, másrészt pedig csak más vonalakról lehetne elvonni járműveket. — Hadd tegyek néhány észrevételt az utasszállítás minőségéről. Tisztában va­gyunk azzal, hogy az elkövetkező időkben tovább növekszik utasforgalmunk, egyre több gépkocsitulajdonos száll át autójáról a BKV villamosaira, buszaira, s a turisták is szi­vesebben veszik igénybe a tömegközleke­dési eszközöket. Ennek a növekvő forga­lomnak, utasszámnak a kulturált kiszolgá­lása minden dolgozónk tudásának legjavát követeli. Járatainkat rendszeresen, megle­petésszerűen ellenőrizzük. Körülbelül 6000 járművezetőnk van, közöttük, többségében becsületes, szakmaszerető emberek, szép jövedelemmel. — A menetrend és a forgalomszervezési intézkedéseink segítésére számítógépes programokat dolgozunk ki, amelyeknek eredményeit összevetjük a forgalomszám­lálás adataival, a válasz a legtöbb esetben megnyugtató. — A menetrendszerűség, a járategyen­letesség kérdéscsokra legtöbbször a for­galmi csúcsidőkben kerül előtérbe. Sajnos, ha a közúti forgalom lelassul, megáll, a villamossínen autók torlaszolják el a to­vábbhaladást, a buszsávon más járművek sorakoznak, a mi járműveink is lelassulnak, megállnak, „szétesik" a menetrend. Kísér­letezünk új műszaki megoldásokkal is. Ezek közül kettőt emelnék ki. Budán vizs­gáljuk azt a lehetőséget, hogy buszaink mű­szereikkel befolyásolhassák a közlekedési lámpák jelzésváltását. Például: ha zöld jel­zés esetén meghatározott közelségben van a jármű, annak áthaladásáig nem vált át. Menetirányítóink kötelessége, hogy a for­galom mindenkori helyzete szerint intéz­kedjenek. A másik már nem is nevezhető kísérletnek, inkább szélesítendő gyakor­latnak: a VI. ötéves tervben 250-nél is több URH-készüléket szerelünk fel jár­műveinkre, amelyek segítségével a forga­lom szükséglete szerint azonnal intézkedni tudunk. — Mindig örülünk, ha a hazánkba láto­gató külföldiek elismeréssel szólnak mun­kánkról, számunkra mégis elsősorban a fő­város lakosságának tömegközlekedése a fontos, az itt élők véleménye a mérce. En­nek ellenére engedjék meg, hogy elmond­jam azt, hogy európai szinten a szakembe­rek több szempont szerint értékelve, elő­kelő helyre teszik fővárosunk tömegközle­kedését. E szempontok elsősorban a jár­művek sebessége, sűrűsége, a közlekedési hálózat nagysága, járműveink általános tisz­tasága. Mészáros Tamás, a kerületi tanács képvi­seletében válaszolt a tanácsra tartozó kérdé­sekre, s a hasznos tanácskozás jó hangulat­ban fejeződött be. (x) t,

Next

/
Thumbnails
Contents