Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - Császár Nagy László: Mindenből lehet szemét?

CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ Mindenből lehet szemét? Idestova másfél évtizede, hogy New Yorkban sztrájkba léptek a szemetesek. Akkori újságcikkben olvastam: az első két napon semmitsem lehetett észrevenni, a harmadikon piszkosak lettek az utcák, a negyediken alig győzték kerülgetni a járókelők a kihajított dobozokat és ételmaradékokat. Nem sokkal később már patkányok sétáltak az utcákon. Szervezett elszállítás hiányában egy hét alatt elöntené a várost a szemét; mindössze néhány hétre lenne szükség ahhoz, hogy a rég legyőzött járványok újból felüssék a fejüket. (Még el se kezdtem, máris félbe kell szakítanom. A fővárosi szemét szállításáról írok, aligha kétséges, melyik vállalatnál igyekszem információkat gyűjteni. De a riportírás előtt és közben olyan falakba ütközöm, amelyek előtt máig — és minden bizonnyal sokáig — érthetetlenül állok. Gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül. így viszonylag hamar sikerül meggyőződnöm arról, az illetékes nem veszi jónéven a kukák, szemétszállító kocsik és az íróasztalok körüli tüsténkedésemet. Ezért — sajnálatomra — mind az illetékes hivatal, mind pedig beszélgetőpartnereim nevét elhallgatom. Jó okom van erre. Nem akarom őket senki rosszallásának kitenni. Ezúton köszönöm mindazok közreműködését, akik véleményük, tapasztalataik és gondolataik elmondásával — az említett nehézségek ellenére is — segítettek e riport megszületésében.) A fővárosban évente kb. 3 millió köbméter, a környezetre veszélyes szemetet tesznek ártalmatlanná. A szemetesek kezében vagyunk. Nélkülük a szemét rövid idő alatt maga alá temetné a várost. Felismerték ezt eleink is. Ezért 1904-ben a Székesfőváros Mérnöki Hivatalában a következő gondolatok fogalmazódtak meg: „.. .tisztelettel javasoljuk, hogy a szemét kezelésében az eddigi eljárásokkal szemben, főképpen higiéniai előnyei és tökéletessége miatt szemétégető telep felállítását elhatározni szíveskedjék a tekintélyes Székesfővárosi Tanács." Az indokok között szerepelt, hogy az égetés által keletkezett energia fűtésre éppúgy felhasználható, mint világításra. S mint a korabeli szakemberek állították, a szemétégető elkészülte után csökkennek a hulladék elszállításának költségei, kevesebb lóra és abrakra lesz szükség. A lovakat azóta felváltották az autók, és az idén a fővárosban megkezdte működését a szemétégetőmű. Ám a hulladék menynyisége folyton növekszik. így a nemrégiben átadott szemétégető a gondnak csak egy — igaz, jelentős — részét képes megoldani. Mint beszélgetésünk kezdetén az egyik szakember mondja, becsülnünk kell az eredményeket, hiszen Budapest azon kevés európai városok közé tartozik, ahol ingyenes a hulladék elszállítása. És az sem lebecsülendő tényező, hogy kis híján az egész fővárost bekapcsolták az intézményes szemétszállításba. Az elmúlt évtizedben új fejezet kezdődött a szemétszállítás történetében. A korábbi fémkukákat műanyag kukákkal váltották föl, amelyek jobban megfelelnek a munkavédelmi kívánalmaknak, és kevésbé zajosak. így napjainkban már 300 ezer darab műanyag kuka várja reggelente degeszre tömve a pesti és budai bérházak, hivatalok előtt a hulladékot mélyről fakadó szusszanással magukba szippantó, feneketlen gyomrú kukás kocsikat, melyeknek jelentős hányada tömöríti is a falánkan elnyelt szemetet, hogy aztán a szemétégetőbe vagy a még üresen ásítozó bányagödrök felé induljon terhével. — Jelenleg a háztartási szemét ötven százalékát száMítjuk a szemétégetőbe — jegyzem a szakember szavait —, a többit bányagödrök nyelik el. Gondot okoz azonban, hogy a fővárosban már kevés feltölthető bányaüreg található, mind nagyobb nehézségbe ütközik a szemét elhelyezése. Ezért új lerakóhelyekről kell gondoskodnunk a háztartási hulladék számára a fővároson kívül. Ez sem könnyű feladat. Igaz, a közelmúltban Gyálon és Diósdon kaptunk újabb területeket, de ezek csak részben enyhítik gondjainkat. Jelenleg is tárgyalunk az agglomerációs övezethez tartozó települések tanácsi vezetőivel. Bár vannak biztató szakaszban lévő megbeszéléseink, általában idegenkednek attól, hogy a területükön lévő bányagödrökbe hulladékot szállítsunk. * A szemétszállítás helyzetét korántsem nevezhetjük megoldottnak, amíg a fővárost övező erdőkben és a kivezető utak mentén tornyokban magasodik a hulladék. Az egyik fővárosi kertes ház lakója meséli: — Hiába gyűjtöm össze a kukába a lehullott falevelet, letört gallyat, lekaszált füvet. Jön a kukás, belenéz a tartályba, és úgy fordít hátat az edénynek, mintha semmi köze nem lenne hozzá. Amióta tudom, hogy a szállítók ilyen válogatósak, a háztartási hulladék közé „csomagolom". A trükk eddig bevált. Bűvészmutatványokkal nem mindig lehet eredményt elérni, anyagi áldozatokra— borravalóra — van szükség. — Maga is a kukásokkal boszszant — dohog az egyik belvárosi házfelügyelő.— Hát ide süssön! Nincs nekem ezekkel az emberekkel semmi bajom, csak az, hogy finnyásak. A házban mindenki átalakít, renovál, mert most erre biztatják a népet. Csak azt nem mondják meg, hová vigyék a sittet. Mert a kukások bizony úgy itt hagyják a törmeléket, mintha megalázó lenne beönteni a kocsiba. Próbáltam szépen elsimítani a kukában, de olyanok ezek, mintha röntgen lenne a szemükbe beépítve. Legalábbis addig, amíg oda nem csúsztatom a százast. Mert amint az megvillan, egyszeriben minden akadály elhárul a szállítás elől. Miféle dolog ez? — Mindenképpen szólni kell erről a problémáról — mondja a szakember. — Meglehetősen sok gondot okoz vállalatunk dolgozóinak is, hogy a köztisztasági rendelet értelmében tilos a szemétszállító autóinkban kerti hulladékot, építési törmeléket szállítanunk, mert ezzel veszélyeztetnénk gépkocsijaink műszaki állapotát. Ezért sokan az erdőket találják alkalmasnak a sitt elhelyezésére. Minden lehetőséget megragadunk, hogy tudassuk a lakossággal: öt köbméteres felső határig bárki ellenszolgáltatás nélkül kiviheti a hulladékot telepeinkre, mégis kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Kapacitásunk nem teszi lehetővé, hogy vállaljuk a szállítást is, arról az állampolgárnak kell gondoskodnia, s vállalnia kell a szállítás — olykor elég magas — költségeit. Tudom, a vállalatok nem szívesen fuvaroznak szemetet. A kör bezárul: mindenki úgy szabadul meg a felgyülemlett hulladéktól, törmeléktől, ahogy tud. Tetézi a gondokat, hogy esetenként a vállalatok és az ingatlankezelők gépkocsivezetői is — hiába osztunk szemétszállítójegyet — igyekeznek mielőbb megszabadulni nemkívánatos terhüktől. Ilyenkor a menetlevél rendszerint eltér a megtett útvonaltól. Talán néhány kisvállalkozás javítana a helyzeten. Addig azonban, míg erre a feladatra is akad vállalkozó, különféle akciókkal próbálunk segíteni a szállításban. Amennyiben egy-egy városrészben vállalják, hogy öszszegyűjtik a törmeléket, minden esetben magunkra vállaljuk a szállítást. A szemétszállítást azonban nem lehet társadalmi munkában megoldani. A gyakorta emiege-14