Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - Dr. Fekete Gyula: Vonal alatt II.

A minimális bútorszükségletet elsősorban a ruhaállomány szabja meg. Egy kétajtós szekrényben 8—9 ruha fér el akasztóstul. Az aljában 5—6 pár cipő, a szekrény másik felében pedig fehérnemű, ingek, pulóverek, ágynemű és törülközők helyezhetők el. Két személynek tehát két kétajtós szekrényre van szüksége. Figyelembe véve azt, hogy a takarítóeszközök számára is célszerű egy szekrényrészt biztosítani, az egyik szekrénynek háromajtósnak kell lennie. A jelenleg kapható szekrénysorok luxuskivitelük és tetszetősségük ellenére sem elégítik ki a minimális szükségleteket: egyik garnitúra sem tartalmaz legalább két darab kétajtós szekrényt. (A bútorok közül sem a cipőszekrény, sem az íróasztal nem része a létminimumnak.) A szőnyegek melegebbé teszik a lakást, és zajcsökkentő szerepük is van, ezért a függönyökkel együtt ma már elmaradhatatlan részei a lakásnak, persze csak olcsóbb kivitelben. A mosógép, centrifuga, vasaló, hűtőszekrény — ma már szintén minimálisan szükséges tartós javaknak számítanak. A budapesti háztartásoknak közel egyharmadában van telefon. Orvost hívni beteg gyermekekhez, gyors értesítést kapni az idős szülők egészségi állapotáról csak telefon segítségével lehet. Mai fejlettségi szintünkön a telefon létszükséglet. A tartós javak minőségének romlása miatt gyorsabban növekszik a minimális szükséglet költsége, mint ahogy azt az árak növekedése indokolja. Az eladott rádiók ötöde, a villanytűzhelyek negyede gyári hibás. A megvásárolt bútorok harmada garanciális javításra szorul. Evekkel csökkentette a bojlerek élettartamát, hogy a gyártók áttértek az előállítás szempontjából kényelmesebb poliuretánhabos szigetelési eljárásra, és emiatt a kilyukadt melegvíztárolókat nem lehet javítani. Romlik a bútorok minősége is. A régi 19 milliméteres bútorlap 16 milliméterre soványodott. Ezért érzékeny a nedvességre, csavar- és szegállósága csekély. Indokolatlanul hamar foszlik és kopik a bútorok kárpitja. A régi, életre szóló bútorokat felváltották a 15—20 évre szólók vagy — félő — a még rövidebb életűek. Mindezeket tükröznie kell a létminimumnak. A gyermekeiket már felnevelt családok a középnemzedéknek mintegy 8 százalékát alkotják. Létminimumuk (egy főre körülbelül 3200 forint) annyival haladja meg a nyugdíjasokét, amennyivel a munkába járás és általában az aktív tevékenység magasabb élelmezési és ruházkodási kiadásokkal jár. Ezt a réteget leginkább a gyermekeik családalapításával, lakásszerzésével kapcsolatos terhek nyomasztják — bár ez szigorúan véve máinem a középkorúak létminimumának a problémája. Mintegy harmaduk jelentősebb összegekkel támogatja gyermekeinek révbe jutását; több mint felük otthont ad valamelyik családos gyermekének, és közvetve — lakásrezsi, tartós javak költségeinek fedezése révén — is támogatja a fiatalokat. Az 50—59 évesek a legidősebbek korosztályukban, ezért egészségi állapotuk a legrosszabb, ezzel kapcsolatos kiadásaik a legmagasabbak. Szorongatott egészségügyi helyzetüket mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a férfiak halandósági valószínűsége 1960 óta 50 százalékkal nőtt, halálozási arányuk is magasabb, mint a harmincas években volt. A nők életkilátásai is csökkentek, bár nem ilyen mértékben. A szív- és érrendszeri betegségben szenvedők aránya nőtt (jelenleg 10 százalék). Gyógyítása havi 50 forint. Neurotikus panasza kétszer-háromszor annyi középkorú embernek van, mint fiatalnak (havi gyógyszerköltség 20 forint), a légúti megbetegedések aránya a fiatalokéval hozzávetőleg azonos (havi gyógyszerköltség 30 forint). 12—13 százalék az emésztőszervi megbetegedések aránya. (Megjegyzendő: a középnemzedék, a „Fényes szelek" nemzedéke távolodott el legjobban szülei társadalmi helyzetétől, lakóhelyétől, miközben étkezési szokásai alig változtak.) Az 50—54 éves embernek átlag 15 foga hiányzik, 4—5 tömött, és még legalább egy kezeletlen odvas foga van. A fogak karbantartására, fogművek készíttetésére, még SZTK kedvezmények mellett is, évente 200 forintot kell számítani. A szemüvegesek aránya 15—20 százalék között van. Négyévenként szemüvegcserét, váltószemüveget feltételezve az évi költség közel 150 forint. A testi és szellemi frisseség fenntartását szolgáló uszodai, kirándulási költségeket'is számításba kell vennünk. (Az üdülés nem része a létminimumnak; a lakosság többsége még 4—5 évenként sem megy nyaralni.) A mosási, mosogatási, testápolási kiadásokat is figyelembe véve higiéniai-egészségügyi célra havonta mintegy 150 forintot kell személyenként fordítani. A töredék családok többsége egy vagy több gyermeket egyedül nevelő anya. A középnemzedék 7—8 százalékát teszik ki a csonka családok. Többségük elvált, körülbelül egyharmaduk özvegy vagy hajadon. Létminimumuk egy főre számítva körülbelül 2300, egy családra mintegy 6 ezer forint. Azért nem alacsonyabb lényegesen az egy-két gyermekes családokénál — a felnőtteknél kevesebbet fogyasztó gyermekek nagyobb aránya ellenére sem —, mert a lakásfenntartás és a tartós fogyasztási javak terheinek viselése nem oszlik meg több kereső között. A gyermeküket egyedül nevelő szülők jelentős része újra kívánna házasodni, ehhez mindig jólöltözöttnek kell lennie. Ám a ruházkodáshoz (beleértve a gyermekekét is) nemcsak pénz, hanem sok idő is szükséges, amelyből éppen a házimunkát senkivel megosztani nem tudó egyedülálló anyáknak van kevés. A jólöltözöttség, a gondozott külső a létminimum szintjén nem azonos a divatos öltözködéssel. A divat irányítóinak és korai követőinek (akik egy-két éven belül követik a divatot) a ruházkodási kiadásai csak magas jövedelemből fedezhetők. A kései divatkövetők elfogadható árakon vásárolhatnak ugyan még divatos ruhadarabokat, de ezek viselési ideje rövidre szabott, és a divat gyors elmúltával számos félig használt ruhadarabtól kell megválni potom áron vagy ingyen. A divattól lemaradó nők inkább mosolyt fakasztanak divatjamúlt holmijukban. Sem a ruhák élettartamában, sem környezetük elismerésében nem térül meg kiadásuk. Alacsony jövedelemszinten az egyetlen ésszerű ruhavásárlási stratégia: tartózkodni kell a divatcikkek vásárlásától, és csak szolid szabású, színű, anyagú ruhákat szabad megvásárolni. Ez a vásárlói igény mutatkozik meg abban az 1981. évi felmérésben, amely szerint 100 vásárló közül 64 tartós holmit akar venni, nem divatosat. Ha a divatnak nem is, az egészségügyi elvárásoknak eleget kell tenni a létminimum kiszámításakor. Egészségügyi okokból alkalmasint a drágább ruhadarabokat kell előnyben részesíteni az olcsókkal szemben. Például a pamutból készült fehérneműt a műanyag alapanyagúval, a sarokfogóval ellátott szandált az olcsóbb pántos szandállal szemben. A gyermekeknél hatéves korig a hosszúszárú cipőt a félcipővel szemben. Számításba kell venni a ruházkodás jelenlegi minimumának meghatározásakor a minőség alakulását is: például 1981-ben érzékelhetően romlott a férficipők minősége, nem megfelelő a talp és a sarok felerősítése, hibás a felsőrész anyaga. A belkereskedelmi miniszter tájékoztatása szerint növekedtek a minőségi kifogások a zoknikkal, a harisnyanadrágokkal kapcsolatban is. A minimális ruházkodási szükséglet egy személyre számítva havi 400 forint. Az egyedülállók aránya a középnemzedéken belül mintegy 9 százalék. Kétharmaduk nőtlen vagy hajadon — a budapesti 30—59 éves férfiak 7,3 százaléka nőtlen, a 30—54 éves nők 6,8 százaléka hajadon — egyharmaduk özvegy vagy elvált. Az egyedülállók nem élnek mind egyedül, mintegy felük lakik szüleivel, testvéreivel; ez jelentősen mérsékli rezsiköltségeiket. A megtakarítást figyelembe véve az egyedülállók minimális szükséglete 4 ezer forint havonta, mintegy 15 százalékkal alacsonyabb az átlagkeresetnél. Függetlenségük lehetővé teszi az egyedülállók számára, hogy a középnemzedéken belül a legtöbbet fordítsák élvezeti cikkekre. Minimum napi tíz cigaretta és egy kávé, hetente egy üveg sör, havonta egy liter bor és üdítő italok, tea szerepelhet a listán. Mindezeknek havi költsége150forint. Sokan a többgyermekes családok életformájával vélik együttjárónak a nagymértékű alkoholfogyasztást. Holott éppen ezekben a családokban a legkisebb, az egyedülállóknál és az egygyermekeseknél a legnagyobb az alkoholisták aránya. Az alkoholista életvitele nem tűri meg a családot, általában a család szétesik, mielőtt a második-harmadik gyermek megszületne. A középnemzedék létminimuma 1982-ben egy személyre számítva havonta körülbelül 3 ezer forintra tehető. A hetvenes évek végének jövedelmi tendenciáit, jövedelemeloszlását a mai helyzetre kivetítve 1982-ben a középnemzedéknek mintegy ötöde-hatoda él ez alatt a szint alatt. A munkásoknál, a többgyermekeseknél ez az arány magasabb. Dr. Fekete Gyula 10