Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Életszínvonal, életkörülmények A legutóbbi hónapokban minden harmadik fővárosi családban emelkedett az életszínvonal, minden harmadikban süllyedt, a többiben pedig nem változott. Egészében sikerült megtartani a korábbi szintet. A változás azt jelzi, hogy az elkövetkező időben sok százezer budapesti lakosnak jelentősen nőnek a megélhetési gondjai. Ezért most és az új esztendőben a legfontosabb, mindenkit közvetlenül érintő feladat a gazdasági jelenségek kedvezőtlen hatásának csökkentése. Elsősorban azt kell megoldani, hogy a városi életkörülmények javulása jótékonyan befolyásolja az életszínvonal alakulását. Sokan csak a fogyasztással, a kereset és az árak viszonyával mérik az életszínvonal változásait. Pedig az is meghatározó: hogyan lakunk, vagy hogyan közlekedünk. Ez viszont nemcsak a jövedelmi helyzettől, hanem a városi életkörülmények fejlettségétől is függ. Ahol vezetékes ivóvíz, gáz, villany, csatorna van, ott kényelmesebb az élet és általában olcsóbb is. Ahol busz jár, vagy megépült a földalatti vasút, ott kényelmesebb és olcsóbb a közlekedés. Legnagyobb hatása az életszínvonalra a lakásépítésnek van. Ha egy család saját otthonhoz vagy nagyobb lakáshoz jut, nemcsak jobban él, hanem olyan vagyontárgyra is szert tesz, amelynek értéke állandóan nő, s amely pénzt is hozhat. Akár tanácsi, akár magánerőből épült, akár családi, akár társasházban van az új otthon, az állam sok százezer forinttal járult hozzá építéséhez — kölcsön, üzemi támogatás vagy közművesítés formájában. Várhatóan elmélyülnek a jövedelmi különbségek. Ha az eltérések több és jobb minőségű munkán alapulnak, akkor elfogadhatók. Társadalmi érdek azonban, hogy a más forrásokból származó jövedelmi különbségek mérséklődjenek. Az idén foganatosított és készülő intézkedések — a megfelelő állami határozatok szellemében — mind több új erőforrást kívánnak feltárni, hogy a nehéz gazdasági feltételek között is tovább javuljanak az életkörülmények. Arra kívánják ösztönözni a lakosságot, hogy nagyobb részt vállaljon a lakásépítésből és felújításból. Nő a vállalatok érdekeltsége is a város fejlődésének előmozdításában. Az érdekeltség szabályozásával a főváros vezetése azt akarja elérni, hogy mindenütt a legfontosabb tennivalókra összpontosítsák az erőket. Elpazarolt milliárdok A cím nem túloz. Ha csak Budapesten megközelítenénk a nemzetközi szintet az ipar anyag- és energiafelhasználásában, sok milliárd forintot takaríthatnánk meg, amit az életszínvonal megtartására fordíthatnánk. Aránylag rövid időn belül kétszer is tárgyalt a Budapesti Pártbizottság a takarékosságról. Először megvizsgálta: hogyan él a pesti ember. Azután pedig az energiafelhasználás helyzetét elemezte. Abban mindenki egyetértett, hogy az életszínvonal csökkenése csak a korábbi évek pazarlásának megszüntetésével akadályozható meg. Különösen fontos az energiagazdálkodás javítása. A takarékosság nem szorítkozhat arra, hogy megszüntetik a kőolaj, a szén vagy a gáz pazarlását. Üj eljárásokat, gazdaságosabb berendezéseket kell elterjeszteni, s ehhez meg kell teremteni a megfelelő ipari hátteret. Sürgető tennivaló, hogy a gazdálkodás minden területén hoszszú távú elképzeléseket dolgozzanak ki az egész fővárosra. Ezek tartalmazzák majd, hogy mennyi és milyen tüzelőanyagra van szükség, s azt hogyan lehet biztosítani. Halaszthatatlan tennivaló az • energiafelhasználás összetételének szabályozása. Csökkenteni kell a kőolajtüzelést. A főváros levegőjének védelmében pedig szén helyett — ha csak mód van rá — gázzal kell fűteni. Sok európai nagyvárosban erélyes, a lakosságot sújtó takarékossági intézkedésekre került sor. Erre nálunk még nem volt szükség. De ahogy nő a lakások száma, ahogy fejlődik a város, egyre több és több energia kell. S ez Budapesten is megköveteli, hogy az ipar se fogyasszon a valóban szükségesnél több energiát. A főváros második Achilles-sarka Az IKV tevékenységét — pontosabban a lakások kezelését, fenntartását és felújítását — a tanácsi munka Achilles-sarkának, legtámadhatóbb pontjának tartják a fővárosban. A feladatok nagyobbak, mint a rendelkezésre álló erők — ez a temérdek panasz magyarázata. A legutóbbi időben újabb Achilles-sarok keletkezett: a közterületek ügye. Szinte mindenütt van építkezés a fővárosban, s ez azzal jár, hogy sok helyen felássák az utcát, a teret, elterelik a közlekedést. Tény: a nagy gépjárműforgalom miatt felgyorsult a vezetékek, csövek pusztulása. De a budapesti ember úgy érzi — nem minden ok nélkül —, hogy a tervszerűtlenség, a fegyelmezetlenség és a szervezetlenség miatt elhúzódnak a munkák a közterületeken. Nemrég a Budapesti Pártbizottság várospolitikai munkabizottsága a terek és az utak állapotáról tárgyalt. Éles vita után a munkabizottság úgy foglalt állást: átfogó intézkedésekkel alapvető változást kell elérni a közterületfenntartás és -felújítás jelenlegi gyakorlatában. Műszaki fejlesztés és új szervezeti formák bevezetése kívánatos. A munkák gyorsítása egyben takarékoskodás is. Ezzel kapcsolatos, sürgető feladat a minőség javítása. Milyen levegőt szívunk be? A főváros több negyedében, főként a nagy forgalmú utak mentén, romlott a levegő minősége. A vizsgált helyek zömében az ólom és a szén-monoxid mennyisége az elfogadható érték felett volt. Igen magas a pesti levegő portartalma is. Nagy gond az ipari területek levegőjének szennyezettsége. Jó viszont a helyzet az új negyedekben. Például Újpalotán kevesebb a kéndioxid mennyisége a levegőben a megengedhető értéknél, Csepelen jóval meghaladja a tűrési határt. A következmény: Csepelen sokkal több a légúti megbetegedés, mint Újpalotán. A tanács nagy erőfeszítést tett a fűtési rendszer fejlesztésére. Ma 450 ezer lakásban van már a főváros levegőjét kevésbé szennyező tüzelés, de háromszázezer családnak még hagyományos módon kell fűtenie a lakását. Porosabb, füstösebb és zajosabb lett a város számottevő része. Még mindig Budapesten van a légszennyező ipartelepek zöme. A környezetvédelem nagyon sokba kerül, gyors változást nem lehet elérni. A forgalom sem csökken a város belsejében, amíg meg nem építik a külső útgyűrűk rendszerét. Ezért különösen fontos a zöldterületek megóvása, az újabb fásítás és parkosítás. Műhely, raktár a sziklák alatt Folytatódik a hegyoldalak beépítése, a növényzet kíméletlen és fölösleges pusztítása Óbudán. Az még elfogadható volna, ha csak kertes családi házakat építenének az erdők mellett. Ez még nem veszélyeztetné a táj szépségét, értékeit. De fenn a magasban, a sziklák alatt, ott, ahol a legértékesebb a telek és a legtöbbe kerül az építkezés, irodák sorakoznak, sőt, műhely és raktár is látható. Pusztítják a termőföldet azzal is, hogy az épületek bevezető útját olykor száz méter hosszan is lebetonozzák. Sok helyen több a beton, mint a fű. A régészeti leletek tanúsága szerint már kétezer évvel ezelőtt is gazdag gyümölcsöskertek voltak Óbudán. A középkorban is fejlett volt itt a kertkultúra. Kincset ér a föld a hegyek lejtőin. Ma is kiváló minőségű, messze földön ismert szőlő, körte és dió terem — legalábbis ott, ahol még nem vágták ki a fákat, ahol nem cementezték le a termőföldet. Az óbudai műemlékeket áldozatos munkával, ha nehezen is, helyre lehet állítani, de a termőföldpusztítást szinte lehetetlen valaha is jóvá tenni, pedig zsugorodása az egész város vesztesége. Aczél Kovách Tamás 28 Városházi tudósítások