Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Dr. Kozáry István: A város érrendszere II.

DR. KOZARY ISTVÁN A város érrendszere II. Közlekedésfejlesztés a felszabadulás után A háborús pusztítások helyreállítása után a főváros közlekedési hálózatának fejlesztése tervszerűen folyt, elsősorban a tömegközlekedés igényeinek megfelelően. Az első fővárosi közlekedésfejlesztési terv 1958-ban látott napvilágot. Ezt a tervet a változó igények szerint korrigálták, kiegészítették: előbb 1963-ban, majd 1965-ben. 1968-ban készült el Budapest következő közlekedésfejlesztési terve, amelyet 1972-ben, majd 1978-ban felülvizsgáltak. Az 1979-ben elfogadott nagy távlatú közlekedésfejlesztési koncepció figyelembe vette a közben elvégzett forgalmi vizsgálatok eredményeit, analogikus forgalomelőrebecslési modellrendszert dolgozott ki, s rögzítette a metróhálózat fejlesztésének _ koncepcióját. Ennek a tervnek megfelelően alakult ki, fejlődött és fejlődik az elkövetkező években fővárosunk közlekedési érhálózata. Budapest közlekedési rendszere AfővárostHvasútvonal, négy HÉV-vonal, tíz BKV- és 30 Volán-autóbuszvonal, három autópálya és 27 közút köti össze az országos közlekedési hálózattal. Budapest tömegközlekedési hálózata öszszesen 1261 kilométer hosszú. Ebből a városi tömegközlekedést lebonyolító BKV-vonalak hossza 1031 kilométer, a fővárosi villamosvasúté 180 kilométer, a trolibuszé 54,5 kilométer, a kék autóbuszé 715 kilométer. A HÉV-vonalak műszakilag nem alkotnak összefüggő hálózatot; 98,1 kilométeres összhosszukból 77,5 kilométer az agglomeráció területén van. A fővárosi közlekedési hálózat szerkezetét az úthálózat határozza meg: a közlekedési hálózat is sugaras rendszerű, a pesti oldalon gyűrűs kapcsolatok egészítik ki. A fővárosi közutak hossza 3647 kilométer. A Duna és a Nagykörút közti területre — a Duna-hidakat is beszámítva — 17 nagy forgalmú útvonal vezet be. Budán egy. Pesten pedig öt, részben kiépített, illetve kiépítés alatt álló — gyűrűirányú útvonal található. A tizenegy vasútvonalból nyolc törzsvonal, országos és nemzetközi szerepkörrel. Két fővonalnak regionális és országos, egy mellékvonalnak csak környéki szerepe van. A MÁV hálózatának 244,5 kilométer hosszú szakasza található az agglomeráció területén. Kiemelkedő a jelentőségük a fővárosi személypályaudvaroknak, ahol a MÁV teljes utasforgalmának 35 százaléka összpontosul. A Duna bal és jobb partja közti közlekedést és a szigetekkel való kapcsolatot a fővárosban nyolc Duna-híd, egy metróalagút, valamint a BKV és a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat kezelésében levő átkelő- és kompjáratok szolgálják. A személyforgalom alakulása A fővárosban egy átlagos munkanapon 5,3 millió utazást bonyolítanak le. Ennek 90 százaléka a fővárosi lakosok utazásaiból adódik. Az utazások 12 százaléka egyéni gépjárműveken, 66 százaléka tömegközlekedési eszközökön, történik — 65 százaléka munkába járással, illetve tanulással kapcsolatos. A személyforgalom 30 százaléka a pesti belterület felé irányul. A külső szektorok közül jelenleg Észak-Pest felé a legnagyobb a forgalom, a legkisebb Észak-Buda irányában. Naponta mintegy 310 ezer ember érkezik a fővárosba, 70 százalékuk nem lakik állandóan Budapesten. A fővárosba utazók 19 százaléka egyéni gépjárművön, 81 százaléka tömegközlekedési eszközön érkezik. A nem budapesti lakosok utazásainak 74 százaléka ingaforgalom. A főváros és környéke közti utazások 33 százaléka HÉV- és autóbuszvonalakon, 53 százaléka a MÁV, 14 százaléka pedig a Volán járatain bonyolódik le. A közlekedési igény összetevői 14