Budapest, 1982. (20. évfolyam)
10. szám október - Ágoston Gábor: A Népköztársaság útja 28.
— Jelenleg a három évfolyamon közel 1200 tanulónk van. Évente mintegy 360 fiatal végez, ami munkaerő-utánpótlásunknak számottevő biztosítéka. Ez mostani lehetőségeink és szükségleteink optimuma. — A képzés feltételeit a jövőben azokban a szakmákban igyekszünk kialakítani, amelyekben az utánpótlási igény rendszeres, s munkaellátási feltételeink is adottak. Tanulóink 80 százaléka ipari szakmunkásképző intézetbe jár. (Ők döntő részben általános iskolát végeztek, de egyes szakmákban érettségizettek tanulnak.) 20 százalékuk elméleti képzését már szakközépiskolában kezdik s a jövőben ezt az irányzatot szeretnénk erősíteni. — Ennek megfelelően épülő tanműhelyeink belépésével nem a mennyiség növelését, hanem a képzés jobb feltételeit, színvonalának és hatékonyságának emelését szeretnénk megteremteni. Ez a cél, továbbá a gazdaságossági szempontok egyaránt centralizált tevékenységet kívánnak meg. — Milyenek ennek a centralizált tevékenységnek a tárgyi, technikai feltételei? — Az elmúlt években oktatási célú helyiségek kialakításával és korszerűsítésével harminckettőre növekedett a gyakorlati képzésre alkalmas műhelyek és szakkabinetek száma. Néhányat felsorolnék ezek közül: a Mező II. tanműhelyben gépjármű-diagnosztikai és hegesztőkabinetet, kőműves-tanudvart, a Fehér úton elektronikai műszerész és villamosjármű-szerelő kabinetet, Szentendrén gép-, félkész- és készterméktárolót alakítottunk ki. A metrónál a Kőér utcában elektronikai műszerész, Budafokon RTV-szerelő, a Pálffyüzemben vasútijármű-szerelő, az emelőgépjavító üzemben pedig gépszerelő kabinetet, a Pongrácz-telepen karosszérialakatos-műhelyt hoztunk létre. — Az új oktatási helyek részben saját tervezéssel és döntő mértékben saját kivitelezéssel készültek. Ezzel a fejlesztéssel elértük, hogy az I. éves tanulóink teljes létszámban tanműhelyes képzésben részesülnek. II. éveseink közül pedig 95 százalékának biztosíthatjuk a műhelyi csoportos képzést. — Jelentős intézkedéseket tettünk a gépi berendezések, felszerelések fejlesztésére, a tárgyi-technikai feltételek javítására. A tavalyi év során beszereztünk 55 nagyobb értékű műszert, berendezést, illetve szerszámgépet. A járulékos beruházásokat jobbára saját erőből valósítottuk meg. — Milyenek az oktatás személyi feltételei? — Vállalatunk leendő szakmunkásait 57 szakoktató tanítja főállásban. Az újonnan belépőknél már évek óta megkívánt követelmény a szakmunkásvizsgán kívül a középiskolai végzettség is. Szakmai és pedagógiai ismereteik bővítését tervszerű állami képzéssel és vállalati továbbképzéssel biztosítjuk. Azokon a területeken, ahol kevés a tanulói létszám, vagy ahol főállású oktatók hiánya indokolja, megbízott oktatókat is bevonunk a munkába. — Az utóbbi időben ezen a területen is problémát okozott a munkaerő-elvándorlás. Ennek egyik oka, hogy a szakmunkásképző intézetek könnyebb munkafeltételek és lényegesen kisebb terhelés mellett hasonló jövedelmet tudnak biztosítani az oktatóknak, nevelőknek. — A jövőben felülvizsgáljuk oktatóink helyzetét, és biztosítjuk a jelenleginél egyenletesebb foglalkoztatásukat. A gondok két fő forrása: a szakoktatók munkarendje ugyan egy műszakos, de a szülőkkel való kapcsolattartás, a családlátogatás, a szülői értekezletek stb. nem „férnek bele" a munkaidőbe; másrészt csak minden harmadik oktató foglalkozik két tanulócsoporttal, a jövőben ezt igyekszünk megfelelő munkaszervezéssel általánossá tenni. — Az oktatóknak vállalatunkhoz való kötődését erősítendő, az utóbbi időben számos intézkedést tettünk: korszerűsítettük az erkölcsi-anyagi ösztönzési rendszert, munkájukat személyre szólóan értékeljük, az alkalmatlanokat átirányítottuk más területre stb. — Milyen intézkedéseket tettek az oktatás színvonalának további emelésére? — Felméréseket végeztünk beiskolázott tanulóink között. Ebből megállapítható, hogy az összlétszám közel háromnegyede munkásszülőkgyermeke,egynegyedük kedvezőtlen szociális háttérrel rendelkezik. Sokan azért jelentkeznek az adott szakmára, mert máshová nem vették volna fel őket. Tanulmányi eredményeik értékelését, elemzését folyamatosan végezzük. Ebből levont megállapításokra,tapasztalatokra támaszkodva a szakoktatók differenciált és konkrét nevelési tervet készítenek, amelyet egyeztetnek az iskolai osztályfőnök nevelési tervével is. — A képzési színvonal emelése érdekében minden oktatóval elbeszélgetünk, meghatározzuk az eredményeket és az elvárásokat. A személyes felkészültség fokozása érdekében megkezdődött az egységes továbbképzési rendszer kimunkálása a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskola bevonásával. — 1981. július 1-től belső átszervezést hajtottunk végre. Létrehoztuk a vállalat oktatási központját. Ezzel lehetővé vált a korábban párhuzamosan végzett (tananyagszerkesztési, szemléltetőeszköz-készítési stb.) tevékenységek és folyamatok fokozatos egységesítése. A szervezési intézkedések lehetővé tették a termelési és oktatási eszközök hatékonyabb alkalmazását is. Az oktatás eredményességét jelentősen befolyásolja a tanulók érdeklődésének felkeltése. Ezt szakmai, gyakorlati vetélkedők szervezésével, valamint tanulmányi- és munkaversenyek meghirdetésével is elősegítjük. — Az oktatás feltételeinek iavítása következtébfen fejlődött tanulóink szociális és munkaegészségügyi helyzete is (ebédeltetés, védőfelszerelések, tisztálkodási eszközök). A munkakörülmények megváltoztatásával és a fegyelem szilárdulásával öszszefüggésben jelentősen csökkentek az üzemi balesetek. Az elért eredményekhez hozzájárult a munkavédelmi őrhálózat megszervezése, a munkavédelmi vetélkedő létrehívása és a baleseti oktatások színvonalának javítása. — Hogyan sikerül megtartaniuk a végzett tanulókat a BKV-nál, és miképpen segítik a kezdő szakmunkások beilleszkedését? — A hároméves képzési idő alatt igyekszünk megszerettetni növendékeinkkel nemcsak választott szakmájukat, hanem vállalatunkat is. Az a törekvésünk, hogy a tanulók ne csak oktatási helyüket, hanem a vállalatunk össztevékenységét, történelmi múltját, jelenét, perspektíváját, sőt gondjait is megismerjék. A kötődést elősegítheti a jó munkahelyi kollektíva, a szocialista brigádok és a KISZ-szervezet is. Elmondhatjuk, hogy a végzősöknek körülbelül 90 százaléka marad a vállalatunknál, ami nem rossz arány. Kezdő szakmunkásainkat a kulturális és sporttevékenységek lehetővé tétele mellett igyekszünk anyagilag is megbecsülni. A felmérések szerint három év elteltével mégis minden harmadik kilép tőlünk. Az okok elemzésére részletes szociológiai vizsgálatot végeztünk. Ennek, tapasztalatait a jövőben az oktatónevelő munka során is felhasználjuk. — Végezetül egy kérdés: hová fordulhatnak azok, akik úgy döntöttek, hogy önöknél kívánnak szakmát tanulni? — A BKV oktatási központjához, ahol szeretettel fogadják és minden szükséges felvilágosítással ellátják őket. Címe: Budapest IV., Széchenyi tér 5., 1045. (x) 45