Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Endrei Walter: A budai csuklyás könyv

mót kössenek a végébe, hogy még kezelhetőbbé tegyék. Jobbára hórás könyvet, breviáriumot kötöttek így, bár a fennmaradt példányok közt naptár is akad. > A vele ábrázolt személyek szinte kizárólag szentek, egyházi személyek, legalábbis áhítatos hivők. Az esztergomi Keresztény Múzeum egyik, 1470 körüli német táblaképén Szent Bertalan apostolt látjuk. Nem saját bőrét tartja kezében, ahogyan a megnyúzott mártírt szokták ábrátat széles gesztusa. A csuklyás könyvet, alighanem breviáriumot, használat után összecsomagolta, bekapcsolta, és most, a szertartás végeztével a bal kezében lógatva készül indulni. A csuklyás könyvkötést XIV. századi találmányként tartják számon. Mindazonáltal úgy vélem, hogy amíg ez megszokott, mindennapos látvánnyá vált, sőt, szentek és vallásos életet élő személyek attribútumává alakult át, évtizedek teltek el. Nem is találtam idáig egyetlen 1400 előtpontjának tisztázásához járulhat hozzá egy apró adalékkal. Van a töredékek között egy igen finoman kidolgozott bal kézfej, mely egy-két csattal ellátott zacskót markol. A könyvkötés történetével foglalkozó szakember, de sok bibliofil is, első látásra felismeri: ún. csuklyás könyv (németül Beutelbuch, angolul girdle book) ábrázolásáról van szó. Olyan könyvkötést örökített meg a művész, amilyenből a mai tudomásunk szerint egy-két tucat maradt fenn csupán. Hajdani népszerűségét bizonyítja, hogy festményen, miniatúrán, tollrajzon, szobron sok ábrázolása fennmaradt. Praktikus okokból terjedhetett el: a puha, jobbára szattyánbőr kötés meghosszabbodása a könyvfedélen alkalmassá tette, hogy azt az övükbe fűzzék, vagy táskaként hordozzák, olykor csozolni, hanem csuklyás könyvet. Jeremiás próféta polcára egy Aixen-Provence-i festő helyezett el ilyen könyvet. Mária személyes holmijai közé pedig egy burgundjai mester ugyanebben a korszakban. Schilling XVI. század elején illusztrált Luzerni Krónikájában az 1495-ben meggyilkolt sitteni prépost mellett csuklyás könyv hever a földön. A budai töredékhez egy dijoni síremlék mellékalakja áll talán legközelebb. A város múzeumában álló, 1410 körül keletkezett alkotást Claus Sluter, a kor legnagyobb holland szobrásza vagy a munkáját halála után folytató unokaöccse, Claus de Werve faragta. A champmoli karthauzi kolostorból származó szerzetesfigura tevékenysége éppen e könyvkötészeti kuriózumra irányul : vagy a bőrlebernyeg redőit rendezi el, vagy a könyvre muti képzőművészeti megformálását sem, és ezért kételkedem abban, hogy éppen nálunk — elterjedési területének perifériáján — tűnnék fel legkorábban. Könnyebb azt hinnem, hogy Zsigmond Franciaországból toborzott kőfaragói vésték remekbe. A műhely utolsó képvi-Szent Bertalan apostol (Esztergom) selőivel 1433-ban találkozott honfitársuk Bertrandon de la Brocquiere. Lehetséges ugyan, hogy a leletegyüttes más darabjai korábbinak bizonyulnak, de ennek a töredéknek és a művészettörténészek által vele egyidejűnek ítélt szobrok a XV. század első harmadában készülhettek. Szepesvári Sándor reprodukciói Egy épségben fennmaradt csuklyás könyv 41