Budapest, 1982. (20. évfolyam)
10. szám október - Dr. Kozáry István: A város érrendszere I.
DR. KOZÁRY ISTVÁN A város érrendszere I. Közlekedési tervek és tények 1952-ig Fővárosunk közlekedését — mint minden nagyvárosét — több tényező együttes hatása alakítja, formálja. A város nagysága, szerkezete, földrajzi viszonyai, a lakosság száma és életszínvonala, a közlekedés hagyományai, a lakó- és ipari területek elhelyezkedése, az utazási igények, a motorizáció foka a főbb meghatározók. A főváros Pest, Buda és Ó-buda egyesítése idején, 1873-ban tíz kerületből állt és területe 194,4 km- volt. 1930-ban, a közigazgatás átszervezésekor négy újabb kerülettel 195,6 km2 re nőtt. 1950-ben több elővárost Budapesthez csatoltak, a mai huszonkét kerület 525 km2 . Lakosságának száma 1720-ban 12 ezer, 1800-ban 54 ezer, 1840-ben 107 ezer, 1880-ban 370 ezer volt. Az egyesítést megelőzően — 1869-ben — megtartott népszámláláskor a három városban 280 ezren éltek. A századfordulón 733 ezren, a felszabadulás előtt egymillióan laktak a fővárosban. A felszabadulás utáni „feláramlás"-sal és az 1950-es közigazgatási átszervezéssel megkétszereződött a lélekszám; jelenleg 2,1 millió. Pest, Buda és Óbuda az egyesítés előtt önálló városok voltak. Egyesítésüket, mint annyi más nagyszabású tervet, Széchenyi István vetette fel. A múlt századi Pest központja a jelenlegi Belváros volt, vagyis az V. kerületnek a mai Szabadság térig terjedő része. Beépített területei kifelé a Nagykörút vonaláig terjedtek. A városmagot a külső városrészekkel számos sugárirányú út kötötte össze: a Váci út, a Kerepesi út, a Sertéskereskedő (mai Népszínház) utca, a Kőbányai út, az Üllői út és a Soroksári út. Buda központja a sűrűn beépített Várnegyed volt ebben az időben. Óbuda agrárváros volt, gyümölcsösökkel, szőlőskertekkel. Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Budapesten tetőződött be az a fejlődés, amely az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének központjává tette. A közlekedési hálózat változásai az egyesítéstől a felszabadulásig A városrendezés szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban van a közlekedéssel. A városok szerkezetét — így a százkilenc éve egyesűit fővárosunkét is — döntően a közlekedési hálózat, elsősorban az úthálózat kialakítása határozza meg. Az úthálózat a településsel együtt folyamatosan alakult ki. Gazdasági és társadalmi tagozódásánál fogva Pest, Buda és Óbuda utcarendszere egymástól teljesen eltérő módon alakult. Nem volt a három városrész között sugárirányú összeköttetést létesítő utcarendszer, és a meglévő sugárutak között szintén hiányzott a keresztirányú kapcsolat. A budai oldalon a Dunához torkolló völgyek útjainak forgalmát a Lajos utca—Fő utca gyűjtötte össze észak—déli irányban, a régi római hadiút vonalán; Albertfalva és Budafok felé a mai Villányi út vezetett. A Várhegy mögött csupán az Attila utca épült ki. Sugárirány-Az első személygépkocsi Budapesten Gőzmozdony 1870-ből 16
