Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Oswald György: A Tisztelt Ház a Sándor utcában

A Bródy Sándor utcai homlokzata ma 'HONISMERET' vette körül. A bejárattal szemben szögletes, nagy fülkében állt az elnöknek, négy jegyzőnek és hat gyorsírónak emelvénye. A falain táblákra osztuit elnöki fülkét nagy dongaiv fedte; innen nyílott a társalgó. A fülke mellett, két sarokban csigalépcső vezetett az első emeletre. A két hosszoldalon az emeleten a földszinti folyosók felett, gyűrűs toscan oszlopokon nyugvó köríves árkád nyílott az ülésterembe, ez volt a közönség karzata; egy-egy páholy állott a főrendek és az újságírók rendelkezésére. Az elnöki emelvénnyel szemben levő karzat közepén díszkeretes, hatalmas ajtó, párkányán a homlokzaton levő magyar címer ismétlődött meg. Ide tervezte utóbb Ybl a Sennyey elnöklete alatt t86$. november 8-án tartott tanácskozmány utasítasara a páros korinthusi oszlopok közé iktatott, középen timpanonos páholyt a király számára. A teremre lapos, szélein fiókos mennyezet borult. A napfény kétoldalt, a karzat mögötti nagy mögötti területet hivatali helyiségnek alakították ki. Wechelsmann Ignác építőmester végezte a munkálatokat. 1867-ben miniszteri szobák létesítése miatt a könyvtár egy részét a Sándor utca 2-be, a miniszterelnöki irodát a Várban levő Sándorpalotába helyezték. A képviselőházat 1870 szeptemberében kapcsolták be a vízhálózatba. A képviselőház közel negyven évig töltötte be „ideiglenes" szerepét. A négy évtized hazánk történetének eseményekben gazdag időszaka volt: a „dualizmus" koráé, mely az 1867-i XII. tc. életbelépésével kezdődött. De egyben ez volt a magyar polgárság kialakulásának, illetve megerősödésének időszaka is. Ezért itt, a képviselőházban már szóhoz jutottak kereskedők, jogászok, írók stb. is. Képviselő-választásokat háromévenként rendeztek. Az 1878. évi A képviselőknek az új, a „végleges" Országházba való átköltözése után erősen megváltozott a Bródy Sándor utcai ház szerepe. Kiállítások, bazárok, tárgyalások, sportversenyek színhelye lett az épület. A kiállítások közül a Házi és népipari kiállításnak volt a legnagyobb sajtója 1903-ban. A sportesemények közül a tornász-, a birkózó- és az ökölvívóversenyek egész sorát örökítették meg az újságok egészen 1928. február 28-ig, amikor is határozatba hozták, hogy: „a főváros (mint tulajdonos) nem engedi át többé sportcélokra a régi képviselőházat, mert a sport sérti a régi képviselőházhoz fűződő kegyeletet". A tárgyalások, illetve a társadalmi események közül nevezetesebbek: a Nőtisztviselők Országos Kongresszusa, melyen elítélték a nők egyenjogúsításának elmulasztását (1918. november 26.); a Budapesti Tantestület nagygyűlése, bérezésük és nyugdíjuk rendezése ügyében (1918. Az ülésterem 1866-ban Az átépített ülésterem 1928-ban golt. Az emelet középső három ablaka íves, un. szemöldökpárkánnyal, melyek puttókkal vannak díszítve. Középen füzérrel övezett magyar címer, két géniusz szoborral. Ybl Ervin így irta le az épület belső elrendezését: „Az épületbe három lépcsőfokon, három egyforma kapun léphetünk. Előbb egy háromhajós a későbbi elfalazás következtében egyhajós — előtérbe, majd tíz lépcsőn két-két sor toscanai oszloppal tagolt öthajós — most felülvilágításos — előcsarnokba jutunk. Gondoskodás történt az ünnepélyes, széles bejáratról, nehogy tolongás keletkezzék. Balra a ruhatár, jobbról a háromkarú, felülvilágított lépcső. Az előcsarnok közepén három nagy üvegajtó széles folyosóra vezetett, a későbbi átépítés alkalmával az ajtókat eltávolították, így az ülésterem antik keretű bejárata, most közvetlenül az előcsarnokhoz tartozó folyosóból nyílik. Míg az épület eredeti célját szolgálta, természetesen ez nem volt megengedhető. Magát az üléstermet Ybl a Vigadó nagyterménél 29 négyszögöllel tágasabbra, 462 követ számára tervezte. Mind a négy oldalon toscanai oszlopokkal és ívekkel tagolt folyosó ablakokon áradt be. A Bródy Sándor utcai homlokzat első emeletén öt nagy bizottsági terem készült és egy helyiség a gyorsírók számára. Az ülésterem mögött voltak az egyéb szükséges termek, így a könyvtár és a buffet is." Az országgyűlés megnyitása után két nappal a képviselők kifogásolták a nagyterem rossz akusztikáját. A szükséges átalakítások miatt a Nemzeti Múzeum dísztermében folytatták a tanácskozásokat. Ybl a terem keleti oszlopsorát és karzatát leválasztotta, így egyharmad résszel kisebb lett a nagyterem. A földszintre került a tudósítók karzata. Az elzárt rész ablakainak pótlására Ybl felülvilágító ablakokat létesített. Az akusztika javult, de nem sikerülhetett a legtökéletesebben a felülvilágítás, mert Mikszáth Kálmán a Színhely c. karcolatában ez a megjegyzés olvasható: „Mit szóljak még a tisztelt színhelyről? Elmondjam-e, hogy esős időben néhol beszivárog a mennyei áldás?" Az idők folyamán kevésnek bizonyultak a képviselőház helyiségei. 1866 nyarán a három középső bejárat közül a középső maradt meg csupán, de a homlokzat egységén nem változtattak. A befalazott kapuk választásokkor, az egész város kilenc kerülete közül a VIII. kerületben, Józsefvárosban volt legnagyobb a választók száma (2553 fő). Korabeli feljegyzések szerint Józsefváros képviselői között az alábbiak szerepeltek: Szenkirályi Móric, Steiger Gyula, Csernátony Lajos, Jókai Mór, Szilágyi Dezső. Vagyis voltak kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt, de többségükben az utóbbiak. Itt szavazták meg az 1867. március 28-i Deák Ferenc-beszéd után a kiegyezést a magyar nemzet és az uralkodó ház között, miután törvénybe iktatták V. Ferdinánd lemondását. E házban alkották meg a népiskolákról, a vallásügyről és a nemzetiségekről szóló törvényeket, itt határozták el a közigazgatás elválasztását a törvénykezéstől és a bíróság államosítását. A liberalizmus bizonyos fokát jelzi, hogy napirenden voltak olyan kérdések is, mint Kossuth Lajos fővárosi díszpolgársága és a kormány távolléte az aradi vértanúk szobrának leleplezésénél. Az állandó országház építését az akkori Tömő (ma Kossuth) téren 1885. október i-én kezdték el, és 1902. október 8-án már oda hívták össze az országgyűlést. február 6.); a banktisztviselők bérrendezéssel kapcsolatos tárgyalása (1923. április 14.); a húsipari munkások gyűlése, a vasárnapi munkaszüneti napjuk biztosítása érdekében (1927. október 18.); az állami díjnokok (1906. augusztus), a magántisztviselők (1917. december), a köztisztviselők, a nyugdíjasok és a B-listások fizetési problémáikkal foglalkozó gyűlései; a budapesti házfelügyelők nagygyűlése, melyen jogviszonyaiknak rendezését sürgették; a magyarországi néptanítók első egyetemes gyűlése, melyen az iskolák és egyéni helyzetük javításának szükségességét tárták fel. A harmincas években a Fővárosi Statisztikai Hivatal költözött az épületbe, melyet 1942-ig használt. 1942. február 3-án a magyar kormány ajándékozási szerződéssel az olasz államnak adta át az épületet. Oswald György A hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából 1980. szeptemberében tanulók számára meghirdetett helytörténeti pályázat díjnyertes pályaműve. A szerző akkor a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola 8. osztályos általános iskolai tanulója volt. 43