Budapest, 1982. (20. évfolyam)

9. szám szeptember - Hollós László: Könyvek palotája

Olvasóterem a század elején tente kétszer is megteszik az utat a Vár és a Múzeum között. Képzelheti, hogy mennyit rongálódnak. Mivel a toronyraktárak nem zárhatók hermetikusan, vékony porréteg borítja a könyveket. — Hogyan változik meg a könyvtár élete a költözés után? — Megszűnik a széttagoltságunk. Néhány részleget leszámítva mindnyájan az új épületben kapunk helyet. A könyvtári munka meggyorsulásával emelkedni fog szolgáltatásaink színvonala is. Végre, a mostani 160 helyett 700 olvasót ültethetünk le az olvasótermekben! A szabadpolcon elhelyezett könyvek száma 4 500-ról körülbelül 60 ezerre emelkedik. 15 ezer kötetes központi segédkönyvtárunk is lesz. A hozzávetőlegesen 6 millió egységből álló gyűjteményt a 210 centiméter magas raktárhelyiségek közel 100 kilométeres polcrendszere fogadja be. A gyors és zavartalan kiszolgálás érdekében vásároltunk — egymillió dollárért — egy Telelift nevű nyugatnémet szállítóberendezést. A beprogramozható kis kocsik sínpályája behálózza az egész épületet. A Telelift ládákba csomagolva várja négy év óta, hogy végre összeszereljék. Reméljük, működni fog. . . — Bízik az épület jövő évi átadásában? — Ha az építkezés jelenlegi ütemét tartani tudják, igen. * Az OSZK Múzeum-kerti bejáratánál vagyunk. A kapun tábla: „AZ OSZK 1981-től, átmenetileg, új épületében való megnyitásáig kénytelen korlátozni szolgáltatásait. A könyvtár központi olvasószolgálata csak kutatókat és diplomamunkán dolgozókat fogad..." — Miért kényszerültek az olvasói korlátozásra?— kérdeztem dr. Ferenczy Endrénét, a könyvtár gyűjteményi főosztályának vezetőjét. — Elsősorban állományvédelmi okokból. Az ide-oda szállítgatást megsínylik a könyvek. Dolgozóink egy részét pedig az immár elérhető közelségbe került költözködés előkészítésére kellett mozgósítanunk. Az olvasók többsége tudomásul vette a korlátozást, bár elégedetlenkedők is akadtak. Kényszerű döntésünk főleg az egyetemistákat sújtja, de hát mit tehettünk?! — Új épület, új helyzet. Terveznek létszámbővítést? — Tervezni tervezünk. Kizárólag az olvasószolgálattal és az épület működtetésével kapcsolatos feladataink végrehajtására százhússzal több munkaerőre lenne szükségünk. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy lehetetlent kívánunk, s továbbra is a meglévő 540 dolgozónkkal kell gazdálkodnunk. Hiányoznak az eredetileg elképzelt és korszerű működésünkhöz nélkülözhetetlen technikai berendezések is. Persze a nyitásig még bővet) van idő. Részletes költözési tervünk szerint a műszaki átadás után még legalább tíz hónap kell az állomány felköltöztetéséhez. Ha minden jól megy, könyvtárunk 1985 elején megnyithatja kapuit. — Mi a véleménye új otthonukról? — Bevallom őszintén, kicsit felemás érzéssel megyek fel a Várba. Annak feltétlen örülök, hogy hosszú-hosszú idő után az OSZK nemsokára költözni fog. Az új épület gyönyörű, idegenforgalmi látványosság. Kiállítótermeiben bemutathatjuk nemzeti értékeinket. Lépcsőháza szép, hatalmas boltíves termei, széies folyosói vannak. És még mindig rengeteg a holt tér. Modern, korszerű könyvtárnak nagyon nehéz berendezni. De hát eredetileg nem is ilyen célokra épült. Véleményem szerint, rendbehozatala és könyvtárrá alakítása költségesebb, és lényegesen hosszabb időt igényel, mint egy új könyvtár felépítése. Raktárait nem bővíthetjük, a környéken sincs lehetőség új raktárak létrehozatalára. Utódaink az ezredforduló táján kénytelenek lesznek valahonnan messziről ideszállítani — újra csak távoli raktárakból — a könyveket» (A könyvtár 1958. november elején már leszögezte: „Maga a krisztinavárosi épületszárny 50 éves távlatban előreláthatóan nem lesz elegendő, biztosítani kell tehát a közvetlen közelben egy pótépület építésének lehetőségét.") — Miért késett ennyit az épület műszaki átadása? — Erre nem tudok válaszolni. Mindenesetre a tervező, a beruházó és a kivitelező vállalatok együttműködése nem volt zavartalan, érdekeik nem mindig estek egybe. A különböző korszerűsítési követelmények újabb és újabb átszervezéseket tettek szükségessé. Az ablakkereteket például eddig háromszor kellett kicserélni, mert tönkrementek, berozsdásodtak, stb. Kérdésével inkább forduljon az érintett vállalatokhoz. Egy szegény építésvezető panaszai IV. Béla és Zsigmond idejéből való falmaradványok, a török uralom emlékét őrző épületrészek mellett vezet az út a Budavári Palota Oroszlán-udvarába. Elkerített terület, az építkezés jellegzetes nyomaival. Innen nyílik a könyvtár bejárata. Sem az őrt álló kőoroszlánok, sem más nem akadályozza meg, hogy belépjek a még kissé romos kapun, és felfedező útra induljak. Felállványozott, félig kész termeken megyek keresztül, a falakból drótok lógnak, köröskörül homok- és törmelékkupacok. Messziről motorzúgást hallani. Valahol kalapálnak. Mielőtt végképp eltévednék a hatalmas épületben, Szilágyi Miklós művezető jön segítségemre. Először az északi toronyraktárba nézünk be, ahol éjjelnappal fegyveres őr vigyáz a már itt lévő, értékes könyvekre. A fémpolcokat — biztonsági okokból — műanyaghálóval tatakarták le. A porvédő falak és a szigetelt ajtók ellenére a könyvek egy részét vékony porréteg borítja. A padlástól a pincéig végigjárjuk az épülő könyvtárat. A felső szinteken a tágas és vilá-9