Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Gál Éva: Az óbudai zsinagóga

község pénzével; egyebek közt a zsinagóga építésénél is felesleges kiadásokat tett. Fényűzésnek ítélték hitsorsosai, hogy a régi templom üléseit újakra cserélte ki, és a zsinagóga mellett fényes kivilágítást — 14 laternát! — létesített. Österreicher azzal védekezett, hogy a régi ülések akadályozták a ki-bejárást, mert az egyik kicsi volt, a másik nagy, az egyik széles, a másik keskeny; a Vasquez metszete, 1837. Bakos Ágnes reprodukciói A második világháború előtt kivilágítás pedig nélkülözhetetlen a vallási szertartásokhoz. Hamarosan kiderült, hogy az új zsinagógának nagyobb bajai is vannak annál, mint hogy túl sokba — 12 ezer forintba — került. Az utólagos szakértői vizsgálat megállapította: az alapozásnál súlyos hibák történtek, s ezért a falak repedezni kezdtek. Az 1780-as években több kísérletet tettek az alapozás utólagos megerősítésére és a hibák kijavítására, de tartós eredményt nem értek el. Végül is 1817-ben elhatározták a templom teljes átépítését. A negyedik — ma is álló — zsinagóga kialakítására két építész, Pollack Mihály és Landherr András nyújtott be tervet. A hitközség az utóbbiét választotta. Állítólag azért, mert kevesebbe, 28 ezer forintba került. Zádor Anna, a hazai klaszszicista építészet monográfusa szerint azonban az óbudai zsinagóga monumentális homlokzatának kiváló építészeti megoldása inkább utal a Landherrnél sokkal jellentősebb Pollack Mihály kvalitásaira, s legalábbis az ő sugalmazása alapján készült. A tervrajzok nem maradtak fenn, vagy Toronyházak között lappanganak valahol. Eredeti külsejét és környezetét egy 1837-ben készült színezett metszetről ismerjük, amely Carl Vasquaz többlapos Pest-Pest-Buda térképének egyik keretképe. A századforduló idején, a kor ízlésének megfelelő átalakításokat hajtottak végre az épületen, ami a jellegén nem változtatott. A második világháború végére a templom romossá és elhagyatottá vált. A hitlerista népirtást az óbydai zsidóságnak csak kis hányada vészelte át, a megmaradók, úgy látszik, nem tudták — vagy talán nem is óhajtották — az épületet eredeti rendeltetésének visszaadni. Az óbudai zsinagógát — mint jelentős műemléket — a Fővárosi Műemléki Felügyelőség állíttatta helyre. De a tapasztalat szerint az ilyen helyreállítások eredménye csak akkor tartós, ha az épületnek megfelelő használója akad. Sajnos, művelődési intézményeink közül ilyet nem sikerült találni, ezért ideiglenesen televíziós stúdió céljára adták át. Vajon remélhető-e, hogy az átadás valóban ideiglenes, és később olyan intézmény használja majd a zsinagógát, amely lehetővé teszi, hogy a közönség is látogathassa? 37 'HONISMERET'