Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Bertalan Vilmosné: Az óbudai piactér feltárása

Disznóölés ábrázolása a XVI. században készült kalendáriumból Molnár János felvétele Középkori edények XIII. századi ausztriai állatalakos kiöntőcsöves edénytöredék középkori nyomok a 6o-as években. A Budapesti Műemlékjegyzék (i960) és Budapest Műemlékei 2. kötete (1962) a lakóházakat tévesen a 14. században épült klarissza kolostor részleteként írja le. A klarissza kolostor feltárása után több 13—16. századi házat és több utca maradványait találtuk meg a középkori eredetű Lajos utca 158. körül. A házak egy kiöblösödő utcából alakult középkori tér mentén sorakoztak a 18. századi állapothoz hasonlóan. Ehhez csatlakozott egy feltételezett észak—déli utcának dél felé kiöblösödő része (a mai Lajos utca 160. környéke). A piactér a 11—12. századi, északkelet—délnyugati útra épült, melynek egyes rétegein 12., illetve 13. századi és késő középkori anyag került elő. Feltételezés szerint, ez az út keleti irányban a középkori kikötőhöz vezetett, dél felé pedig a mai Bécsi út középkori előzményéhez, az esztergomi nagy úthoz csatlakozott. Ennek az útnak a mentén — a lebontott Lajos utca 165. helyén találtuk a legkorábbi, 1200 körűire datálható épületet, illetve két 13. századi ház maradványát. A 14— 15. század folyamán kialakult piactér egyben a királynéi város centruma volt. Utcák nyíltak belőle, melyek a Duna-partra, illetve a királynéi várhoz és a plébániatemplomhoz vezettek. Északi, legszélesebb oldalánál megtaláltuk azt a kutat, melyet oklevél is említ. A hozzávetőleg 1500-ra kialakult zártsoros beépítés városias jellegről árulkodik. Az itt feltárt középkori házak többségének legalsó szintje egy helyiségből állott, melybe körülbelül két méter széles kőkeretes ajtón lehetett bejutni. A helyiségek szintje az utcaszintnél mélyebben helyezkedett el. Később, az utcaburkolat emelkedésével, lépcsők épültek az ajtók elé. A feltárt alsó helyiségekben nem volt ablak, legfeljebb nagyon keskeny szellőzőnyílás. Egy részük, az oklevelek adatait is figyelembe véve, feltehetőleg borospince lehetett. Az óbudai polgárok ugyanis a várostól nyugatra elterülő dombokon szőlőket birtokoltak. A helyiségek raktározási célokat is szolgálhattak. Ezek a kőházak, mint a Lajos utca 158. is igazolja, egyemeletesek voltak, de több emeletesek is lehettek. Az épületek feltárásánál talált kályhaszem és ablaküveg-töredékek arra utalnak, hogy az emeleti helyiségekben cserépkályhák álltak, és az ablakok néhol színes üvegből készültek. Az életmódra valamelyes fényt vetnek a belül mázas, fehér anyagú agyagedények és a nagy számban előkerült ausztriai, illetőleg Bécsből származó grafitos anyagú edények, mécsesek. Több üvegpalack és üvegpohár igazolja: jómódúak voltak az egykori lakosok. Az óbudai középkori piactér jelentőségét a budapesti és magyarországi várostörténet szempontjából az épületmaradványok sora és az előkerült gazdag leletanyag bizonyítja. Ezt a felismerést a műemléki helyreállítás koncepciója is tükrözi: a Lajos utca 158. teljes helyreállítása mellett be akarja mutatni több jelentős épület maradványát és a lehetőségekhez mérten a térszerkezetet. 35