Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Miklóssy János: A Latabár-dinasztia

lenleg 11 forgalmas helyen 30 kamera segíti a vizuális tájékozódást. A közel­jövőben szeretnénk megvalósítani, hogy teljes mértékben megfigyelhető legyen a Kálvin tér, a Népköztársaság útja, a Kiskörút, továbbá a Duna-parti térség (Szabadság-híd, Erzsébet-híd, Lánchíd) forgalma. — A rádió és a televízió a BKV forga­lomirányításónak eszközei közt sze­repel. A mai ember számára ez már szin­te hétköznapi dolognak számít. Biztosan van azonban olyan — az utasok számára ismeretlen, talán meghökkentő és szokat­lan — berendezés is, amiről mindenki szívesen hallana. — Két dolgot említenék. Az idén kezdtük meg a 16-os autóbusz vona­lán a kísérleteket a helykódadók be­vezetésére. Ezek olyan speciális mű­szaki eszközök, melyek segítségével figyelemmel kísérhetnénk az autóbusz útvonalát, mikor indul a végállomás­ról, s mikor érkezik az egyes megállók­ba, így azonnal észleljük, ha a tervezett menetidőtől eltér, késésben vagy előnyben van. Sőt, a készülék segítsé­gével meg tudnánk állapítani a kocsi utasszámát is. A rendszer nagy előnye, hogy az amúgy is elfoglalt gépkocsive­zetőket nem terhelnénk újabb felada­tokkal. A berendezés teljesen önmű­ködően észleli, jelzi és továbbítja az információkat a központba. Ezáltal a metróhoz hasonlóan — ahol a diszpé­cser a pályán lévő valamennyi szerel­vény mozgását együttesen és egyszerre figyelemmel kísérheti — át tudnánk tekinteni egy-egy viszonylaton közle­kedő összes autóbusz pillanatnyi hely­zetét. Azt reméljük, hogy utasnak és nekünk, forgalomirányítóknak is sok gondot és bosszúságot okozó pontat­lanság megszűnik. Lehetőségünk nyí­lik a részmenetidők ellenőrzésére is, s az így kapott adatokból esetleg meg­állapítható lesz az egyes járatok „gyen­ge pontja". — A másik dolog, amit megemlíte­nék, az ún. menetíró készülék, a stachográf. Ez a repülőgépek „fekete dobozához" hasonló szerepet tölt be. Útközben jegyzi, hogy a jármű meny­nyit ment, mennyi üzemanyagot fo­gyasztott stb. Időközönként a kapott adatokat feldolgozzuk, értékeljük. — Ez még jobbára csak a jelen. . . Mi a jövő, melyek azok az elképzelések, amelyeknek megvalósításával, ha nem is a forgalomirányítás ,,kánaánját" érjük el, de amely lehetővé teszi a rendelke­zésre álló járműparknak az adott közle­kedési helyzet szerinti legjobb kihaszná­lását? — A BKV forgalomirányítási rend­szere jelenleg csak a bekövetkezett zavarokra képes reagálni, mozgósítva apparátusát azok gyors elhárítására. Ennek oka, hogy nem rendelkezik kellő mennyiségű folyamatos informá­cióval a forgalom lefolyásáról. Azt tűz­tük ki célul, hogy a forgalomirányító rendszer korszerűsítése során a jár­műveket egy szabályozási folyamatba vonjuk be, tehát „rajta tartjuk a sze­münket" mind a 3000 járművünkön. Ezzel, persze, olyan mennyiségű ada­tot kapunk, amelyeknek feldolgozása csak számítógéppel lehetséges. — Jelenleg — kísérleti jelleggel — csak néhány járművet kapcsolunk be a folyamatirányításba. Ez a folyamat rendelkezik a nagy rendszer vala­mennyi paraméterével. E kísérlettől azt várjuk, hogy igazolja: szükséges és le­hetséges a forgalomba való beavatko­zás, és ezzel elérhető a járművek me­netrend szerinti egyenletes közleked­tetése. — Hogyan épül fel ez a számítógépes forgalomirányító rendszer? — Alapkérdés az információ meg­szerzése és gyors továbbítása a meg­élelő helyekre. A jelenlegi rendszer csak beszédátvitelre korlátozódik. A számítógépes forgalomirányítás alapja viszont az adatátvitel, a beszédátvitel csak az utasítások kiadására szolgál. Ennek a rendszernek alapja egy, a köz­pontban elhelyezett számítógép és egy olyan terminál, melyen a diszpé­cser folyamatosan figyelemmel tudja kísérni az általa irányított járművek forgalmát. Ebbe a rendszerbe építjük be a már korábban említett helykód­adó alrendszert is. — A számítógép ciklikusan megha­tározza az egyes járművek tartózko­dási helyét, összehasonlítja az előre meghatározott menetrend „út-idő fo­lyosójával", és eltérés esetén mind a diszpécseri készüléken, mind a jár­művön jelzi az eltérés értékét és irá­nyát. Ily módon elérhető a járművek mozgásának összehangolt, operatív irányítása. Igyekszünk olyan kész prog­ramokat elkészíteni, amelyek egyes veszélyhelyzetekben automatikusan megoldást „tanácsolnak" a diszpé­csernek. Ilyen kész intézkedési ter­vünk van kidolgozva a metró vonalain kívül a Körútra is. — Mikor várható ennek az ideálisnak tetsző irányítási rendszernek az alkal­mazása? — A kísérleti rendszer üzeme az idén kezdődik. A VI. ötéves terv idő­szakában, sajnos, még nem tudjuk je­lentősen bővíteni, ezért kisebb anyagi ráfordításokat igénylő megoldásokat keresünk. — Addig is hallhatnánk néhány olyan intézkedésről, amellyel a főváros utazó­közönségének kényelmét szolgálják. Be­szélgetésünkből tudniillik kiviláglik, hogy önök már tettek néhány — jellegé­ben — szolgáltatásszerű intézkedést is. — így van. Fontos feladatunk, hogy a mostani helyzetben, amikor anyagi erőforrásaink korlátozottak, s igen csekély a lehetőség számottevő beru­házásokra, megpróbáljunk kevesebb ráfordítást igénylő intézkedésekkel ja­vítani az utazási, közlekedési körül­ményeket. Megemlítem a március 20-a óta bevezetett ún. telkes járatainkat. Ezek olyan útvonalon közlekednek, amely mentén legsűrűbben találhatók a hétvégi telkek. Négy járatunk üze­mel egyelőre T1, T2, T3 és T4 jelzéssel. Csak szombaton és munkaszüneti na­pokon közlekednek 3 forintos vitel­díjjal, 20 perces követési időközzel. Előnyük, hogy legalább 15—20 perccel csökkentik az utazás idejét. — A T1-es járat a Deák térről a Mó­ricz Zsigmond körteret érintve Tö­rök bálintra. a T4-es a Budafoki térről indulva Diósdra szállítja utasait. A Moszkva tér a közös végállomása a T2-es és T3-as jelzésű buszoknak, amelyek közül Hűvösvölgyön keresztül az előb­bi Solymárra, az utóbbi Nagykovácsiba tart. Reggel 6 órakor indulnak az első kocsik Budapestről, az utolsók pedig este fél nyolc körül, néhány perc elté­réssel. A vidéki végállomásokról pedig körülbelül fél órával később. Foglal­kozunk azzal a gondolattal is, hogy a „telkesek" mintájára strandjáratokat is indítsunk a nyári szezonban. — Végezetül szeretném leszögezni: minden intézkedésünk, távlati ter­vünk azt a célt szolgálja, hogy minden­ki számára gyors, pontos és a körül­ményekhez képest kényelmes utazási lehetőségeket biztosítsunk. Szeret­nénk köszönetet mondani a főváros la­kosságának eddigi támogatásáért, és egyúttal azt kérném, hogy a jövőben is segítsék munkánkat, melynek sikere közös érdeke minden fővárosi lakos­nak. (X) 43

Next

/
Thumbnails
Contents