Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Atyáik-e városunknak a városatyák? A televízióban, A Hét egyik műsorában hangzott el a megjegyzés: nemcsak pénz kell ahhoz, hogy szebbek legyenek az utcatómpák, hanem az is, hogy a városatyák a város igazi atyái legyenek. Nos atyáik-e városunknak a városatyák? — tettem fel a kérdést az illetékesnek, Rymorz Pálnak, a Közmű-és Mélyépítési Főigazgatóság vezetőjének. — Gondolom, a városatyák akkor lesznek a város igazi atyái — válaszolja —, ha a város mindig többet ad, de minden lakójának ugyananynyit, ha nem teszünk különbséget a városrészek között, de az elmaradott kerületet jobban támogatjuk. — Úgy fogalmazott: ha a város mindig többet ad... — Tudatosan mondtam így, mert a fejlesztésre költhető pénz valójában a város lakóinak pénze, s a városatyák feladata az, hogy jól gazdálkodjanak vele. A mi dolgunk, hogy eldöntsük: mire fordítsuk az erőket, melyek a legfontosabb tennivalók. A világítást is úgy kell feljeszteni, hogy fényesebb legyen a pesti utca — de mindenütt. Ezt kívánja az általános fejlődés, s főként a közlekedés megújulása. Ma a külvárosi főutak megvilágítása nem marad el a Belvárosé mögött, s ez megfelel az egész főváros érdekének. — De nem szebbek a régi díszes vaslámpák? — Szerintem is szebbek. S úgy vélem, ahol erre mód van, meg kell őrizni a régit. Sőt, a Várban és a Belvárosban olyan világítást kell teremteni, amely megfelel a történelmi hangulatnak. De másutt a fő követelmény: mind jobb világítást adni. S ha a szebb lámpa többe kerül, ha ezek felszerelése lassítaná a fejlesztést — nem vitás, hogyan döntünk. Más kérdés: az egyszerűbb is lehetne ízlésesebb. — Mégsem arról van szó: régen a városatyáknak több gondjuk volt arra is, hogy megszépítsék az utcát? — Mikor is jelentek meg az első gázlámpák! A múlt század végén. Feljegyezték, hogy 1896-ban a város belső területén 9999 díszes lámpa világított. De azt is tudjuk, hogy mi volt a munkáslakta negyedekben. Ott 2400 olajlámpás pislákolt. Ez volt a szépség ára. Akadna-e ma városatya, aki megszavazna ilyen különbséget? S vajon hány lámpa van ma a fővárosban? Amikor százezres nagyságrendben gondolkodunk, minden fillér számít. — A fejlesztés szocialista vonásairól szóló vitákban a legjellegzetesebb feladatok közt jelölték meg az egységes közművesítés megteremtését. Hol tart ez ma nálunk? — Talán a közművesítés az, ahol a legteljesebb az igények kiegyenlítődése. S ez természetes. A jó ivóvíz az élet legfontosabb feltétele. Jelentősen befolyásolja az életmódot, ha lakásba eljut a villany, gáz. Közismert, hogy milyen súlyos örökséget hagyott a múlt a kül- és elővárosokban. Ennek felszámolása nagyon sokba kerül, és hosszú időbe telik. A legnagyobb eredményeket a vízművek fejlesztése hozta. Sok új lakást kötöttünk be a gázhálózatba is, a legutóbbi időben főként Újpesten, Kőbányán, Lőrincen és Csepelen. — Milyen hatással van az új negye' dek építése a kiegyenlítődésre? — Jelentősen meggyorsítja a külső városrészek fejlesztését. Ha megnézzük a távol épülő új negyedeket, látjuk, hogy közvilágításuk ugyanolyan, mint a város belsejében. S ami nem látható: minden negyed csatornázott, minden lakásban van fürdőszoba. Nagyon tanulságos a következő adat. A gázfűtés új szolgáltatás. Öt év alatt ugyanannyi lakásba vezették be mind a külső, mind a belső negyedekbe. Ez is jelzi, hogy az igények kiegyenlítődtek. S ahol új szolgáltatások vannak, ott már egyenlőek a lehetőségek is. Kétségtelen, hogy most a legnagyobb erőt a külső negyedekre fordítjuk. Ennek magyarázata: itt van a legtöbb tennivaló. Sajnos a közművesítés eredményei nem olyan mutatósak... — Úgy értsem, hogy a fejlesztés nem kapja meg a kellő elismerést? — Tény, hogy itt nem tolonganak a jelentkezők felvételre: a közművesítést választottuk élethivatásul. — Régen ez volt a városházi munka legrangosabb része. Kevés most a fizetés? — Nem. De nagy a felelősség, sok a munka, s kevés a látványos siker. — Pedig korunk azt is elismeri, hogy a múlt század végén kiváló tehetségek álltak közműveink élén, akik nagyon sokat tettek a fővárosért. — Lehet, hogy így vélekednek majd az 1970—80-as évekről is — száz év múlva. . . Nagy üzlet a kis üzlet Az új negyedekben sorra építik be a tízemeletes házak földszintjét, és sok új pavilon nyílt a nagy forgalmú helyeken. Kiderült: nagy üzlet lehet a kis üzlet is. Tény, hogy több kisvállalkozó megbukott. Nem volt meg a kereskedelmi tudása, vagy úgy vélte, egy nyáron meggazdagodhat. Az összkép mégis kedvező: új forrásokat tártak fel az árubeszerzéshez, bővítették a kínálatot, megkönynyítették a bevásárlást ott is, ahol kevés a nagyobb üzlet. Nagy előny, hogy sok kis bolt szombaton és vasárnap is árusít. így valóban kiegészítője lehet az állami kereskedelem hálózatának. Erősödik a verseny. Ez megnyilvánul az áruk választékában, de abban is, hogy sok olcsó árut hoznak forgalomba. Köztük nemegyszer már-már elfeledett termékeket. Terjed a „kis hal is jó hal" szemlélet, s ez mindenképpen jó. A sok kis pavilon színesíti az utcaképet. De megjelentek kimondottan csúf árudák is. Egyebek között Kispesten, a földalatti vasút állomása mellett. Visszalépni nem szabad. Kell a kisüzlet. Még több is. De támasszanak nagyobb követelményt a tanácsok. Eredmények és gondok az idei fejlesztésben Az idei kemény tél lassította a munkát az építkezéseken — állapította meg a beruházási főosztály jelentése. Késett a tervezett lakások átadása, de vannak gondok más beruházásokon is. A Dél-pesti Kórház bővítése nem haladt tervszerűen, két hónap a késés. A Margit-kórház is építkezik, megkezdődött a terület előkészítése. A XVIII. kerületi rendelőintézet építése elhúzódik. Az Örs vezér téri várhatóan jövőre készül el. A kereskedelem több új áruházat épít. A Váci utca és a Régiposta utca sarkán tervezett Aranypók Áruház építői megtartják a határidőt. A munkát 1982. december 31-ig kívánják befejezni. Újpalotán a Szivárvány Áruház 1985-ben nyílhat meg. Akkor készül el az áruház Kispesten is. Folytatódik a felszín rendezése a földalatti vasút mentén. Az Üllői úton késett a munka, a következmény: pereskedés. Jobb a helyzet a Deák tér és az Élmunkás tér között. Feltehető, hogy nemcsak a hideg idő a vétkes az elmaradásokban. Ezt bizonyítja hogy az Árpád-híd bővítése és a Flórián tér rendezése tervszerűen halad. Ugyan többször is kellett változtatni a terven, mert újabb és újabb római leleteket ástak ki, mégis 1982 őszén átadhatják a híd déli felét. Elkészült a szemétégetőmű is. Költségei a tervezett kereteken belül maradtak, pedig Észak-Pesten is kemény volt a tél... Behunyt szemmel, csukott füllel Óbudát behunyt szemmel építettük — mondta az építkezés egyik vezetője. Felállítottuk a darut, az elindult, s amíg csak volt hely, rakta csak rakta az elemeket. Most beépítik az óbudai dombok oldalát. De mintha ezt nem csak behunyt szemmel, hanem csukott füllel, sőt, kihagyó emlékezettel tennék. Vajon nem látják, hogyan csúfítják el az ősi tájat? Nem hallják a tiltakozásokat? S nem emlékeznek arra, hogy milyen botrány tört ki a Kiscelli dombok felett épült sivár telep miatt? Hogy ezt elítélte a Fővárosi Tanács Építészeti és Városrendezési főosztályának új vezetése is? S hogy a főváros vezetése úgy foglalt állást: meg kell őrizni a hegyvidék szép arculatát. Máris nagy sebek éktelenkednek az óbudai hegyek oldalában, irtják az erdőt, vágják a gyümölcsfákat. A telkek elaprózódnak, a házak zsúfolódnak. Korábban is voltak itt házak, de mindegyikhez nagy kert tartozott, s így megtarthatták a dombok erdős-ligetes jellegét. Ma? Sok helyen több a kő és beton, mint a fa és virág, s a családi házak mellett gyakran nincsen annyi terület, hogy a gyerekek játszhassanak. Tudjuk, nagy az építési kedv. S ez jó. De mégis jobban kellene védeni a főváros érdekeit. Ahol már tönkretették a lejtőket, meg kell gyorsítani a fásítást. Ahol még van rá mód, azt is meg kell vizsgálni, milyen hatással van a beépítés sűrűsége, a házak magassága és megjelenése a tájra. S meg kell őrizni mindenütt a dombok természeti kincseit. Az itt lakók érdekében is. Aczél Kovách Tamás 27