Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Seregi László: Békásmegyer — és a híre

hogy megvizsgáltam a lakosság munkamegosztás szerinti összetételét, és úgy találtam, hogy az tökéletesen megegyezik a valóságos, általánosnak tekinthető arányokkal. Zömmelfizikai munkások, akik között szép számmal találni kiemelkedő képességűt is. Olyan emberek tehát, akik képesek megfogalmazni véleményüket, kívánságaikat, legföljebb az okoz gondot számukra, hogy anyagi lehetőségeik viszonylag korlátozottak, következésképp az igényeik megvalósítására még várni kell. Egy dolgot hozhatok fel Békásmegyer ellen, s ez valóban komoly tehertétel: nincsenek urbanisztikai előzményei. — A történelemkönyvek mást mondanak. Például ezt: ,,.. .ez a táj kedvező földrajzi fekvése és kiváló, mediterrán jellegű éghajlata miatt mindig is vonzotta a letelepedni szándékozókat. Errefelé éltek a harangalakú edényeket készítő, Hispániából érkezett népek is." — En azokról az időkről beszéltem, amikor eldőlt, hogy itt épül fel Óbuda következő lakótelepe. A hatvanas évek végén csak búzatáblák ringtak ezen a síkságon. Ezért esett rá a választás. Nem kellett szanálni egyetlen házat sem. így minden lakás tiszta nyereségként értékelhető, szemben Óbudával, ahol úgy építettünk 12,5 ezer új lakást, hogy közben 6 ezer régit lebontottunk. — Ez valóban nyomós érv, de azt még mindig nem értem, hogy miért itt folytatták az óbudai lakótelepet? Kételyeimet erősítik azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy most meg centizgetnek: Óbuda és Békásmegyer közé akarják besuvasztani a kaszásdűlői és a Pók utcai lakótelepet. Nem lett volna egyszerűbb és főleg ésszerűbb bentről kifelé haladni? — Mind a két terület sűrűn be van építve. Magyarán: ismét sok lakást kellett volna szanálni. Nem akartunk úgy járni, mint Óbudával. Késleltettük a folyamatot. A bontást, persze, így sem kerülhetjük el, de ma már egészen más a helyzet, mint annak idején volt. A mennyiségi gondok helyébe hovatovább a minőségiek lépnek. — Közbevetőleg, ha már egyszer megemlítette Óbudát: sokan azt állítják, hogy a betonteknők kedvéért feláldozták a régi hangulatos Óbudát. Igaz ez? — Ostobaság. Néhányan elkezdtek álmodozni, hogy mi lenne, ha itt egy amolyan bécsi Grinzinget alakítanánk ki? Maga az ötlet nem lenne rossz, ha reális alapokon nyugodna. Ennél jóval fontosabb szempont: az itteni épületek nagy többsége nem volt képes megállni a maga lábán. Sajnos, jócskán megroskadtak, nem lehetett megmenteni őket. Ennek ellenére létrehozunk a Főtér környékén egy műemléki rezervátumot, de nem azzal a szándékkal, hogy Grinzingként mutogassuk. Pusztán az vezérelt, hogy ily módon megőrizzük a múlt egy értékes darabját. Semmi több. Egyébként érdemes volna egyszer megnézni, hogy kiknek van nosztalgiájuk a régi Óbuda iránt? Elárulhatom, nem azok sírják vissza, akik itt laktak. Én 1950 óta élek a kerületben, de még nem találkoztam olyan tősgyökeres helybelivel, aki felhánytorgatta volna a döntéseinket. Mostanában megújul például a Szépvölgyi út környéke, ahol szintén egy sor régi ház található. Érdekes módon, egyetlen ottani lakos sem jelezte, hogy ne adjunk neki új lakást, mert ő inkább maradni szeretne. — És ha jelzi, maradhatna? — Mindenre lehet megfelelő megoldást találni. — Arra, úgy látszik, mégsem sikerült megfelelő megoldást találni, hogy Békásmegyeren kedvezőbb legyen a szociális összetétel. Egyáltalán: a kerületi tanács beleszólhat az arányok kialakításába? — Nem. Fogalmunk sincs róla, hogy kikből lesz egyik napról a másikra kerületi lakos. Mi csak akkor hallathatjuk a hangunkat, ha a saját kerületünkről van szó. De ez a szám természetesen csupán töredéke az egésznek. A végeredmény tehát spontán módon jön létre. — S ön egyetért ezzel a gyakorlattal? — Mit mondjak? Szerintem sem jó ez a gyakorlat, mert ahhoz vezet, s vezetett nem egy esetben, hogy nemkívánatos gócok alakulnak, alakultak ki. Tévedés ne essék, itt nem feltétlenül az antiszociális csoportokra gondolok. Az sem egészséges 6