Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 6.

Az udvari festők különleges feladatai Amint az udvari csillagászoktól megkívánták uraik, hogy csináljanak horoszkópokat, s jósoljanak nekik, a festőket is sokrétű feladatok elé állították. 1488-ban Mátyás király és Beatrix királyné a közelgő farsangi maszkabálok Galéria őriz. A mai Szentháromság tér környékén került elő a múlt században. Egy ideig Ferenczy István szobrászművész őrizgette Országház utca 14. szám alatti műteremházában.) Kassai István, a jeles kőfaragó is dolgozott Budán; alighanem ő alkotta a XV. század végén a budaszentlőrinci pálos kolostor szentségházát. (Töredékei ma a Budapesti Történeti Múzeumban találhatók.) A budai domonkos kolostor kőfaragói — úgy vélik sírkövek faragásában jeleskedtek. A XV. század végének egyik nagy budai mestere Dénes pálosrendi kőfaragó volt. Ő faragta meg az 1480-as években a szentlőrinci kolostor Remete Szent Pál tetemét magábafoglaló vörösmárvány sírládáját; ennek néhány pompás töredékét ugyancsak a Vármúzeumban őrizzük. 1416-os oklevél említi az óbudai Fehéregyháza temploma mellett állott Szent Anna-szobrot. A budai várpalota északi előudvarát a Hunyadiak — Mátyás emelte — alakos emlékműve ékesítette, amelyet a törökök Konstantinápolyba hurcoltak; bronz szoborcsoport lehetett. Festők, falfestők, „mennyezők" Nemcsak a fa-, hanem a kőszobrokat is festették; gipszes alapra vitték fel a festéket.2

A XIII. századi Margit-legenda, Szent Margit szenttéavatási perének jegyzőkönyve megemlékezik Szűz Mária és a szentek képeinek tiszteletéről. A táblaképek a templomok oltárait díszítették. Budán készült vagy budai vonatkozású táblaképeink sorából kiemelkedik az a szárnyas oltár, amelyet 1427-ben Kolozsvári Tamás mester (magister Thomas pictor de Colos-1 Az MTA Izotóp Intézetben megvizsgálták a budai gótikus szobrok egyes darabjait, amelyeken festésnek semmi látható nyoma nem volt. A nyomelemes vizsgálat bizonyította: hajdan ezek is festenek voltak war) készített a garamszentbenedeki apátság részére. (Ma az esztergomi Keresztény Múzeumban.) Budai vonatkozását az is bizonyítja, hogy mecénása, megrendelője Szentbenedeki Miklós, Petös fia Péternek a fia, a győri egyház olvasókanonoka s egyben a budai királyi házikápolna éneklőkanonoka volt. A hatalmas szárnyas oltár képsorán megjelenik a donátor, Szentbenedeki Miklós térdelő alakja, a Keresztrefeszített körül pedig ott van, lóháton, Zsigmond király s a budai udvar teljes statisztériája, a királytól a lukas harisnyájú hóhérig. Gazdagon festették az épületeket. Kívül-belül. Az épületfalakat vakolták, s erre a fehér vakolatra kváderkövek alakját imitáló vörös festéket hordtak fel. De festették, freskálták az épületek belsejét is. Például Budaszentlőrincen (II., Budakeszi út 91.) az 1970-es évek elején sikerült feltárnunk egy XIII. századi, egyenes szentélyzáródású kis plébániatemplom alapjait. Megállapítottuk, hogy e korai kis kápolnának még legalsó belső felületeit is befestették. Középkori falfestéseink majdnem teljesen megsemmisültek. A belvárosi templom egyik freskóján kívül, mindössze a Táncsics Mihály u. 24. polgárházában maradt meg egy — táncos párt s udvari bolondot ábrázoló — szép falfestés. A Mária Magdolnaegyház emeletén előkerült egy — Szent Kristófot ábrázoló — freskótöredék. Ez a szép, áhítatos ábrázolás a hajdani magyarok plébániatemplomának kórusát ékesítette. Ha gondolatban felidézünk egy-egy középkori budai palotát, templomot, úgy látjuk, az utcákon, épületeken valósággal tobzódott a szín! Szaktudósok elemezték a budai gótikus szobrok festékanyagait. Cinóber, korom, ólomvegyület, ólomfehér, azurit, arany, réz, ezüst, égetett okker, égetett siena, barna festékanya-Udvari festő műterme. Hans Burgmayer fametszete. 1510 körül Szemenyei Tivadar reprodukciója gok mutatkoztak a felületeken. 1495-ből írásos nyoma maradt annak, hogy a budai királyi udvar és Estei Hippolit esztergomi érsek a szükséges festékanyagot bizonyos Rasotte Bontempo Fiorentino — firenzei eredetű —• budai kereskedőnél vásárolták. (1 font arany ára 3 forint volt, 1 font azúrkék 1 forint 50 dénár, 1 font cinóber ugyanannyi.) Ásatásaink során találkoztunk a középkori festészet tárgyi emlékeivel. Hol kis kagylók alján leltünk megkeményedett festékanyagokat, hol kis cserépedénykékben. A Táncsics u. 9. szám alatt ásatva egy festéktörő kő is felszínre került. A Vár területén két festő-címeres, vakpajzsos sírkövet találtak. Áz egyik — az akkori Pénzügyminisztérium falai alól került elő 1886-ban — az 1370—71-ben Budán elhalálozott Palotahomlokzat-terv Filarete-től, 1498 (Horváth Henrik: Budapest művészeti emlékei című könyvből) Molnár János felvétele János királyi festő tetemét takarta. A másik művészcímer alatt Abel királyi festő nyugodott. A XIV. század derekán halt meg, sírja a domonkos kolostor templomában volt. Nagy Lajos piktora, Hertul fia Miklós volt a Képes Krónika miniatúráinak készítője. Mert festők készítették a kódexek miniatúráit s a királyok adományozta nemesi címereket. Egy-egy elszórt — véletlenül megmaradt —- kis adat nyújt bepillantást nemcsak a hajdani képírók művészetének műhelytitkaiba, hanem lelkük bugyraiba is. Ismeretes, hogy az egyik kódexíró, betűfestő a latin szöveg mellé magyarul beszúrta: — beh ihatnám! Az egyik —1419-ben Székelyderzsen dolgozó — vándorfestő, Pál mester, Ungi István fia ezt rója latinul szép falképére: „... ezt a feliratot írtam, s egy szép leánykára gondoltam...". A Szent László-freskóciklus áhítatát nem sértette ez az ábrándos felirat. 40