Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Weichinger Károly: Szobor keresi helyét, hely keresi szobrát

Szobor és talapzat összhangban van Góg és Magóg kezdetű versét! Ezzel szemben megfelelő környezetben, előkészítve ... Na ugye. A kiállítások rendezői is okultak, újabban lazábban helyezik el az alkotásokat. A Louvreban a Medici Venust külön kör alakú teremben mutatják be, hogy körüljárható legyen. A samothrakéi Niké szárnyas figuráját úgy állították fel egy lépcső széles pihenőjében, hogy élményszerű formája, sziluettje teljes hatásában érvényesüljön. Ennek érdekében még a mögötte levő tömör, sima falat is nagyon egyszerűen tagolták. A szobor és talapzata egymást kiegészíti. Gyakran építész tervezi a talapzatot, amelynek elő kell készítenie a szobor plasztikáját, térbeli hangsúlyozottságát. Vigyázni kell, hogy a talapzat alárendeltebb vagy ellenkezőleg: túlméretezett, túlságosan tagolt jellegével ne csökkentse a szobor nyújtotta élményt. Hányszor találkozunk olyan emlékművel, amelynél a talapzat nagyméretű építmény vagy csupán a talajból alig kiemelkedő kőlemez. A talapzat túlzott tagolása, cifrázása csökkenti a szobor jelentőségét. Pásztor Jánostól, a Bécsi kapu téri Kazinczy-emlékmű finom nőalakjának az alkotójától egyszer azt kérdezte Bajor Gizi: „Mondja, János, hogyan tud maga ezekkel a tömpe ujjaival ilyen leheletszerű, meghatóan nemes női figurát mintázni?" Sajnos, Pásztor János leheletszerű plasztikájával nem tud azonosulni a talapzat a maga nyugtalan, tolakodó tagozódásával, a két — soha nem működő — csobogószerű kifolyóval. Ennek ellenére a szobor beilleszkedik a bizonyos mértékig zavaros, mégis hangulatos térbe, sőt, hozzájárul annak meghittségéhez. A túlméretezett talapzat teszi tönkre Horvay János alkotásának, a Bartók Béla út és Bertalan utca összefutásánál álló Gárdonyi Géza szobornak a hatását. A teljes figurájú szobrot magas, túl széles talapzatra állították, amelyen az író nem találja helyét. Ráadásul a föld lesüppedt körülötte, és a beton alépítmény is kilátszik, még jobban profanizálva az emlékművet. Általános hiba, hogy az újabban felállított, sötét tónusú bronzszobrokat szinte már sablonszerűén világos és az idők folyamán egyre fehéredő haraszti mészkőből épített talapzatra helyezik. A szobor és a talapzat közti nagy valőrkülönbség miatt az összhatás, FORUM főleg szürkületkor, megbomlik. Ady Endre szobra — Csorba Géza műve — a Népköztársaság útján — a mintázását nem kritizálom — szürkületben csaknem teljesen eltűnik a szinte világító fehér, haraszti kő talapzatáról, beleolvad a környező fák sötét hátterébe. Ellenben vele szemben Jókai Mór ülőszobra — Stróbl Alajos alkotása — tökéletesen azonosul a szürkésbarna gránit talapzattal, zökkenésmentesen élvezzük a szobornak és talapzatának valőrben is azonos egybecsendülését. Okuljunk ezen a sötét-világos tónusú szobortalapzat összefüggésen ! A szobor tájolása sem elhanyagolható kérdés. Főleg a figurális alkotásnál kell arra vigyázni, hogy elsősorban a karaktert hordozó arc és részei: a szem, száj, orr — a napsütés felé forduljon. Ha a figurát bronzból öntötték ki, a sötétebb szín miatt nehezebben vehetők ki a meghatározó részek, éppen ezért legalább a jó elhelyezéssel, tájolással nyerhető erőteljes árnyékhatással kell törekedni a plasztikus arculat megőrzésére. József nádor szobrát évtizedekkel ezelőtt dél felé fordították, hogy arca éreztesse méltóságát. Kár, hogy az ott repdeső madarak annyira bepiszkították az amúgy is zöldesen tarkára patinázódott szobrot, hogy azt legalább évenként le kellene tisztogatni. Itt jegyzem meg: a laparannyal burkolt kisebb szobrok a csillogó foltok miatt eltorzulnak, megváltozik arckifejezésük, karakterük. A szobrok felállításának még számos kérdését lehetne boncolni, de egyelőre ennyi is elég. Remélhetőleg nincs messze az idő, amikor a régi és az új szobrok és talapzatuk, elhelyezésük értékelésére, átértékelésére is sor kerül. Ne feledjük, a közönség szeme egyre élesebb, ízlése csiszoltabb lesz, és számon kéri a hanyagságot, mulasztást azoktól, akik harmóniára törekvő korunkban megbontják ezt a harmóniát. A szobrok hatása állandó, nagy szerepük van a humánum terjesztésében. Ezért a szobrászok és a szobrokat felállító szervek körültekintőbben igyekezzenek elhelyezni és bemutatni az alkotásokat. Befejezésül hadd idézzem egy jeles esztétánk szarkasztikus megjegyzését, mely szerint a szobor alkotóinak, elhelyezőinek és bírálóinak a nevét is fel kellene tüntetni az emlékműveken. Dicsérőn vagy elmarasztalóan. Csak a talapzat világít