Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Supka Magdolna: Rékassy

Egy önérzetes „kuruzsló" válusza „Nincsen a világon nagyobb gyűlölet, mint amellyel a tudatlanság viseltetik a tudással szemben." (Galilei) Dr. Kerti József (a továbbiakban: K.) a Budapest 1981. novemberi számában két témával foglalkozik:!. két magyar és tizennégy külföldi szabadalmat kapott elektromos folyadékkezeléssel. II. A Műszaki Kiadó felkérésére írt ,,Folyadékok elektromos kezelése" című könyvemmel. Felteszi a szónoki kérdést: ,,. . . csalásnak, szemfényvesztésnek minősíthető-e az! Zseniális felismerésről van szó vagy szélhámosságról!. . . van-e alapja a P.-féle felfedezésnek vagy csupán puszta látomásról, blöffölésről van szó!" 1. Bizonyítékul (?) rám fogja a következőket: A találmányi leírásokban és az ezeket népszerűsítő közleményekben — szerinte — azt állítom, hogy ,,a víz és számos más folyadék az elektromos térerősség hatására elektrolízis nélkül megbolondul. Nem elírás a kifejezés. P-től származik. . . A bolond folyadék tulajdonságai azután. . . mindig előnyösen alakulnak. . . meghosszabbítják az emberéletet, meggyógyítják a rákos daganatokat, elősegítik a fogamzásgátlást. . . javítják az ételek-italok ízét, növelik a benzin oktánszámát. . . enyhítik környezetvédelmi gondjainkat. .. fokozzák a kenőolaj kenését' Soha sehol ilyen kijelentéseket nem tettem sem szóban, sem írásban, sem Mezei András, sem mások előtt. 2. K. azt állítja, hogy a szabadalom magában nem bizonyítja a folyadékkezelés gyakorlati használhatóságát. Ezzel szemben az Országos Találmányi Hivatal felkérésére alapos és eredményes vizsgálat sorozatot végeztek: a/, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Intézete; b./ az Anatómiai Intézet kutatócsoportjának tagjai dr. Soproni Gáspár vezetésével; c./ a Fővárosi Sütőipari Vállalat műszaki fejlesztési osztálya. 3. Valótlan, hogy a találmányomat ,,az örök élet titkainak megoldása, csodálatos gyógyhatású elixír" s más hangzatos minősítéssel emlegettem. Könyvem 74. lapján magam is hangsúlyozom: „Olyan csodakészülék, mely rögzített feszültség és teljesítmény esetén bármely folyadékot egyformán jól kezelne, nincsen. . . Minden elektromos folyadékkezelő csak bizonyos határok közt kezeli a folyadékot." 4. Valótlan, hogy én ,,az Innovációs Alap terhére vagyis az állam kontójára" szédítem felfedezésemmel a világot, holott „csupán puszta látomásról, blöffölésről van szó". A valóság: az Innovációs Alap még nem is létezett, amikor 1963 óta kb. 150 000 (százötvenezer) Ft-ot adtam ki: fizetésemből és keserves különmunkákkal megkeresett összegekből találmányomra. 5. K. cikke „A szolnoki válasz" című részének értékelhetőségéhez: aki még nem olvasta volna Mezei: „Ilyen gazdagok vagyunk?" című könyvét, tudnia kell a következőket: Találmányom ellen már az 1967. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol a^ OTH ajánlására egy akkor legújabb típusú elektromos folyadékkezelő készülékem került kiállításra, megindult a hajsza. Igazolva ezzel is azt, amit K. is megállapít: a bejelentések elleni felszólalásokra: Ez általában akkor történik, „ha a találmány műszakilag valóban jó, életképes és így az arra igényelt szabadalmi oltalom komolyan sértené a konkurencia érdekeit". K. szó szerint ezt írja: ,,. . . a gyakorlati hasznosításra belföldön sok, külföldön egy kísérlet történt. Az összes ilyen kísérlet megbukott, sőt, egyenesen botrányba fulladt" Pedig K. is tud a Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Műszaki Egyetem építőanyagok tanszékének közös cement- és betonkísérleteiről, a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszeroldékonysági kísérleteiről, a Fővárosi Sütőipari Vállalat sütőipari kísérleteiről és más sikeres gyakorlati kísérletekről 6. A magyar szabadalmi törvény előírja: ,,A szabadalmas köteles a találmányt a népgazdaság szükségleteinek megfelelő módon és mértékben hasznosítani vagy arra másnak engedélyt adni." 11. § (3. bek.). Ennek én igyekeztem eleget tenni azzal, hogy érdeklődő komoly intézményekben kísérleteket folytattam. A kísérletek sikerre vezettek, így például a Salgótarjáni Kohászati Üzemek egy 600 liter/óra teljesítményű folyadékkezelő készüléket laboratóriumi vízdesztillálóba építettek be, ahol nemcsak megakadályozta a berendezésben a korábbi nagyfokú vízképződést, hanem a vízkőtől le nem tisztított részeken oldást is tapasztaltak. Valótlanok tehát az ilyen állítások: ,,A konstrukció alapvetően rossz. . . a találmány szerinti kezelés .. . semmiféle változást nem hozhat" stb 7. Valótlan a következő állítás is: ..A Budapesti Műszaki Egyetem kémiai technológiai tanszéki vizsgálati jelentés és az ítélet megdöntése céljából P. újabb vizsgálatot kezdeményezett." Ennek nem is lett volna semmi értelme, hiszen a szóban forgó pernek nem voltam az alperese, tehát nem is lehettem pervesztese 8. A Chemolimpex-szel kapcsolatban valótlanok K.állításai, melyek szerint: ,,. . . nyilvánvalóvá vált. hogy a szabadalmi leírások valótlan állításokat tartalmaznak és ezért sorra meghiúsultak a Chemolimpex üzleti kísérletei, így ez a vállalat is felkerült a szidalmazottak listájára, szitok-hadjáratába". A valóság ezzel szemben: amíg a Chemolnál dr. Herman Imre volt az ügy előadója, mintaszerű lelkiismeretességgel és felkészülve végezte munkáját. Amikor a Chemoltól megvált, utódjáról a legjobb akarattal sem mondható ez el. 9. Valótlan K. következő állítása is: „Valami nincs rendben a szabadalmi iratok valóságtartalma körül", ezért a hazai vállalatoknak „célszerű tartózkodnia hazárd kalózakcióktól". Ezzel szemben tizenöt ország szabadalmi hivatala hozott olyan határozatot egymástól és egymás álláspontjától függetlenül, hogy a találmány megfelel a nemzetközi jog szigorú előírásainak. 10. Valótlan K. következő állítása is: ,,. ..Pa BIOGAL vállalatot ugyancsak megrágalmazta: ellopta az ő műszaki megoldását. . . Először megpróbáljuk elérni célunkat jogszerűnek tűnő módszerrel ha ez meghiúsul, a nyilvánosság előtt megrágalmazzuk a vállalatot, mely igazát a törvény előtt bizonyította". A BIOGÁL Vállalat új vízkezelési eljárása elleni felszólamlásomról pedig azt a valótlanságot állítja, hogy: ,,ez nem járt eredménnyel" A valóság: az új vízkezelő eljárással kapcsolatban valóban felszólaltam, méghozzá annyira eredményesen, hogy a „Készülék átáramoltatott folyadékok kezelésére" című 6 igénypontos bejelentésből csak a „Készülék víz mágneses kezelésére" című egyetlen igénypont maradt, miután felszólamláson ra az igénylő új korlátozott igénypontot nyújtott be és a felszólamló (én) ...úgy nyilatkozott, hogy azt kielégítőnek tartja. A határozat szamomra 1500 (ezerötszáz ) Ft eljárási költséget Ítélt meg. II. Pados István könyve és a dr. Beck Mihály ellen, bűnügy 11. A könyv írását nem én javasoltam, a Műszaki Kiadó kért fel rá. Csak három heti gondolkodás es töprengés után vállaltam a könyv írását, miután az illetékeseknek sikerült meggyőzni engem arról, hogy annak megírása közérdeket szolgál és nem zeti érdeket is, mert erről a témáról eddig sehol a világon nem jelent meg még hasonló tárgyú könyv. 12. Könyvemről — majdnem egyidejűleg, de egy mástól teljesen függetlenül — két ismertetés jelent meg. Az egyik a Magyar Kémikusok Lapja XXI. év folyamának 1. számában dr. Hedvig Pétertől: ,,Öszszefoglalva: A mű igen érdekes új műszaki és tudományos lehetőségeket villant fel, érdekes kísérlet! eredményeket közöl és bizvást ajánlható a kémiá ban, a fizika egyes területein, a biofizikában, bio kémiában dolgozó kutatók és műszakiak széles ko reinek". A másik dr. Beck Mihálytól a Magyar Kémiai Fo lyóirat 1975. januári számában. Ez az ismertetés annyira a személyiségi |ogaimat sértő állítasokat tartalmaz, hogy a folyóirat akkori felelős szerkesz tőjének, a Magyar Tudományos Akadémia akkoi még élő elnökének, sajtó-helyreigazitási nyilatko zatot küldtem be. Ennek szövege — fennálló tor vényeinknek megfelelően — minden változtatás nél kül teljes egészében meg is jelent a folyóirat legko zelebbi számában. Ezzel a magam részéről az egész ügyet lezártnak tekintettem. 13. Valótlanok K.-nak azok a többször megismé telt állításai, melyek szerint Mezei Andrást megté vesztették az én „blöfföléseim". Ezzel ellenkező leg a könyvének 301. oldalán a következőket álla pítja meg rólam Mezei: „. . . tanulságnak, metafo rának szánom Pados István sikertelenségének rövid életrajzát úgy, ahogy ő elmondta nekem vissza fogottan, műszaki emberhez illő tárgyilagossággal, pontokba foglalva" Minden állításomat Mezeinek hiteles okiratokkal, műszaki és egyéb fényképekkel stb. bizonyí tottam. Bizonyítékokkal alátámasztva több olyan dolgot is közöltem vele, amelyeket kértem, hogy egyelőre ne publikáljuk. Mezei hiteles okiratokban látta, de megkértem, egyelőre ezt se publikálja: a Budapesti Műszaki Egyetem elektrotechnikai tanszékének egyik talán legjelentősebb találmányomra vonatkozó szak véleményét, amely többek közt megállapítja: ,,Pados István találmánya jelentőségében felér 'Déri. Bláthy, Zipernovszky, Asbóth, Jedlik, Kandó és egyéb magyar felfedezők alkotásaival. . ." Nem említettem volna ezt, ha K. cikkének kitételei nem kényszerítenek rá. Pados István A szenvedélyes vita a sajtóban, a Szabadalmi Hiva talban és a bíróság előtt tovább folyik. Ha lényeges fordulat történik, tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. — A szerk 27