Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 4.

Spirálvarratos cső hajlítása Az energiahordozók gazdaságos szállításának előfeltétele a megfelelő kapacitású, megbízható távvezetékhálózat. 1980-ban 5351 millió köbméter hazai földgáz mellett 3711 millió köbméter import földgáz áramlott az ország távvezeték-hálózatán. A kőolajnak, továbbá a kőolaj- és földgáztermékeknek is több mint 50 százalékát vezetéken szállítják. A nagynyomású gázvezetékek hossza eléri a 3331 kilométert, a kőolaj-távvezeték hossza pedig megközelíti a 900 kilométert. Emellett figyelemre méltóak a propán-butánt, gazolint, etilént stb. szállító távvezetékeink is. A hazai távvezeték-rendszer kapcsolatban van a szomszédos szocialista országok gázvezeték-rendszerével. A nagynyomású (60—70 bar) távvezetékek lüktető érrendszerként hálózzák be az ország területét. Egyaránt nélkülözhetetlen szerepük van az iparban és a szolgáltatásban. Jelentőségükkel ellentétben csak nagy ritkán kerülnek szóba, például egyegy hosszabb, általában nemzetközi távvezeték átadása alkalmából, vagy ha — igen elvétve — nagyobb hiba fordul elő. A távvezetékek létesítése jelentős műszaki fejlesztést igényel a csövet gyártó kohászati üzemtől és a távvezetéket építő vállalattól egyaránt. Ebben a fejlesztési munkában nélkülözhetetlen feladatokat old meg a Vasipari Kutató Intézet. A következőkben az intézet ezzel kapcsolatos tevékenységét ismertetjük röviden. A közelmúltban üzembe helyezett Budapest-körvezeték építéséből és ellenőrzéséből választottunk ki példákat a beszámolónkhoz. Elöljáróban néhány szót a Budapest-körvezetékről. Az 1. ábra Budapest 1975. és 1980. évi gázigényét hasonlítja össze. 1975-ben a főváros gázigényét teljes egészében biztosították a hazai források. Az 1980-ig megnövekvő igények kielégítése a „Testvériség" gázvezeték megépítését követően csak a fővárost gyűrűként övező távvezeték-rendszer bővítésével volt elérhető. Ezt a bővítést jelentette az 1978-ban elkezdett, 500 000 köbméter/óra kapacitású, 60 bar nyomású Budapest-körvezeték megépítése, amely többek között a következő fontosabb műszaki fejlesztést és feladatok megoldását igényelte. Szükség volt mindenekelőtt a DX—65 jelű (minimálisan 460 MPa folyáshatárú), acélból készülő spirálvarratos cső kifejlesztésére, az új csővezeték törési feltételeinek meghatározására és a helyszíni hegesztés technológiájának kidolgozására. A cső alapanyaga átlagosan 1,3 százalék mangánt tartalmazó, vanádiummal és nióbiummal mikroötvözött, melegen hengerelt szalag. Gyártásánál a vegyi összetétel betartása mellett fontos követelmény, hogy a lehető legkisebb mértékben legyen jelen szennyező anyag (elsősorban a kén), továbbá a hengerlés kezdő és véghőmérsékletének, valamint a csévélés hőmérsékletének helyes megválasztása. A tekercselt szalag lecsévélését, szélezését követően a cső belső és külső oldalán, spirál alakban, fedettívű hegesztéssel folyamatosan készült a 812 mm átmérőjű, 12 mm falvastagságú cső, amelyet 8—12 méter hosszú szálakra vágtak. A spirálvarratot a hegesztéssel egy időben folyamatosan ellenőrizték ultrahanggal. Az ultrahang-vizsgálat eredményétől függően röntgenvizsgálatot végeztek az esetlegesen hibás szakaszok helyének pontos meghatározására. A csőgyártás fontos befejező művelete a csővégek megmunkálása és minden egyes szál csőnél a szilárdsági nyomáspróba (az üzemi nyomás másfélszeresét kitevő nyomással történő) elvégzése. A szálanként gondosan megvizsgált és megfelelőnek minősített csövek tulajdonsága a távvezeték építése során jelentősen megváltozik. A műveletek közül a hidegalakítás (hajlítás) és a hegesztés a jelentős. Ahhoz, hogy a távvezeték követni tudja a kitűzött nyomvonalat, szükség van különböző mértékben meghajlított csövekre. A nyomvonal pontos tagoltsága előre nem ismert, ezért a hajlítást a távvezeték építésekor, a helyszínen végzik. A 2. kép a Budapest-körvezeték építése során végzett helyszíni hajlítást mutatja. A hegesztés hatására repedések keletkezhetnek a varrat környezetében, az alapanyagban, a hegesztési varratban pedig különböző hibák jelenlétével kell számolni annak ellenére, hogy minden egyes körvarratot a hegesztést követően teljes terjedelemben „megröntgeneznek". A 3. kép a körvarratok helyszíni hegesztését, a 4. Uép pedig a körvarratok röntgenvizsgálatát mutatja. A távvezeték belső nyomásából származó igénybevételéhez — véletlen eseményekből keletkező — esetenként az üzemi igénybevételt lényegesen meghaladó járulékos igénybevételek adódnak. A járulékos igénybevételek között kell megemlíteni a feszültségkorróziót, amelyet a talaj vegyhatása és a távvezeték adott pontján lévő, talajhoz viszonyított potenciál együttesen idéz elő. A feszültség (talaj) korrózió veszélye annak ellenére fennáll, hogy a távvezetéket a fektetés előtt több réteggel szigetelik, mivel a szigetelés megsérülhet a talajba fektetéskor, vagy később. Az 5. kép a Budapest-körvezeték szigetelését és árokba fektetését mutatja. Járulékos igénybevételt okozhat a földmozgás (földrengés, földcsuszamlás), a kábelfektető eke, az alagcsövező eke vagy nagyobb mérvű talajeróziót követő mélyszántásnál, ha az eke a távvezetékbe ütközik, illetve a távvezeték folyón átvezető szakaszánál a folyómeder kotrása is. A Budapestkörvezeték kétszer is „átszeli" a Dunát. A távvezeték folyómederbe történő behúzáshoz előkészített szakaszát a 6. kép mutatja. Röviden áttekintve a spirálcsőgyártás és távvezetéképítés fonto-Körvarratok hegesztése 44