Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Konrádyné dr. Gálos Magda: Az első bölcsészdoktornő

KONRÁDYNÉ DR. GÁLOS MAGDA Az első bölcsészdoktornő 1898 októberének egyik napján sokan összegyűltek a Magyar Tudományegyetem aulájában. Feltűnt közöttük egy délceg, középkorú házaspár. Az avatandók közt volt leányuk: Tedeschi Borbála. Az édesapa, Tedeschi János Gusztáv, Temesvár tekintélyes polgára volt. Felmenő rokonainak az élete kalandos és viszontagságos. A fennmaradt címer szerint ősük teljesen elszegényedett, észak-német kisnemes. Megélhetést keresve vándorolt az itáliai, Novara melletti Cuzzagóba a 17. század végén. Az olaszok „német"-nek nevezték, így felvette az Antonió Tedeskij nevet, letelepedett, és olasz lányt vett feleségül. Sem ő, sem leszármazottai nem tudtak itt gyökeret ereszteni másfél évszázadon át. Úgy hírlett akkortájt, hogy jól megy a sora a Magyarország déli részére betelepített sváboknak. Két rokon szerencsét is próbált. Leveleik alapján Tedeskij János az 1820-as évek táján nekiindult a nagy útnak. Fiatal volt, tarsolyában mindössze az ónöntő mesterség tudománya. Fia, Tedeschi János Gusztáv írja naplójában: „Olaszországból teljesen pénz nélkül jött apám. Kalandregénynek beillő könyvet lehetne élményeiről írni. . . Sokat beszélt nyomorúságáról. Útközben szerzett kis pénzét ismételten ellopták, és mindig a nincstelenségből kellett felküzdenie újból magát. De éppen a balsors edzette meg, fejlődött ki benne a minden akadályt legyőző erő és kitartás". Tedeskij János mint ónöntő mester telepedett le Temesváron. Feleségével, Borbála asszonnyal három fiút neveltek fel. Közülük a középsőt, Tedeschi János Gusztávot akkor már jómódú szülei Bécsbe küldték könyvelést és kereskedelmi jogot tanulni. A szülők halála után a három fiú egy cégbe tömörült. Gőzmalmot, vasöntödét, edény- és épületvas-kereskedést és egy szép házat örököltek a Fő utcában. Hármuk közül csak János Gusztáv alapított családot. A kiegyezés évében ismerte meg, majd vette feleségül egy pancsovai patikus szép és igen művelt leányát, Graff Máriát. Házasságukból tizennégy gyermek született, akik közül tizenegy nőtt fel. Valamennyiüket gondosan iskoláztatták. Németül és magyarul beszéltek, de foglalkozott a gyereksereggel francia nyelvmester is. Szerződtettek ének- és zenetanárt is: a kisebbek énekelni tanultak, a nagyobbak különböző hangszereken játszottak, így azután gyakran adódott házi trió és quartett. Az apa hallatlan ambíciója és az anya józan gondolkodása — a 11 részre osztott vagyon nem nyújt megélhetést — úgy irányította a gyermekek nevelését, hogy komoly tanulmányokat folytassanak. A hat fiú közül a legidősebbet, Jánost és a tíz évvel fiatalabb Bélát a kereskedelmi iskolai érettségi után arra képezték ki, hogy folytassák az apa üzleti tevékenységét. Károlyból mérnök, később egy angol cég igazgatója, Hermannból ügyvéd, Lambertből honvédtiszt, Jenőből szép pályát befutott jogász és közgazdász lett. Az öt lány az akkor legjobban hozzáférhető pedagóguspályát választotta. Tedeschi Borbála, vagy ahogy a családban nevezték: Betti 1869-ben született. Négy, feltűnően szép húga mellett ő volt a legkevésbé csinos. Már serdülő korában anyáskodott testvérei felett, nevelte őket. Érdeklődési köre különbözött a többiekétől. Igen muzikális volt, de nem vonzották a báli valcerek. Szeretett utazni, de az abbáziai családi nyaralások nem elégítették ki. Mindenek fölött a matematika, a természettudományok érdekelték. Ezeket a szakokat választotta az Erzsébet Nőiskolán. Boldogan kezdte a tanítást Fiúméban, de elkeserítette a gondolat, hogy hazájában nincs lehetősége a további tanuláshoz. Céltudatos, határozott egyéniség volt. Kiharcolta szüleinél, hogy Zürichben beiratkozhasson az egyetemre. Négy félévet hallgatott, amikor tudomására jutón, hogy az uralkodó I. Ferenc József 1895-ben hozzájárult, hogy nőhallgatókat is felvehessenek a bölcsészkarra. A következő, az 1896-97-es tanévben — két társnőjével — kérvényezték egyetemi felvételüket, amihez Wlassics Gyula, akkori közoktatási miniszter hozzájárult. így itthon fejezhette be tanulmányait. 1897-ben, sok huzavona után, a Tudományegyetem nosztrifikálta az első magyar orvosdoktornő, Hugonnai Vilma zürichi diplomáját. Tedeschi Borbálában is felvetődön a gondolat, hogy megszerzi a bölcsészdoktori fokozatot. Matematikaprofesszora, dr. Scholtz Ágoston támogatta törekvésében. A disszertáció egy év alatt elkészült, s 1898 júniusában elfogadták. Ugyanakkor beszámítva zürichi féléveit, megkapta a középis-Tedeschi Borbála kolai tanári oklevelét, mennyiségtan és természettanból. Októberben jelent meg könyvalakban. Címe: „A transcendens függvények előállítása alkalmazással néhány függvényre és az ezek közötti kapcsolat. Bölcsészet-doktori értekezés". A doktorrá avatásnak élénk visszhangja volt a sajtóban is. A Szegedi Állami Felsőbb Leányiskolában minden tudását igyekezett átplántálni tanítványaiba. A tanév alatt csak a diákoknak élt. A vakációt családja körében és érdekes utazásokkal töltötte. Sokat olvasott, növelte tudását, s a kultúra többi ágában is képezte magát. Nagyon szerette a költészetet. Sok megjelent írása közül érdekes „A számokról" szóló tanulmánya. Népszerű formában fejti ki a számfogalom ősi eredetét, a számolás történetét világszerte, a legrégibb, ismert időkig. Idézi Conficius, Buddha megállapításait, India, Fönicia, Görögország matematikusainak tételeit. Magyarázza a különböző számrendszereket: a nulla és ennek feltalálásával a számjegyek helyi értékének jelentőségét, és még több, nem matematikusok számára is érthető alaptételt. Leonardo da Vinci, a természettudós című művében rajongó tisztelettel ír a mindentudó lángészről. A halhatatlan festő, szobrász, építész, zenész, aki a 15. század legnagyobb természettudósa, feltalálója volt, azt az alapelvet vallotta, amelyet ő is a magáénak tartott: „a matematika minden tudomány alapja". Ismerteti Leonardónak a fénytan, hangtan, hőtan, „erőműtan" területén felállított törvényeit, úttörő szerepét a bonctanban, hadászati, építészeti, „vízépítészeti" elgondolásait, kutatásait a repülés, a csillagászat és számos tudományág területén. Leírja tanulmányait és gépeit: az épületek felemelésétől, a vízalatti árokásástól, a szállítható hídtól kezdve — a tizedesmérleg, a rugóskalapács, fonó-, szövő- és mosógépig. Mindezt azóta sokan megírták, és bemutatták kiállításokon, de akkoriban nem volt ennyire közismert, hiszen csak a 19. században került elő Leonardo jegyzeteinek, rajzainak nagy része. Sokat utazott Európában, de csak egy útjáról írt könyvet: „Az Északi fok és a Spitzbergák felé. Útirajzok és tanulmányok" címen. A század elején még kevés magyar fordult meg arrafelé, és így nagy érdeklődés fogadta művét. 1907 őszén kinevezték a trencsényi Állami Felsőbb Leányiskola igazgatójává. Csak másfél esztendeig működön itt. Harminckilenc éves múlt, amikor 1909 márciusában elvitte egy szívroham. A sajtó nekrológokban, méltatta munkásságát, népes családja megrendülten gyászolta. Édesanyja túlélte — 1922-ben halt meg —, a tizennégy gyermekből csak három maradt. Az unokák közül ma három él. Hivatásukban a hagyományt folytatják: kereskedelmi pályán dolgozik az egyetlen férfi unoka, a két nő pedig Tedeschi Betti példáját követte: tanár len. 37