Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Széchenyi Imréné: Ez volt a lóvonat

SZÉCHENYI IMRÉNÉ Ez volt a louc Budapest Főváros Levéltárában őrizzük a Budai Közúti Vaspálya Társaság iratanyagát a többi közlekedési vállalat irataival együtt. Pesten 1866-ban — Budán két évvel később — indult az első lóvasút. A Budai Közúti Vaspálya Társaság 1868-tól 1878-ig önállóan, majd 1918-ig a Pesti Közúti Vaspálya Társasággal összevonva. Budapesti Közúti Vaspálya Társaság néven működött. A megnyitáskor a Lánchídfőnél volt a társaság irodaháza és az egyik végállomása. Innen indult az a sínpár, amely a Pálffy térnél (Bem József tér) kétfelé ágazva Óbudára és a Zugligetbe vezetett. Az újmódi „tömegközlekedési eszköz" első útjait a rivális bérkocsisok haragja kísérte, amint erről a társaság 1869. szeptember 4-i panaszleveléből értesülünk: „Tekintetes Városi Kapitányi Hivatal! Folyó évi szeptember hó 3.án, délután fél 6 óra tájban az ÓBudáról jövő 156 számú vonat az óbudai „Mókus" vendéglőnél álló 4 bérkocsis legény által rabló módon megtámadtatott s ismeretlen okból a % mellékletben megnevezett és egyébb utasok, előbb a vaggonba való kövek behajigálása később pedig Weisz testvérek és Hölzelnek a kocsira való személyes felszállása folytán tettleg is bántalmaztattak; s a kocsin istentelen veszekedés fejlődött ki, azonkívül a kocsi részint a verekedés alkalmával részint a bedobott kövek által tetemes mértékben megsérült. Török társulati főellenőr úr s Wondra kocsi vezető ezen bérkocsis legények lecsillapítására mindent elkövettek és gyors menetben igyekeztek a hely színéről, hol hamarjában a legnagyobb népcsődülés történt, távozni; azonban a bőszült verekedő dühönczök nemcsak hogy nem hallgattak a szóra, hanem ezeket is tettleg bántalmazták és torkon ragadva a vaggonról csak az óbudai határnál távozónak el." Az utazóközönség megkedvelte a lóvasutat: az első évben naponta körülbelül kétezer embert szállított a 10—12 jármű. A kettesével összekapcsolt kocsikat az óbudai vonalon egy pár, a Zugliget meredekebb részein két pár ló húzta. Kirándulóidőben és nyáron a zugligeti vonal forgalma duplájára nőtt. A társulat vezetősége kérelemmel ostromolta a minisztériumot és az összes illetékest, engedélyezzék, hogy a zugligeti vonalon a „szegények házától" (Széna tér) a végállomásig gőzmozdonyok közlekedhessenek. „Nem kímélt a múlt évben a tisztelettel előlírt társaság semmi költséget és áldozatot, hogy a szóban lévő pálya czélja és rendeltetése által foltételezett egyes napokra és órákra szorítkozó tömeges népcsődülésnek ura 'egyen. Kétszer annyi lovat szerzett mint mennyi a köznapi közlekedésre kívántatik, csakhogy a vasárnapi közönségnek eleget tehessen, és mégis mi volt mindennek eredménye? Azon botrányos jelenetek, melyek a tek. tanács előtt sokkal ösmertebbelr, semmint ezeket ismételni kellene s melyek elhárítása a tek. tanács érdekében ép úgy fekszik, mint a társaságéban. ... Kellett tehát más eszközről gondoskodnunk, mely a közönségnek több biztonságot és kényelmet nyújtson, és a társaságot is A Budai Közúti Vaspálya Társaság részvénye vagyoni bukással ne fenyegesse — és ezt találtuk azon kismérvű gőzmozdonyokban, melyek készítését a híres Schlikféle mozdonygyár magára vállalta ... a közbiztonságra semmi veszélylyel nem járnak az általunk szándékolt gőzmozdonyok, miután szikrát nem hánynak és a füstfejlődés és a kiömlő gőz puffogása igen csekély mértékre van leszállítva. Hogy ily gőzmozdonyok használata veszélylyel nem jár, mutatja számos európai és amerikai város példája, hol a legnépesebb utczákon akadálytalanul közlekednek, miről épen Buda fővár. tek. főpolgármesterének bő gyakorlati tapasztalatai vannak. Annál inkább engedhető tehát meg ezek alkalmazása a szóban lévő pálya általunk kívánt részén, melyen a vasút 34