Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Pollák Erika: 1950 forintos könyvsiker

POLLÁK ERIKA 1950 forintos könyvsiker Beszélgetés Szántó Tiborral, a Magyar Helikon művészeti vezetőjével A tavaszi könyvvásár legdrágább kiadványa lesz a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadása, 1950 forintért. El lehet-e adni ma Magyarországon könyvet ilyen drágán ? Szántó Tibor, az Európa Kiadó Helikon osztályának művészeti vezetője szerint igen: — Talán meglepő, de ez a kiadványunk a legsikeresebbek közé tartozik. Előjegyzésben eladtuk a 28 ezer példány javát, s ez jóval több átlagos példányszámainknál. Jó ideje támogatás nélkül dolgozunk, de a gazdasági körülmények is arra köteleznek bennünket, hogy nyereségesek legyünk. — Ez azt jelenti, hogy a Helikon-könyvek nemcsak az azoknál alkalmazott nemes anyagok s gondos kivitelük miatt drágábbak az átlagkönyveknél, hanem a dotáció hiánya miatt is. Vajon mekkora az olvasói igény ezek iránt a „drágább" kiadványok iránt? Igaz ugyan, hogy a bibliofillá — hagyományosan — a könyv külső megjelenését, ha szabad így mondanom; míves létrehozását helyezi előtérbe, de könyveink elsősorban tartalmi szempontból kiemelkedőek és hiányt pótlók. Könyveink egy részét (például a Bibliotheca Historica sorozatunkat) háromféle kivitelben jelentetjük meg. A könyvgyűjtők számára nyl-kötésben, elsősorban a tartalom iránt érdeklődő olvasóink számára olcsóbban, vászonkötésben. Jó néhány, a Helikonnál megjelent kiadvány az Európa Kiadó gondozásában jelentősen olcsóbb változatban, kartonkötésben is megjelenik. — Vajon mennyire időszerű ma Magyarországon a bibliofil könyvkiadás? Nem az lenne-e a természetes, hogy minden könyvet, ami megjelenik, szépen tervezzenek és szépen „alkossanak meg" ? — Ha így teszi föl a kérdést, akkor nyilvánvalóan következik belőle a válasz is. Igen, az lenne a természetes. A dolog mégsem ilyen egyszerű. Bibliofilia, „különlegesen szép könyv" mindig volt, amióta könyv van. A bibliofil könyveknél kipróbált és alkalmazott megoldások, technikák azóta is folyamatosan gazdagítják a tömegkönyvkiadást is. (Azok a könyvek, amelyek a Magyar Helikonnál megjelennek, a példányszámokból következően tömegbibliofil kiadványoknak nevezhetők.) Hadd említsek egy példát: a XVII. században s szinte egy időben jelent meg a szövegével, illusztrációival egyaránt rézbe metszett bibliofil könyv, és a metszett betűkre emlékeztető klasszicista Bodoni antikva. A könyvművészet fejlődése el sem képzelhető a mindenkori bibliofil könyvek nélkül. Kner Imre, a két világháború közötti időben — máig hatóan — megújította a magyar könyvtervezést. Azt írta egyszer, hogy a legolcsóbb papírra nyomott, legolcsóbb ponyvakiadványt is meg lehet szépen tervezni, tisztán nyomtatni, míves munkával bekötni, hogy az valóban szép legyen. A mi tömegbibliofil könyveinknek is ilyeneknek kellene lenniök. A Helikon megalakulása után egy ideig a nyomdászok megszállottaknak tekintettek bennünket, olyanoknak, akik lehetetlent kívánnak. Ma már ezt az általunk igényelt mívességet sokan mások is elvárják. - A laikus azt gondolná, hogy a könyvek szépsége — nem a tervezésre, hanem a kivitelezésre gondolok — elsősorban a technikai fejlettségen múlik. Kétségtelen, hogy a technika fejlődése számottevően befolyásolja a minőséget. A nyomdatechnika fejlődése azonban nem kapcsolható össze közvetlenül a magyar nyomdaipar fejlődésével. Igaz, jelentős rekonstrukció történt a nyomdaiparban, de, úgy látom, a beruházások nem voltak elég átgondoltak. Debrecenben felállítottak egy korszerű könyvgyártó gépsort, de ez olyan jó minőségű papírt igényel, amelyet a mai nyersanyagellátás körülményei között a hazai papíripar nem, vagy csak nehezen tud elkészíteni. De vannak jó példák is: a Kner-Dürer nyomdában, Békéscsabán működik egy elektronikus vezérlésű négyszínnyomógép, amely a másodrendű — esetleg a hullámosodé — papírt kifeszíti, az ráncmentesen fut át a hengerek között, s tö-Csigó László felvételei