Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Gábor Eszter: Hetvenöt évesa Szépművészeti Múzeum épülete

Schickedanz Albert és Herczog Fülöp kivitelezett terve Schickedanz Albert és Herczog Fülöp kivitelezett terve mecénásának és kora művészetszerető közönségének is hű arcképe. Schickedanz távol állott attól, hogy korától és közönségétől elszakadjon, sőt, semmi sem volt tőle idegenebb, mint az, hogy egy művész forradalmi zászlót lengessen. Csöndes temperamentuma sem avatta harcossá. Szelíd szemét a klasszikus építészetnek múltba süllyedt csoda-Atlantiszára függesztve élt és működött annak tudatában, hogy kipróbált, biztos talajon áll." Schickedanz Albert, a múltat felfedező és megbecsülő — sőt, talán kissé túlbecsülő — historizmus egyik utolsó jelentős építőművésze, keresve sem találhatott volna szebb feladatot, mint a múlt emlékeit a legméltóbban bemutató múzeum tervezését. Feladatának — a maga míves és kissé patetikus módján — eleget is tett. Műve mégis hamarosan — felépülte után alig tíz évvel — tökéletlennek bizonyult. Ma — talán a történeti távlat miatt — még Lyka Károlynál is megértőbbek vagyunk, kevésbé méltatlankodunk az épület kettőssége miatt, hajlandók vagyunk annak okát az egykori — mára már megváltozott — funkcióban keresni, de abban végül is egyetértünk, hogy a „Nutzbau" jó úgy, ahogy van, de a „Kunstbau" sajnos nem. Ezen a vágányon tovább haladva, oda jutunk: az előbbi van annyira jó, hogy a kedvéért érdemes legyen az utóbbin alakítani. Az épület sorsa még nem dőlt el. A főtengelyt (a vesztibül, a márvány- és a reneszánsz csarnok téregyüttesét) senki sem kívánja bolygatni. Az oldalsó csarnokok viszont, minden józan meggondolás szerint, változtatást igényelnek, ha a múzeumnak ebben a részében nem az „épület-kövületet" akarjuk mutogatni a műtárgyak rovására. A Szépművészeti Múzeum máig is a legjobb magyar múzeumépület, amelyben a kiállított műtárgyak többségét megfelelően, sőt, a grafikák esetében bátran mondhatjuk, optimálisan lehet bemutatni. Ezért is szomorú, sőt, elkeserítő, hogy az épület üyen leromlott állapotban ünnepli meg 75. születésnapját. Az elmúlt évtizedekben, amikor a volt királyi várból több milliárdos költséggel, a múzeumi funkciónak ellentmondó túlzott anyagbőséggel Nemzeti Galériát alakítottak — amiről minden szakember előre megmondta, hogy nem lesz alkalmas műtárgyak megfelelő bemutatására —, nem jutott elég pénz és építőipari kapacitás a Szépművészeti Múzeum folyamatos karbantartására. A háborút követő anyaghiány miatt sok kényszermegoldással és toldás-foldással helyreállított épület alapos felújítása mindmáig várat magára. Pedig a múzeum minden komolyabb esőnél és hóolvadásnál beázik. Több képtári terem faláról le kellett venni a képeket, s csupán a vízfolt virít rajtuk. Az ügyeletes muzeológus pedig —• mint e sorok írásakor én is — retteg az esőtől, és szárazságért fohászkodik az éghez — földi segítség híján. 35