Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Egy centiméter hó — félmillió forint

. . . ma útgondozónak nevezik nap múlva! — száz forint büntetést szabnak ki. A hatása — semmi. — Hol kellene kezdeni a rendcsinálást? — A vállalatoknál kezdeném. Mindegyiknek van felelős vezetője. Persze nem azt akarom mondani, hogy őket kezdjék büntetgetni 3000 forintra, mert akkor maholnap minden vállalat vezetője leköszön. Mi is végzünk útépítést, -helyreállítást, s előfordul, hogy az útpadkán ott marad az aszfalt. Ezért azonban nem a vezérigazgatót, mégcsak nem is a közútfenntartási igazgatót kell megbüntetni, mert ők megfelelő rendelkezéseket adtak ki, hanem a helyi munkavezetőt, aki felelős a mulasztásért. Fizessen, de annyit, hogy megemlegesse. — Tehát, hogy ne legyen sok huzavona, a helyszíni bírságolás volna a célravezető? — Igen. Ehhez azonban jelenleg csak a rendőrségnek és a KÖJÁL-nak van joga. — Úgy tudom, a vállalatnak vannak úgynevezett tisztasági ellenőrei. — Öt-hat emberünk foglalkozik ilyen ügyekkel, de ők csak „felírhatnak". Létszámukat nem akarjuk növelni, már csak azért sem, mert nem ezen múlik, hogy tiszta-e a főváros. Továbbá azért sem, mert nem kívánunk és — talán — nem is kaphatunk hatósági jogkört. Megszívlelendőnek tartom azonban a bécsi példát. Az osztrák fővárosnak van egy úgynevezett városi rendőrsége; a polgármester felügyelete alatt működik. Ez a testület megbünteti a tilosban parkoló autósokat, elszállíttatja a forgalmat akadályozó járműveket, a helyszínen megbírságolja a szemetelőket stb. Jobbára csinos hölgyek a tagjai, s jól végzik munkájukat. Ilyen brigád nálunk is elkelne. — Sanyarú összegezés, de napjainkban tehát nincs kitől-mitől félnie a szemetelöknek. Sem azoknak, akik rendre ,,elfeledkeznek" a járdák takarításáról, sem azoknak, akik bontási-építési törmeléket, kisebb-nagyobb hulladékhegyeket pakolnak ki, illetve hagynak a járda mentén, gondolván, hogy valaki úgyis elviszi, vagy szép lassan eloszlik. Ki kellene mozdítani az ügyet a holtpontról. Kire tartoznék az ellenőrzés, illetve a bírságolás? — A kerületi tanácsok igazgatási osztályaira. Ők foglalkoznak a szabálysértési ügyekkel. — Az eddigiekből kiderült, nem sok eredménnyel. Gondoltak-e arra, hogy készítenek egy tervezetet a magán- és közületi szemetelők megbüntetésére, s ezt a Fővárosi Tanács elé terjesztik? — Nem. Ez a hatóságok dolga. A mi feladatunk a közterületek tisztán tartása és a szemét elszállítása. — És a magánterületek? A forgalmasabb utcák járdáin reggeltől estig rengeteg szemét gyűlik fel. Némelyik járdát még napjában egyszer sem takarítják. Házfelügyelő nincs. Üzletvezetők és házgondnokok vitáznak, hogy kinek a föladata a folyamatos takarítás. — Ez is a szabálysértési ügyek dossziéjába való. Sokszor beszélünk erről illetékes fórumokon — de hiába. Valamikor természetesnek tartottuk, hogy felsepert, fellocsolt járdára lépett ki kora reggel a munkába induló lakó. — Ma ez elérhetetlen? — Augiász istállóját is ki lehetett takarítani, és a főváros szemete még nem ért el mitológiai méreteket. Csak a meglevő rendeleteknek, előírásoknak kellene érvényt szerezni. — Az összegyűjtött, a kapuk alatti kukákba, a konténerekbe kerülő hulladék elszállítása — ha diadalmenetnek nem nevezhető is —, feltehetően kevesebb gondot, bosszúságot okoz a vállalatnak. — Feladataink zömükben szolgáltatások, közülük a szemétszállítás az egyik legfontosabb. Rajtunk múlik, hogy ezt a munkát hogyan végezzük el. Kisebb-nagyobb zavaró tényezők azonban itt is vannak. — A főváros lakói egyszerűen természetesnek tartják, hogy a szemétszállítás ingyenes. — Inkább úgy mondanám, hogy díjtalan. A háztartási szemét elszállítása szolgáltatás. Idehaza csak fővárosi privilégium ez. A környező országok egyike sem dicsekedhetik hasonlóval. — Mit vállaltak ezzel a szolgáltatással? — Sokkal többet, mint amit a szabályrendelet előír. A rendszeres szemétgyűjtés kiterjed a fővárosi lakások 99 százalékára. Tehát vállaljuk, hogy minden munkagéppel járható utcából elvisszük a szemetet. A szabályzat szerint a közúttól legfeljebb tíz méterre lehet a tartályok tárolóhelye. Az épület tulajdonosának, illetve megbízottjának kell idáig kivinni-kivitetni az edényeket. — A gyakorlat azonban egészen más. Például a háznak, amelyben lakom, csak az első lépcsőháza felel meg ennek az előírásnak, a második legalább 25 méterre van az úttest szélétől. De vannak másutt az úttestre merőlegesen tájolt, hat-nyolc lépcsőházas épületek is. A mienk történetesen OTP-öröklakásos ház házmester nélkül. K.i álljon neki, hogy az úttest szélére, vigye a kukákat? — Ez nem a vállalat dolgozóinak feladata. Mi a szemétgyűjtéshez, szeméttároláshoz csak a kukákat adjuk, családiház-, illetve öröklakás-tulajdonosokideiglenes „limlomtárlat" nak havi nyolc forint bérleti díjért. Hogy aztán ki viszi oda a tárolóhelyre az edényt, döntsék el a lakók. Ha nincs vállalkozó, fogadjanak föl egy embert. — A gyakorlatban másképp van... — Tudoiji. A kukákat a mi embereink hozzák ki és viszik vissza gyakran ötven métereken, olykor le-s fölcibálva lépcsőkön. Nyílt titok, hogy a kukások nem ingyen végzik ezt a nehéz fizikai pluszmunkát. — Megkérdeztem házunk közös képviselőjét, s elmondta, hogy nálunk mi a helyzet. Hetenként kétszer jön a kocsi; a négy-hat kuka kiviteléért száz forintot adunk havonta. Hozzátette még, hogy ezek nagyon rendes szemetesek. Beszélgettem velük, kérem, hallgassa meg magnóról. [Beszélgetés Cs. Istvánnal, a gépkocsi egyik rakodó-beöntőjével: — Jó napot kívánok! Míg a kocsihoz érünk, válthatnánk néhány szót menet közben? Mióta dolgozik a vállalatnál'. — Alkalmazásban vagyok — négy és fél éve. — Azelőtt mivel foglalkozott? — Hajógyári munkás voltam. — £s ez kifizetődőbb! — Hát megéri! — Mennyi o fizetése? — Hát ötezer... Négy és fél—ötezer... — Hol lakik? — Piliscsabán. Onnan járok be... — Ha meg nem sértem... Nem feszélyezi ez a foglalkozás? — Ezt is meg kell csinálni valakinek... — Nem szólják meg? — Soha. Sokszor találkozom barátaimmal, ismerőseimmel... Nem éreztetik velem, hogy „csak" kukás vagyok. * (A gépkocsivezető megőrizte inkognitóját, s nem kívánt szólni. Annál készségesebb volt T. János, a másik rakodó.) — Ne haragudjék, hogy feltartom. A munkájáról szeretném kérdezni... — Tessék csak... — Látom, hárman vannak a kocsin. Melyikőjük a főnök? — Hát csak a sofőr... — A maga beosztása? — Rakodó vagyok... A kocsi most elment LÍTEr fTlr-r 3