Budapest, 1981. (19. évfolyam)

11. szám november - Marjai József: Elhűlnétek látván...

BKV Az iskolabusz gazdája: a BKV Magyarországon a legtöbb ember a televízió külpolitikai műsoraiban, a napilapok külpolitikai rovatában találkozott — évekkel ezelőtt — az iskolabusz fogalmával. Az Egyesült Államokban a faji megkülönböztetés ellen küzdő, polgárjogi harcosok szervezték meg ezt a sajátos városi, nagyvárosi szolgáltatást, amelynek akkori — és ottani — célja az volt, hogy gátat vessenek a faji megkülönböztetésnek — legalább az iskoláskorúaknái megelőzzék a káros előítéletek kialakulását. Nálunk ennél jóval prózaibb okok indokolták, hogy — úgy négy-öt évvel ezelőtt — meg kellett szervezni iskolabuszok közlekedését. A nagy lakótelepek, a dinamikus lakásépítések és a csökkenő források, költségvetési lehetőségek közepette egyre gyakrabban előfordult, hogy nem készült el idejében az iskola. Jószerivel egész városrészek, „városfaluk" maradtak iskola nélkül, márpedig a gyerekeknek iskolába kell járniuk. Gyűjtőszóval, az infrastrukturális beruházások elmaradásáról sokat lehetett (és lehet ma is) hallani, mindeközben azonban a szülők előtt ott tornyosult a probléma: infrastruktúra ide, elmaradás oda, hova fog járni a gyerek iskolába — és főleg: hogyan? Végül is a kerületi tanácsok találtak megoldást: iskolabuszokkal összegyűjteni, és távolabb levő iskolákba szállítani a gyerekeket. Ezt a szolgáltatást mindennapi közlekedésünk gazdája, a Budapesti Közlekedési Vállalat végzi. Piktogram jelzi: iskolabusz — Tevékenységünket lényegében csak az „iskolabuszos" gyerekek és szüleik ismerik, a lakosság, az utazóközönség már kevésbé — tájékoztat Pásztor Lajosné, a BKV Közönségszolgálatának vezetője. — Szeretnénk azonban, ha többen is tudnának erről, többen is ismernék ezt a feladatunkat. Hogy miért? Mondok egy példát: a buszmegállóban sokan várakoznak már, amikor a reggeli csúcsforgalomban „végre-valahára" feltűnik a várva-várt autóbusz, ám az ahelyett, hogy a járda mellé kanyarodna, megállás nélkül továbbrobog. Érthető a mérgelődés. Ilyenkor aztán szidják a vezetőt, szidják a BKV-t, csak arra nem gondolnak, hogy ennek az autóbusznak más, fontos feladata van — iskolabusz. — Semmi sem jelzi ezt a tényt? Talán ezért a háborgás?! — Az iskolabuszokon a nemzetközileg elfogadott, és ismert képjelzést (azaz piktogramot) alkalmazzuk: a sárga táblán két iskolás gyerek fogja egymás kezét. Minthogy az iskolákban nyolc órakor kezdődik a tanítás, iskolabuszaink fél nyolc-nyolc között járnak, éppen a csúcsforgalomban. Megértést kérünk hát az utazóközönségtől, de — e helyütt is hadd ismételjem — megértést kérünk a járművezetőktől is. A hatalmas, utasokkal teli csuklós autóbuszok vezetése amúgy is felelősségteljes munka, hát még ha 100—150 iskolás gyereket kell biztonságban-épségben az iskolába eljuttatni. Ezért a járművezetőket is óvatosságra, körültekintésre kérjük, ha meglátják autóbuszainkon a fekete-sárga „gyermekszállítás" jelzést. — Visszatérve mindennapi „ügyfeleinkhez", utasainkhoz, az ő tájékoztatásukra említem, hogy bár az iskolabuszokat mindig a lehető legközelebbi vonalakról „vonjuk ki" (így lesz a legkevesebb üres kilométer, ami fontos vállalati érdek, de mindnyájunk érdeke, a népgazdaságé is!), minden esetben gondosan vizsgáljuk e vonalak terhelését, forgalmát is. Nyugodtan állíthatom; az utazóközönség nem érezheti meg az iskolabuszok okozta hiányt. S ha mégis „hosszú a szünet" két kocsi érkezése közt, sokat kell várni, az, sajnos, tömegközelekedésünk mindennapos gondjával, a dugóval (balesettel, torlódással stb.) magyarázható. — Végül is hány autóbusz vesz részt az iskolások szállításában? — Általánosságban nehéz erre választ adni, inkább elmondom a szeptemberi tényleges számokat: 12 csuklós és 4 szóló autóbuszunk viszi-hozza a gyerekeket. Mert természetesen nemcsak az iskolába visszük el a gyerekeket, de délután haza is szállítjuk őket. Az iskolabuszrendszer a III., a IV., a XVI. és a XXI. kerületben segíti — végül is így fogalmazható meg — a közoktatást. Elsősorban ezek azok a kerületek, ahol nagy lakótelepek épültek az utóbbi időben — iskola nélkül vagy a szükségesnél kevesebb tanteremmel. Gyermekszállítás oda-vissza — Hogyan fest egy iskolabusz ,,menetrendje"? — A békásmegyeri lakótelepre például három csuklós autóbusz megy, s 490 gyereket szállítanak belterületi (legalábbis beljebb lévő és már működő) iskolába. Egyik buszunk például fél nyolcra megy a III. kerület Kelta utcai iskolához. Itt a gyülekezőhely, s azokat a gyerekeket, akik nem járhatnak ebbe, az amúgy is túlzsúfolt iskolába, az autóbusz viszi a Pajzs utcai általános iskolába. A gyerekekre természetesen nevelők, tanárok felügyelnek, s a nyolcórai órakezdésre a tanulók már a padjukban ülhetnek. — Délután öt óra előtt, menetrendszerű pontossággal: 16.45-kor indul vissza a gyerekekkel a kék csuklós busz, amely 6-os vagy 43-as járatból erre a menetre iskolabusz lett. — A csúcsforgalomban nagy a zsúfoltság, jellemző ez iskolabuszokra is? — Természetesen nem. Persze az lenne az ideális, ha minden gyerek leülhetne, azonban csuklós és szóló autóbuszainkon kevés az ülőhely, úgyhogy ilyen kényelemre azért nem lehet számítani. Igyekszünk összhangot teremteni — a lehetőségeknek megfelelően: — a IV. kerületi Megyeri úti iskolából 85 gyereket és 4 kísérőt szállít egy csuklós autóbusz a IV. kerületi Attila utcai iskolába. Itt tehát nincs zsúfoltság a buszon. Ám nem véletlenül utaltam az előzőekben a járművezetők megértésére! Ha hirtelen fékezésre kényszerítenek egy ilyen „sárga táblás" autóbuszt, már ez a manőver is balesetveszélyes lehet, hiszen gyerekekről, kisgyerekekről van szó, akik persze fogódzkodnak is, de. . . — Az előbb úgy fogalmazott, hogy ha közvetve is, de az iskolabuszok végül is a közoktatásban való részvételt jelentik. Úgy tudom azonban, hogy a BKV ennél közvetlenebb módon is hozzájárul a gyermekek oktatásához. — Valóban így van, a Budapesti Közlekedési Vállalat a maga eszközeivel igyekszik segédkezni egy felnövekvő generáció oktatásában-kulturálódásában. A ,,különleges" (szerencsére egyre kevésbé különlegességnek számító) biológiaórákról, múzeumlátogatásokról van szó. Ezeket a gyerekek által is kedvelt programokat segítenek lebonyolítani a BKV autóbuszai is. Biológiaóra a Fővárosi Állat- és Növénykertben, történelemóra a Budapesti Történeti Múzeumban, egyegy osztálylátogatás a Magyar Nemzeti Galériában, és ne feledkezzünk meg a szórakozásról se, egy sok izgalommal-szépséggel kecsegtető előadás a Gyermekszínházban avagy a Bábszínházban — e programok lebonyolításában is segít a BKV. Hetente 20—25 autóbuszunk áll az iskolai oktatás szolgálatában, elősegítve, hogy a gyerekek még több tudáshoz, élményhez juthassanak. (X) 46