Budapest, 1981. (19. évfolyam)

11. szám november - Marjai József: Elhűlnétek látván...

BKV Az iskolabusz gazdája: a BKV Magyarországon a legtöbb em­ber a televízió külpolitikai mű­soraiban, a napilapok külpoliti­kai rovatában találkozott — évekkel ezelőtt — az iskolabusz fogalmával. Az Egyesült Álla­mokban a faji megkülönböztetés ellen küzdő, polgárjogi harcosok szervezték meg ezt a sajátos városi, nagyvárosi szolgáltatást, amelynek akkori — és ottani — célja az volt, hogy gátat vessenek a faji megkülönböztetésnek — legalább az iskoláskorúaknái megelőzzék a káros előítéletek kialakulását. Nálunk ennél jóval prózaibb okok indokolták, hogy — úgy négy-öt évvel ezelőtt — meg kellett szervezni iskolabuszok közlekedését. A nagy lakótele­pek, a dinamikus lakásépítések és a csökkenő források, költség­vetési lehetőségek közepette egyre gyakrabban előfordult, hogy nem készült el idejében az iskola. Jószerivel egész városré­szek, „városfaluk" maradtak is­kola nélkül, márpedig a gyere­keknek iskolába kell járniuk. Gyűjtőszóval, az infrastrukturá­lis beruházások elmaradásáról sokat lehetett (és lehet ma is) hallani, mindeközben azonban a szülők előtt ott tornyosult a probléma: infrastruktúra ide, elmaradás oda, hova fog járni a gyerek iskolába — és főleg: hogyan? Végül is a kerületi tanácsok találtak megoldást: iskolabu­szokkal összegyűjteni, és távo­labb levő iskolákba szállítani a gyerekeket. Ezt a szolgáltatást mindennapi közlekedésünk gaz­dája, a Budapesti Közlekedési Vállalat végzi. Piktogram jelzi: iskolabusz — Tevékenységünket lénye­gében csak az „iskolabuszos" gyerekek és szüleik ismerik, a lakosság, az utazóközönség már kevésbé — tájékoztat Pásztor Lajosné, a BKV Közönségszolgála­tának vezetője. — Szeretnénk azonban, ha többen is tudnának erről, többen is ismernék ezt a feladatunkat. Hogy miért? Mondok egy példát: a buszmeg­állóban sokan várakoznak már, amikor a reggeli csúcsforgalom­ban „végre-valahára" feltűnik a várva-várt autóbusz, ám az ahelyett, hogy a járda mellé ka­nyarodna, megállás nélkül to­vábbrobog. Érthető a mérgelő­dés. Ilyenkor aztán szidják a vezetőt, szidják a BKV-t, csak arra nem gondolnak, hogy en­nek az autóbusznak más, fontos feladata van — iskolabusz. — Semmi sem jelzi ezt a tényt? Talán ezért a háborgás?! — Az iskolabuszokon a nem­zetközileg elfogadott, és ismert képjelzést (azaz piktogramot) alkalmazzuk: a sárga táblán két iskolás gyerek fogja egymás ke­zét. Minthogy az iskolákban nyolc órakor kezdődik a tanítás, iskolabuszaink fél nyolc-nyolc között járnak, éppen a csúcs­forgalomban. Megértést kérünk hát az utazóközönségtől, de — e helyütt is hadd ismételjem — megértést kérünk a járműveze­tőktől is. A hatalmas, utasokkal teli csuklós autóbuszok vezetése amúgy is felelősségteljes munka, hát még ha 100—150 iskolás gyereket kell biztonságban-ép­ségben az iskolába eljuttatni. Ezért a járművezetőket is óva­tosságra, körültekintésre kér­jük, ha meglátják autóbuszain­kon a fekete-sárga „gyermek­szállítás" jelzést. — Visszatérve mindennapi „ügyfeleinkhez", utasainkhoz, az ő tájékoztatásukra említem, hogy bár az iskolabuszokat min­dig a lehető legközelebbi vona­lakról „vonjuk ki" (így lesz a legkevesebb üres kilométer, ami fontos vállalati érdek, de mindnyájunk érdeke, a népgaz­daságé is!), minden esetben gondosan vizsgáljuk e vonalak terhelését, forgalmát is. Nyu­godtan állíthatom; az utazókö­zönség nem érezheti meg az isko­labuszok okozta hiányt. S ha mégis „hosszú a szünet" két ko­csi érkezése közt, sokat kell vár­ni, az, sajnos, tömegközelekedé­sünk mindennapos gondjával, a dugóval (balesettel, torlódás­sal stb.) magyarázható. — Végül is hány autóbusz vesz részt az iskolások szállításában? — Általánosságban nehéz erre választ adni, inkább elmondom a szeptemberi tényleges számo­kat: 12 csuklós és 4 szóló autó­buszunk viszi-hozza a gyereke­ket. Mert természetesen nem­csak az iskolába visszük el a gyerekeket, de délután haza is szállítjuk őket. Az iskolabusz­rendszer a III., a IV., a XVI. és a XXI. kerületben segíti — végül is így fogalmazható meg — a köz­oktatást. Elsősorban ezek azok a kerületek, ahol nagy lakótele­pek épültek az utóbbi időben — iskola nélkül vagy a szükséges­nél kevesebb tanteremmel. Gyermekszállítás oda-vissza — Hogyan fest egy iskola­busz ,,menetrendje"? — A békásmegyeri lakóte­lepre például három csuklós autóbusz megy, s 490 gyereket szállítanak belterületi (legalább­is beljebb lévő és már működő) iskolába. Egyik buszunk például fél nyolcra megy a III. kerület Kelta utcai iskolához. Itt a gyü­lekezőhely, s azokat a gyereke­ket, akik nem járhatnak ebbe, az amúgy is túlzsúfolt iskolába, az autóbusz viszi a Pajzs utcai álta­lános iskolába. A gyerekekre természetesen nevelők, tanárok felügyelnek, s a nyolcórai óra­kezdésre a tanulók már a pad­jukban ülhetnek. — Délután öt óra előtt, me­netrendszerű pontossággal: 16.45-kor indul vissza a gyere­kekkel a kék csuklós busz, amely 6-os vagy 43-as járatból erre a menetre iskolabusz lett. — A csúcsforgalomban nagy a zsúfoltság, jellemző ez iskolabu­szokra is? — Természetesen nem. Per­sze az lenne az ideális, ha min­den gyerek leülhetne, azonban csuklós és szóló autóbuszainkon kevés az ülőhely, úgyhogy ilyen kényelemre azért nem lehet szá­mítani. Igyekszünk összhangot teremteni — a lehetőségeknek megfelelően: — a IV. kerületi Megyeri úti iskolából 85 gyere­ket és 4 kísérőt szállít egy csuk­lós autóbusz a IV. kerületi Attila utcai iskolába. Itt tehát nincs zsúfoltság a buszon. Ám nem véletlenül utaltam az előzőek­ben a járművezetők megértésére! Ha hirtelen fékezésre kénysze­rítenek egy ilyen „sárga táblás" autóbuszt, már ez a manőver is balesetveszélyes lehet, hiszen gyerekekről, kisgyerekekről van szó, akik persze fogódzkodnak is, de. . . — Az előbb úgy fogalmazott, hogy ha közvetve is, de az iskola­buszok végül is a közoktatásban való részvételt jelentik. Úgy tu­dom azonban, hogy a BKV ennél közvetlenebb módon is hozzájárul a gyermekek oktatásához. — Valóban így van, a Buda­pesti Közlekedési Vállalat a ma­ga eszközeivel igyekszik segéd­kezni egy felnövekvő generáció oktatásában-kulturálódásában. A ,,különleges" (szerencsére egy­re kevésbé különlegességnek számító) biológiaórákról, múze­umlátogatásokról van szó. Ezeket a gyerekek által is kedvelt prog­ramokat segítenek lebonyolítani a BKV autóbuszai is. Biológia­óra a Fővárosi Állat- és Növény­kertben, történelemóra a Buda­pesti Történeti Múzeumban, egy­egy osztálylátogatás a Magyar Nemzeti Galériában, és ne feled­kezzünk meg a szórakozásról se, egy sok izgalommal-szépséggel kecsegtető előadás a Gyermek­színházban avagy a Bábszínház­ban — e programok lebonyolí­tásában is segít a BKV. Hetente 20—25 autóbuszunk áll az isko­lai oktatás szolgálatában, előse­gítve, hogy a gyerekek még több tudáshoz, élményhez juthassa­nak. (X) 46

Next

/
Thumbnails
Contents