Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Preisich Gábor: Az „általános terv" az ötvenes évek első felében

egész Belváros lényegében központi szerepet tölt be. Hivatkoztam a Duna-partokra, mint a városszerkezet fő tengelyére, amelynek jelentőségét tovább kívánjuk növelni. Válaszom szemmelláthatóan nem elégítette ki a PB tagjait. Rákosi közölte, hogy a PB a tervet leveszi a napirendről, utasítja a fővárost a továbbtervezésre, egyben a tervezők mellé konzultatív testület felállítására. Pongrácz kérésére hozzájárult, hogy építészdelegáció utazzon a Szovjetunióba az ottani városrendezési eredmények megismerésére. A konzultatív testület közreműködésével átdolgozott terv 1952. augusztus 28-án került ismét a Politikai Bizottság elé.Az új irányelvekben a gazdasági és műszaki szempontok kerültek előtérbe. Szövege szerint: „A terv célja annak a biztosítása, hogy népgazdaságunk beruházásait a főváros területén egységes koncepció szerint gazdaságosan e's a társadalom fejlődésének megfelelő módon lehessen végrehajtani, hogy a lakosság életkörülményei, lakása, munkahelye, közlekedése, kulturális és üdülési lehetőségei döntő módon megjavuljanak." A terv reálisabbá tételét a meglevő adottságok részletesebb vizsgálata szolgálta. A lakásépítés és a zöldterületi ellátás, valamint a közlekedés megjavítása az eddigieknél nagyobb súllyal szerepelt. A nagyobb távlatra szóló javaslat tízéves ütemtervvel egészült ki. Atervezők az Engels téren — két metróvonal találkozásánál— javasolták a Nemzeti Színház elhelyezését. (A park nagyobb részének feláldozásával!) A színház előlépcsői szolgáltak volna dísztribünként a tömegdemonstrációk számára. A Politikai Bizottság ülésén ismét Révai kért először szót. Azt a kérdést tette fel, hogy „mi Budapest általános rendezési tervének eszmei tartalmaErre a kérdésre nem voltam felkészülve, válaszom nyilvánvalóan nem érte el azt a filozófiai színvonalat, amely megnyerte volna Révai tetszését. Mások is hozzászóltak nem az irreálisan reprezentatív elképzeléseket kifogásolták, sőt a terv kellő nagyvonalúságát hiányolták. Ugyanakkor túl magasnak találták a — mainál sokkal szerényebb — lakásépítési célkitűzéseket. Végül is Rákosi azt a határozatot hozta, hogy a Magyar Építőművészek Szövetsége ren-3 A konzulativ testület, melynek tagjai Harrer Ferenc, Cséky Sándor, Granasztói Pál, Janáky István és Percnyi Imre voltak, 1952. január 16. és augusztus 7. között ülésen foglalkozott a tervvel, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia településtudományi bizottsága, a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Fővárosi Tanács V. B. városrendezési állandó bizotrsága is megvitatott. Az Üllői úti lakótelep beépítési terve. Modell. Tervezők: Schall József, Salamon István, Mester Árpád dezzen nyilvános vitát az általános rendezési tervről. Erre a vitára a szövetség által kijelölt néhány neves építész készítse el és mutassa be a városkompozícióra és az általános rendezési terv eszmei tartalmára vonatkozó javaslatát. A határozat alapján elkészült terveket 1953. november 20—21-én kétnapos ankét vitatta meg. A „városkompozícióra" vonatkozó számos javaslat közül akadtak egészen fantasztikusak, de józan elgondolások is. Hegedűs Béla és Nyiri István alapgondolata a külső kerületek központjaiban elhelyezett magasházaknak a várost gyűrű alakban körülvevő rendszere. Weiner Tibor azt javasolta, hogy a kerületi központokat a kivezető főútvonalak között új, parkosított reprezentatív utak mentén helyezzék el. Farkasdy Zoltán a Kiskörút kiszélesítésére, illetve a Belvárost körülvevő parkgyürűre vonatkozó elgondolását mutatta be. Zsitva Tibor az Engels térnek a Duna-partra megnyitásával a Dunára merőleges főteret tervezett. Maga a „hivatalos" terv is elrugaszkodott a valóságtól a reprezentáció érdekében. Az Engels téri Nemzeti Színházzal szemközt a Belső-Erzsébetvárosba mélyen benyúló nagy teret kívánt létesíteni, tengelyében kultúrfelhőkarcolóval. Mindezekkel a tervekkel szemben többen kifejtették a meglevő értékes városszerkezeti adottságok megtartásának és a tervezés realitásának fontosságát. Granasztói Pál a Dunapartok fontos szerepére mutatott rá és kifejtette, hogy véleménye szerint nincs szükség „központi térre". Hasonló álláspontot foglalt el Harrer Ferenc, Weichinger Károly, Rados Jenő is.3 Az ankét után a Fővárosi Tanács V. B. a tervezőcsoportot néhány külső szakemberrel egészítetteki.Új konzultatív testületet állítottak fel. Hruscsov emlékezetes beszédének hatására megtört az álreprezentációs építészeti felfogás egyeduralma. A városrendezési tervezésben ismét a realitás kerekedett felül. Ez valójában visszakanyarodást jelent az 1945—48. évi elgondolásokhoz, azzal a különbséggel, hogy a tervezők most már az időközben elkészült vizsgálatok és több évi tapasztalatok alapján az eddiginél konkrétabb javaslatot tesznek a lakásépítésre, zöldterületek kialakítására, a közlekedés fejlesztésére, jelentősebb közintézmények elhelyezésére stb. A Várnegyed a tervben már kulturális központként, a Belváros igazgatási, kereskedelmi, idegenforgalmi központként szerepel. A Lágymányost a nemzetközi vásár elhelyezésére szánják. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a gyógyfürdők fej-3Az ankét anyaga kiadványban is megjelent. Budapest városépítészeti kérdései. Szerkesztették : Preisich Gábor, Sós Aladár, Brenner János (Építőipari Könyv és Lapkiadó Bp. 1954 ) lesztésének. A pályaudvarok a mai helyükön maradnak. A metró kelet—nyugati és észak—déli vonala nagyjából mai helyén szerepel. Ezeket harántirányban harmadik vonal kötné össze. A tervközlekedési koncepciójának jellegzetessége egyes MÁV-vonalak elővárosi gyorsvasút céljára való felhasználása. A Hungária körút a bevezető autópályák összekötő vonala, ennek kiszélesítését, a vasúti sorompók felszámolását a terv a legsürgősebb feladatok közé sorolja. • A tervet a Magyar Dolgozók Pártja budapesti bizottsága és a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1955. február 11-i együttes ülésén tárgyalta. A tervvel egyetértettek, elfogadták, illetve az akkori hivatalos kifejezés szerint: „megállapították". Határozatban mondták ki, hogy Budapest általános rendezési tervét ki kell egészíteni a városkörnyék tervével, és el kell készíteni a végrehajtáshoz szükséges ütemtervet. Ez a terv sem jutott el azonban a felsőbb jóváhagyásig. A Fővárosi Tanács V. B. hiába terjesztette fel 1955 novemberében a Politikai Bizottsághoz és Minisztertanácshoz. Berei Andor, az Országos Tervhivatal akkori elnöke — ugyanúgy mint 1948-ban a népgazdaság távlati fejlesztési tervének „folyamatban levő"(!) készítésére hivatkozva az általános rendezési terv megtárgyalását levetette a napirendről. 17