Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Cseh-Szombathy László: Az értelmiségiek szabadideje

sgálat tanulságai megjegyezni azt is, hogy valójában az értelmiségiek közül hány százalék is volt televíziónéző az egyes napokon, továbbá, hogy a nézési idő milyen tartalmú volt, ha csak azokra számítjuk ki, akik tényleg a készülék előtt ültek. Átlagos napon a megkérdezettek 58 százaléka, munkanapon 54 százaléka, szünnapon 74 százaléka volt tv-néző, és a nézők átlagos napon 1 óra 55 percet, munkanapokon 1 óra 42 percet, szünnapokon 2 óra 25 percet fordítottak erre a célra. A tetszés szerint felhasználható összes időből tehát a televízió 25—27 százalékot foglal el. •• Második helyre a szabadidős tevékenységek közül az olvasás kerül. Átlagos napon 48 perc, munkanapon 41 perc, szünnapon 69 perc az az idő, amit olvasásra fordítanak az értelmiségiek. Az olvadásnak több mint a fele könyvekre esik, második helyen a napilapok állnak, míg a harmadik a folyóiratoké. Az olvasás előfordulási gyakoriságát tekintve a legtöbb a napilapolvasó (41, 39, illetve 47 százalék a napok típusa szerint), ezt szorosan követi a könyvolvasók aránya (39, 38, 45 százalék), míg a folyóiratot olvasók aránya messze elmarad (15 százalék). A budapesti értelmiségiek tehát a televízió elterjedése ellenére is olvasnak, bár igaz, hogy kisebb gyakorisággal, mint ahogy televíziót néznek. Valószínűleg az értelmiségiekre különösen érvényes a tömegkommunikációs kutatásoknak az a megállapítása, hogy a televízió nemcsak háttérbe szorítja az olvasást, hanem egyes műsoraival érdeklődést is kelt bizonyos olvasmányok iránt, olvasó közönséget is teremt. A budapesti vizsgálat is bizonyította, hogy a rádiózás mint fő tevékenység teljesen háttérbe szorult. Az átlagos napon a megkérdezetteknek mindössze 8 százaléka hallgatott úgy rádiót, hogy közben nem volt más elfoglaltsága. A rádiózás második, kísérő tevékenységgé vált. ••• A szabadidős tevékenységek közül a beszélgetés kerül a harmadik helyre. Ennek időtartama kb. fele annak, amit a televízió igényel. Ebbe a kategóriába elsősorban a családtagokkal otthon folytatott eszmecsere, a napi eseményekről való beszámolás, teendők, elintézendők megbeszélése esik, de ide számítottuk azokat a beszélgetéseket is, amelyek a társaséletből adódtak. A munkahelyi megbeszélések vagy különféle hivatalos, félhivatalos ügyek intézésével együtt járó tárgyalások, továbbá a gyerekeknek mondott mese nem tartozik ide . . . A beszélgetések tartalma és jelentősége az abban részt vevők számára sokféle lehet, ezért nehéz értékelni ezt az adatot. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a budapesti értelmiségiek családjában, társas kapcsolataiban jelentős helyet foglal el a szóbeli kommunikáció. Tekintélyes időt vesz igénybe a tanulás. Átlagos napon 34 perc jutott valamilyen típusú tanulásra. Ennél a tevékenységnél azonban feltűnő, hogy viszonylag kevesen tanulnak, ezzel szemben a tanulók átlagosan sok időt fordítanak tanulásra, kéthárom órát. Még két tevékenység fordult elő, melynek átlagos időtartama meghaladta a napi 10 percet: a vendéglátás — vendégségbe menetel és a sétálás. A kulturális és szórakozási intézmények látogatása viszont csak 1—2 percet adott ki átlagban. A részvétel gyakoriságát tekintve a mozinézők aránya munkanapokon 2, szünnapokon 4 százalék, a színházlátogatóké mind a két típusú napon 1 százalék. Kiállításokon, múzeumokban megfordult hétköznap 0,5 szünnapokon 2 százaléka a megkérdezetteknek, míg a sportrendezvények látogatói szünnapokon sem tettek ki többet 1 százaléknál. E számokat értékelve irreális lenne azt várni, hogy az emberek minden szünnapon látogassák ezen intézményeket, azonban ezen adatok alapján optimista becsléssel is csak az jön ki, hogy az értelmiségiek mintegy 20—25 százaléka jut el havonta moziba, nem cöbb mint 10 százaléka színházba, múzeumba, még Budapesten is. * Az értelmiségiek között a szabadidő tartamát és felhasználását tekintve a demográfiai tényezők okozzák a legnagyobb különbséget. Nemek és életkori csoportok szerint éppúgy találhatunk lényeges eltérést, mint a családi viszonyok szerint. A nők szabadidejének átlagos tartama 15 százalékkal kevesebb, mint a férfiaké. A különbség munkanapokon nagyobb ennél, szünnapokon valamivel kisebb. Eltérés van az egyes tevékenységek előfordulásában is: a televíziónézés mintegy 14 százalékkal, a napilapolvasás 80 százalékkal gyakoribb a férfiaknál. Viszont a könyvolvasás a nőknél fordul elő nagyobb arányban, mintegy 19 százalékkal. Gyakrabban fordul elő a beszélgetés is a férfiaknál, míg a kulturális és szórakoztató intézmények látogatásában nincs különbség. Ez utóbbiak tekintetében az életkor lényeges differenciáló. A mozilátogatás átlagos gyakorisága például a 20—29 éves férfiaknál 5,4, a 30—49 éveseknél 2,9, az 50 éven felülieknél 1,3. Hasonlóan csökken a mozilátogatás a korral a nőknél is. Ezzel szemben emelkedik az olvasás gyakorisága, napilapoké és könyveké egyaránt, valamint a televíziónézésé. A családi körülmények szerepének jellemzésére hasonlítsuk össze azok szabadidős tevékenységeit, akiknek van iskolás korú gyermeke, azokéval, akiknek nincs. Az otthoni kikapcsolódás gyakoriságában nincs nagy különbség, bár a gyermekeseknél minden érték alacsonyabb, ezzel szemben a kulturális intézmény látogatásánál a kisgyermek nélküli férfiakra és nőkre jellemző gyakoriságok két és félszeresei a másik csoportéinak. * Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a budapesti értelmiségiek számottevő szabadidővel rendelkeznek, amelyet zömmel odahaza használnak fel főleg olyan tevékenységek folytatásával, amelyek a népesség egyéb csoportjainál is nagy szerepet játszanak. A tevékenységek tartalma, értelme tekintetében nyilván lényeges különbségek vannak a rétegek között, sőt itt mutatkoznak meg az egyedi eltérések az értelmiségen belül; ezek kimutatására azonban már nem alkalmasak az olyan extenzív adatgyűjtési módok, mint az időmérleg-felvétel. ek szabadideje