Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Hollós László: Erőd a VIII. kerületben

Fölhívjuk a műemlékvédelem figyelmét a víztoronyra felvettek a műszaki egyetem gépészmérnöki karira. 1965-ben félbehagytam az egyetemet, és elkezdődött hivatásos zenészi pályafutásom. Sokat dolgoztunk, küszködtünk és harcoltunk a zenénk elfogadtatásáért. Gyakran ütköztünk áttörhetetlennek tűnő falakba. Végül győztünk. — Ritkán fordulok meg a kolónián. De ha éppen arra járok, nézegetem az épületeket, és eszembe jut a gyermekkorom. Furcsa, kellemes borzongás fog el ilyenkor. Húsz évig még biztosan állni fog Dopsy Károly: — 1917-ben születtem, és harminc évet töltöttem a kolónián. Akkoriban az iskola, a család és az utca formálta, nevelgette az embert. Az iskolában mást sem hallottunk mint hogy: „Erdélyt Fehér István felvételei pedig nem adjuk ... Hiszek Magyarország feltámadásában" stb. A MÁV AG 19-ben önálló vörös ezredet alakított, apám is a tagja lett. 1929-ig volt lakatos, akkor kényszernyugdíjazták. A kegydijából éltünk. Hárman voltunk testvérek, és bizony nem sok jutott nekünk. Már kora ifjúságomban dolgoznom kellett. Tejet hordtam, teniszpályán labdát szedtem, cukorkát csomagoltam. Ha volt egy kis időnk, a liget és a tér várt minket. Ott gazemberkedtünk, ugráltunk, fociztunk. A kolóniabeliek összetartottak, bizonyos értelemben zárt közösséget alkottak. Rengeteg gyerek volt itt. Az udvaron is játszottunk, tetőre másztunk, ipi-apacsoztunk. így ment el az ifjúságunk. 1939-ben besoroztak, érdekes módon itt, a Horthy-hadseregben találkoztam először a munkásmozgalommal. Addig Winnetou élete jelentette számomra a szabadsá-Az erkélyeken és az ablakokban virágok díszlenek, az udvart körös-körül fák szegélyezik got, és egyszerre olyan könyvek kerültek a kezembe, mint a Germinal és az Anya. A nyilas uralom alatt egy ideig bujkáltam. Aztán elkaptak, és pár hétig benntartottak. — A kolónia felszabadulása után, 1945 februárjában négyen-öten elkezdtük szervezni a pártot. Előbb pártiskolára küldtek, majd Moszkvába, a Lenin-akadémiára. Hazakerülésem után elég változatos életutat jártam be. 1958 elején vezérőrnagy és honvédelmi miniszterhelyettes, 61-ben a Ganz-MÁVAG párttitkára lettem. Úgy is mint régi kolóniabelinek, úgy is mint gyári vezetőnek nagyon fájt, hogy a kolónián a csatornák elkorhadtak, hullik a vakolat, rossz a tetőszerkezet. A gyár költségén a pincétől a padlásig mindent rendbe hoztunk. Erre ma is büszke vagyok. Hét évig a VIII. kerületi pártbizottság első titkára, majd újabb hét évig személyzeti és szociális vezérigazgató-helyettes voltam Csepelen. — A kolónia mindig rendezett és kulturált hely volt. Bár a mai igények nagyobbak, mint a régiek, mégis maradt egy nagy vonzereje: alacsony a lakbér. Kis nyugdíjú, idős embereknek ez fontos szempont. Rendszeresen járok ide a bátyámhoz, és örömmel állapítom meg: a kolónia húsz évig még biztosan állni fog. * A kolónián ma 666 bérlemény van. A félkomfortosok elavultak. Sokan fürdőhelyiséget alakítottak ki, a költségeket lelakhatják. Egy lakásban átlag hárman élnek. A telepen van mentőállomás, művelődési ház, Közért és húsbolt. Közel az iskola és a templom. Ahogy az egyik lakó mondta: a kolónia olyan, mint egy kis falu. Csak pár lépés innen a VIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat 7. számú Házkezelősége. Vezetőjétől. Lovász Lászlónétói a kolónia jövője felől érdeklődöm. — A vízvezetékek már nagyon elavultak, és a tolózárak sem jók. Az idén az egyes lépcsőház alap-és felszállóvezetékeit cseréltetjük ki. Szeretnénk évente két-három lépcsőházat rendbe hozni, de, sajnos, kevés a pénzünk. Egy ilyen csere legalább 228 ezer forintba kerül. Azokkal a házakkal kezdjük, amelyekben sok a fürdőszoba. A tető gyakran beázik, a kéményfejek elrohadtak, a csatornával is gond van. A kolónia, méretei miatt is, külön házkezelőséget érdemelne. A régiek sajátjuknak érzik a telepet, igyekeznek rendet tartani. A fiatalabbak nem nagyon törődnek vele. Szükségmegoldásként, öt évre jönnek ide, és tudják, hogy előbb-utóbb úgyis elköltöznek. A kerületben sok házat szanálnak. Az idős emberek megszokták a környéket, nem szívesen költöznek máshová. Jó megoldás volna, ha a kolónia olcsó, tiszta, száraz lakásaiban helyeznék el őket. Idővel kialakulhatna itt egy öregekből álló közösség. Persze ehhez lift kéne. Talán fokozatosan fel lehetne szerelni. — A közeljövőben liftről szó sem lehet — mondja Molnár Csaba, az IKV kezelési igazgatóhelyettese. — Egyszerűen nincs rá kapacitásunk. A kerület 1700 házából mindössze 314-ben van lift. A VI. ötéves tervben a szükséges karbantartások mellett csak a víztorony megszüntetésére kerülhet sor. A KÖJÁL kifogásolja, hogy a torony nyitott. Néha a vízellátás is akadozik. December 31-ig bekötjük a hálózatba az új nyomásfokozó berendezést. Hogy a víztoronnyal mit csinál a gyár, nem tudom. Talán fel kellene rá hívni a műemlékvédelem figyelmét. * Távozóban még egyszer visszanézek a Golgota térről. A kolónia innen hatalmas, bevehetetlen és elpusztíthatatlan erődítménynek tűnik. A téren régen kis barokk kápolna állt. Az Orczy bárók temetkeztek ide egykoron. 1970-ben életveszélyesnek nyilvánították és lebontották. Csak a második robbantásra dőlt össze. Azt mondták, hogy új kultúrház lesz a helyén. Azóta a tér kopár, elhanyagolt, szemetes. Nincs rajta más, csak néhány piszkos, törött támlájú pad és egy tábla: „Kutyát a játszótérre bevinni Tilos. Aki a tilalmat megszegi, 3000 Ft bírsággal sújtható." 13