Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Lengyel Zsuzsa: Mezőgazdaság a fővárosban

váltak, s ezt a budapesti szövetkezetek is jól hasznosították. Ebben szerepet játszott a fővárosi és a Pest megyei szövetkezetek egyesülése, ami lehetővé tette, hogy az agglomeráció mezőgazdaságával egységes, összefüggő rendszert alkossanak. Az új forma szerencsésnek bizonyult. A kialakult nagyobb termelőegységek jobban tudnak gazdálkodni az anyagi és szellemi erőkkel. Mindez magával hozta a vezetés megerősödését. A budapesti és a Pest megyéhez tartozó mezőgazdasági vállalatok, amelyek igazgatás, irányítás, szakfelügyelet tekintetében gyakran elkülönültek egymástól, sokoldalúan beépültek az agglomeráció fejlődési folyamatába s a megye mezőgazdaságába. A pozitív hatás kétségtelen. A szövetkezetek jól alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz. A korábbinál fokozottabban éltek a lehetőségekkel (munkamegosztás, szakosodás), egyéni arcuk is kiformálódott. Alaptevékenységen kívüli munkájukat kiterjesztették: építőipari és szolgáltató egységeket hoztak létre. Sokakban fölmerült: ezeknek a vállalatoknak már nem sok közük van a mezőgazdasághoz. Valóban, az agglomeráció szövetkezeteiben az utolsó években elszaporodott a mezőgazdaságinak nemigen nevezhető munka, s ennek következtében gyorsabban A Béke Tsz galvánüzeme • Az Óbuda Tsz üvegházában emelkedett a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban elért termelési érték és nettó árbevétel aránya. Ezekben a szövetkezetekben az országos átlagnál jóval magasabb az egy hektár termőterületre jutó bruttó jövedelem és nyereség. Egy hektárra eső fejlesztési alapjuk a hetvenes évek vége felé az országos átlagnak mintegy hat és félszerese (!) volt. Egy-két fontos összefüggésről azonban nem szabad megfeledkezni. Az egyik: a szövetkezetek tevékenységének egy része az élelmiszer-termelésből adódik. Elmondható, hogy a mezőgazdasági termékek feldolgozása fejlődött, s az élelmiszerek gyorsabban jutnak el a fogyasztóhoz. Az élelmiszeripari termelés az utóbbi néhány évben kétszeresére nőtt, a szövetkezetek ipari tevékenységből eredő nettó árbevételében az élelmiszeripar aránya 13 százalékról 26 százalék folé emelkedett. Nem hanyagolták el a kereskedelmet sem, bővítették élelmiszerbolt-hálózatukat. A mezőgazdaságon kívüli tevékenység nemcsak az ipar, építőipar, szolgáltatás terén meglevő hiányokat csökkenti, hanem — magasabb jövedelmével, a belőle származó nyereség révén — növeli a fejlesztéshez szükséges alapokat. A növénytermesztés és állattenyésztés fejlesztésére olyan beruházásokat (eszközök beszerzése és termelésbe állítása, kísérletek lefolytatása stb.) tesz lehetővé, melyekhez egyébként nem állna rendelkezésre biztos anyagi háttér. A változás iránya jó: a szövetkezetek mintegy 50 százalékkal emelték mezőgazdasági tevékenységük termelési értékét a hetvenes évek második felében. A baromfihús- és tojástermelést csaknem megduplázták. Jelentősen előrehaladt a specializáció folyamata is. A főváros mezőgazdasági vállalatai megalakulásuktól kezdve Buda-3