Budapest, 1981. (19. évfolyam)
8. szám augusztus - M. Szűcs Ilona: József utca 37.
vész, főiskolai tanár, Plesnivy Károly tanszékvezető főiskolai tanár, Szabó Zoltán és Konfár Gyula Munkácsy-díjas festőművész. Főiskolás éveink alatt időnként néhány lakás nélküli barátunknak is helyet szorítottunk. így élt velünk, amolyan „ágyrajáróként" Vigh Tamás, ma Kossuth-díjas szobrászművész és Ridovics László festőművész is. Ők is hozzánk hasonló ágrólszakadt szegény munkásgyerekek voltak, akik romfelírással. get a férfiaktjához. Nem tudom, fog-e sikerülni nekem, hogy gipszet szerezzek... külön e célra — igy fontos volna, hogy csinálj legalább egypár igazán tökéletes felvitelt róla. Mielőbb...'." Emlékszem, hogy megőrültünk a csomagnak, amit Szent-Györgyi profeszszor lánya, Nelly küldött New Yorkból az ínséges időkben, 1946-ban, de nem mertük felbontani, mert Béni volt a címzett. Béni Olaszországból írt, hogy a csomagból mindent el kell fogyasztani — ,,reggelire" —, tudván, hogy ebédre sem volt mit ennünk. A romos, rozoga, korhadt padlójú, kátránytetős műteremlakásban Ferenczy Béni mindennapos vendég. Mivel neki nem volt műterme, itt is dolgozott. 1959-ben a kétméteres Kourost mintázta, a gipszfigura sokáig díszítette a kertünket. Monumentalitásánál fogva úgy hatott, mintha öröktől rem falára. Ez a rajz ma is ott van. Letakartuk üveggel, hogy mindig ott legyen, hogy mindig rá emlékeztessen. Az 1956-os események súlyos sebeketejtettek az épületen és a műtermeken is. Ferenczy Béni volt az első, aki — legnagyobb rémületünkre és természetesen örömünkre — felkeresett bennünket. Itt még javában ropogtak a fegyverek. Mivel nem tudott telefonálni, nem félvén a lövöldözéstől, személyesen jött el, hogy megbizonyosodjon hogylétünkről. A ház lakói Férjem számára a felszabadulás hozta meg a művészi kibontakozás lehetőségét. Harminchárom éves koráig fizikai munkásként kereste kenyerét, Martsa István elcsendesült műterme fogva itt állt volna a József utca 37-ben, természetesen a ház lakóinak legnagyobb örömére. Nálunk ült Béninek modellt Pilinszky János költő, 1956-ban itt készült a Horvát-kerti Ülő nő. Hosszú ideig takargattuk az agyagot, hogy a kemény télben meg ne fagyjon. Erről így ír a bátyjának Martsa István: ,,Kedves Öregem!... ebben a hidegben mi is alig tudjuk kifűtem a lakást. Tulajdonképpen mindig fázunk.. A műterem olyan hideg, fűteni sem tudom... Béni szobrát infralámpával világítom. Érdekes dolog. Nem fagy meg a szobor alatta... Persze most az a helyzet, hogy állandóan égni kell neki, mert ha megszüntetem, azonnal lehűl. 200 W-ot fogyaszt. Szóval a technika bevonult a műhelybe." A Babits-síremlék ugyancsak itt készült, miközben Béni mintázott, hosszasan beszélgettünk. Erzsikét, Ferenczy Béni asszonyát is kíváncsivá tette a hosszú távollét; hogy mit lehet naphosszat művelni a József utcai romok között. S amikor a sok hiábavaló telefonálási kísérlet után ide jött, ő is kötényt kötött, és elkezdett kis cserepeket mintázni. Ferenczy Béni Géniuszának felrakása már a saját, Jászai Mari téri lakásához kötődik. A vázlatot életnagyságnál nagyobb méretben, fölrajzolta a műtenélkülözések, bérharcok közepette. 1945-ben, amikor a főiskolára készült, fel akarta keresni régi barátját, Cserepes Istvánt. A műtermet üresen találta, a házbeliek elbeszéléséből tudta meg, hogy mi is történt. Az egész műteremsor romos állapotban volt, de mivel fedelet akart a feje fölé, beköltözött a romos házrészbe. Főiskolás éveinek minden szabadideje tulajdonképpen a düledező részek lakhatóvá tételével telt el. Amíg a házat nem államosították, a háztulajdonossal folyt a küzdelem az épület helyreállításáért, utána meg a ház kezel őséggel. A bérház padlásterében levő műterem is hozzánk tartozott. Mert a tulajdonos az összes műteremre csak egy bérlővel volt hajlandó bérleti szerződést kötni — nem akart az éhenkórász művészekkel egyenként bajlódni —, társakat kerestünk, akik odaköltözésükkel valamennyire enyhíthették anyagi gondjainkat. A fiatalabb művésznemzedéké lett a padlástéri műterem. Itt is volt rengeteg javítani való. A művészek megfeszített munkájára volt szükség ahhoz, hogy az élet és munka minimális feltételei megteremtődjenek. Hajdanában itt dolgozott Újváry Lajos festőművész, ma a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, Gerzson Pál festőmű-Ferenczy Béni Géniuszának vázlata a falon - -kr, -». 24
