Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Buza Péter: Bök Péter, a „civil-rendőr"

együtt maradnak — mondta —, akkor föladom a haragot... „Bertuka 1916. december 3-án Csúcsán keit levelében azt írja az utolsó passzusban, hogy a jövőre mindhárman stb. együtt ünnepeljük a Mikulást stb. ez a része a levélnek napokig foglalkoztatta drága nagy betegünket, hogy gondolja ezt a lánya: „mindhárman", és kérdezte tőlem hogyan értelmezem én ezt, ő, Bertuka, a nagyanyja Camillával, vagy ő, Bertuka, a férje és Camilla, egyik este hozzám fordul és azt mondja, talán a leányom a férjével összekülönbözött, hogy azt írja?... Annyira lekötötte a levélnek ezen része minden gondolatát, hogy midőn pár napra jóbarátja és rokona, Szombatfalvy Albert bátyám átjött Kispestről őt meglátogatni, fel kellett olvasni, de csak a legutolsó részt, erre aztán az ő véleményét is kikérte, és most már hármasban találgattuk a Bertuka által feladott talányt — Gondolatban mindég leányával és Csúcsával foglalkozott... Hogy készült a találkozásra, az is mutatja, hogy a Kossuth Lajos utca 29. Szemere Miklós és Szombatfalvy Albert a lőrinci lövölde udvarán Nyugatnak sok oly példányát vetette meg, melyben Ady költemények voltak... De a kikötött két esztendőből még egy napot sem volt hajlandó engedni. Napokkal halála előtt sokat volt ideges és nyugtalan, próbáltam gyengéden reábeszélni, hogy Bertukát jó volna értesíteni, erre azt mondta: majd márciusban. Ne okozz nekem fájdalmat, mondd. — Oh, hogy remegtem, s hogy hittem, hogy meg tudjuk tartoni az életnek tavaszig, és ő kiszült a viszontlátásra..." A „határidő" lejárta előtt két hónappal, 1917. január 5-én, 69 éves korában halt meg Boncza Miklós. Népes gyülekezet kísérte a lőrinci régi temetőbe vezető utolsó útjára. Ott volt a nem kívánt vő, Ady Endre is, aki ekkor látta először apósát. S persze, ott volt a jóbarát és rokon: Szombatfalvy Albert, akivel most találkozunk utoljára ebben a hosszúra nyúlt történetben. Berci bácsi utódok nélkül 1922-ben hagyta el az árnyékvilágot. Még a neve se maradt fenn, amire pedig oly büszke volt. — Sírját sem találni, ahogy az egykori kispesti postamesterét, Szombatfalvy Kláráét vagy a csúcsai várúr, Boncza Miklós keresztjét is hiába keresnénk. Már régen nincs, aki a végső nyugalmat megváltsa számukra, a hely pedig kell az újabb halottaknak. Epilógusul kínálkozik históriánkhoz egy különös epizód. 1919 januárjában, 42 éves korában, örökre lehunyja szemét Ady Endre. Özvegye — aki gyakori vendége, talán kicsit támasza is apja élettársának; Kamilla néninek — jó pár hónappal később, de még gyászruhában Lőrincre utazik. A Kossuth utcai épület házmesterének sógora. Fazekas Ferenc, Pestlőrinc direktóriumának tagja, bujkál valahol ebben az időben. S hogy hol, ezt szeretné megtudni a helyi csendőrőrs parancsnoka. Be is viteti a házmestert és feleségét. Éppen a látogatás napjának reggelén. Csinszka felháborodva siet át az őrsre, kikéri magának az inzultust. Hogy merészelik — pattog — gyanúba keverni azt az embert, akiben ő megbízik! A feketeruhás, ismeretlen és előkelő úriasszony gőggel vágja az őrmester szemébe, kinek az alkalmazottját hurcolnák meg ártatlanul. S bár a csendőrnek láthatóan fogalma sincs annak rangjáról s becséről, akit emlegetnek, megretten a határozott fellépéstől, s elengedi a házmesteréket. Hogy is írja Bök Péter? „A szocializmus fogamzott a vagyonegyenlőség jegyében, életre kelt a munkások elégületlensége folytán, fejlődik az általános művelődés iskolájában, hogy elérjen realisticus ösvényen haladva egy oly ideális állapotot, a mely itt a földön elképzelve éppen olyan misticus, mint a keresztények mennyországa a túlvilágban... Ha e tanokat higgadtan vizsgáljuk, be kell vallani, hogy törekvésük nem oly önző, mint sokot hiszik .. . Természetesen más lapra tartozik annak megítélése, hogy vájjon addig, a míg az emberben meg lesz az állat, lehet-e a végcéljuk elérésében hinni?... De ha a világtörténeten végigtekintünk, tapasztaljuk, hogy többször az emberek óriási tömege, elérhetetlennek látszó célokért küzdött s abban onnyira bízott, hogy életét is kész volt azért áldozni..." Budapesten, 1906-ban. Hornyánszky Viktor könyvkereskedésének bizománya. Ára egy korona. 21