Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Bernáth László: A gramofon-karmestertől a Meseautóig

Fővárosi Állat- és Növénykert Az örökség, a jelen — és a jövő? A budapestiek mindig érdeklődéssel fogadják a Fővárosi Állat- és Növénykertről szóló híreket, jóllehet ezek nem valami nagy eseményről tudósítanak, hanem többnyire egy-egy új „lakó" érkezéséről szólnak. A kert kapuit 115 évvel ezelőtt nyitották meg a látogatók előtt. Akkor 11 épületben 500 állatot láthatott a közönség. A magyar állatkert az európai kontinens egyik legrégibb ilyen létesítménye, s egy ideig magánvállalkozásként működött, majd az intézményt az 1910-es évek elején a főváros vette kezelésébe. A kert azután szépen fejlődött, a második világháborúban azonban az épületek nagy része elpusztult, vagy megrongálódott. A háború után — a lehetőségekhez képest — a területet és az épületeket az eredetihez hasonlóan próbálták helyreállítani, s igyekeztek, hogy a fővárosiak és az ország lakossága mielőbb ismét élvezhesse a kert nyújtotta látványt, szórakozást. Az elmúlt években az állatkertről szóló beszámolókból kiderült, hogy a legfőbb gondot éppen az jelentette, hogy az „örökséget" az adott környezetben, az egyre zsugorodó területen és a rajta lévő — jórészt — műemlék épületeket, létesítményeket miként tudják a mai követelmények szolgálatába állítani. A Fővárosi Állat- és Növénykert vezetői amellett, hogy igyekeznek jól kamatoztatni a valóban büszkeségre okot adó múlt tapasztalatait, arra törekednek, hogy az intézmény megfeleljen az állatkertekkel szemben támasztott korszerű igényeknek is. Napjainkra ugyanis megváltozott a tudományos-biológiai szemlélet, és ennek megfelelően az állatkertek minősítésének egyik legfőbb mércéje, hogy mennyire felel meg a természettudományos világnézet, a biológiai ismeretterjesztés követelményeinek. Aki járt az elmúlt években külföldön, vagy figyelemmel kíséri az európai országok városrendezési terveit, az tapasztalhatta, hogy azokban többnyire figyelembe veszik az állatkertek növekvő igényeit is. Moszkvában és Leningrádban például a régi és viszonylag kis területű kertek immár szűknek bizonyultak. Mindkét szovjet városban hatalmas területet jelöltek ki az állatkertek részére. Moszkvában már épül a 100 hektáros új zoo, amelynek méretei lehetővé teszik majd az évi 10 millió látogató fogadását is. Leningrádban is építik az új kertet, de itt is — a fővároshoz hasonlóan — meghagyják a régi állatkertet is. Ezek elsősorban a városi iskolás gyerekek biológiaoktatását szolgálják majd. Hasonló folyamatok figyelhetők meg másutt is. A környező országok többségében megszívlelik, elfogadják az állatkerti szakemberek érvelését: oktatási-nevelési szempontból egyaránt az a leghatásosabb, ha az állatokat természetes környezetükben láthatják a gyerekek és a felnőttek. Ehhez pedig területre van szükség — ma már nem vitatható. Ilyen szempontok alapján fejlesztik az állatkerteket például Szófiában és Poznanban is. Minden összehasonlítástól függetlenül, be kell vallanunk, hogy a 115 éves Fővárosi Állat- és Növénykert a szép kezdet után mind nehezebben tudja teljesíteni a tőle elvárt és a vállalt feladatot. A szakvezetés azonban a meglehetősen mostoha helyzetben nem ül összetett kézzel, sőt — harcolva a kényszerítő körülményekkel — jelentős fejlődést, fejlesztést ért el. Jó nemzetközi kapcsolataik és a belső jó szervezés következtében minden területen megmutatkozik az állománygyarapodás. Mégsem arra törekednek — helyesen —, hogy elsősorban mennyiségileg növekedjék az állatkert lakóinak száma, hanem gazdagítani igyekeznek a látnivalókat. Jelenleg ötszáz állatfajtából kereken ötezer lakója van az állatkertnek, és tízezer növényfajtával ismerkedhetnek meg a látogatók. Ezeknek viszonylag elfogadható — szemléletes, természethű — bemutatásához maximálisan ki kell használni a 16-ról 11 hektárra csökkent területet. a növényállomány gyarapodása. Hosszú idő után végre megnyílt a pálmaház nagycsarnoka. A megnyitásra csodálatos orchideakiállítást rendeztek, amit azzal tettek még egzotikusabbá, hogy az óriási növények árnyékában odaillő trópusi kígyókat is láthat a közönség. A „törzsvendégek" és az új látogatók bizonyára egyaránt örömmel veszik tudomásul, hogy egyre többféle új kiállítás fogadja őket a fővárosi állatkertben. Újból megnyílt a kibővített és átrendezett tengeri csiga-, kagyló- és korallkiállítás a rovarházban. Az egzotikus bemutató külön érdekességei a tengeri szivacsok, amelyekben most első ízben gyönyörködhetnek az érdeklődők. Néhány „csemege": a kalapács-, a fésűs- és a szívkagyló, a fülcsiga, és a helyét szökdécselve változtató szárnyascsiga. A közelmúltban szokatlanul súlyos küldemény érkezett a fővárosi állatkertbe: két indiai növendék elefánt. Súlyuk egyenként megközelíti a tíz mázsát, pedig még gyermekéveikben járnak, alig háromesztendősek. A hathetes vízi és szárazföldi utazással járó fáradalmakat már kipihenték, jól érzik magukat az új környezetben. Nagy kedvvel fogyasztják a magyar kosztot, de étrendjükből nem hiányoznak a hazai ízek sem: hetente kétszer déligyümölcsöt kapnak. Mindezt elmondjuk azért is, hogy a látogatók ne akarjanak különböző ételekkel kedveskedni az állatoknak. Felelőtlenség az ilyesmi, emiatt pusztult el nemrégiben egy értékes emu: gyomrában két különböző gyermekkesztyűt találtak. Sokba került az a „gyilkos" 20 filléres is, amit egy pingvin teteméből szedtek ki, miután egy látogató ezzel „kedveskedett" a nem éppen erre éhes állatnak. Különösen örvendetes A sokrétű feladat magas színvonalú megoldását jól képzett kollektíva végzi: kétszáz dolgozó tevékenykedik az állatok és növények gondozásában, és — nem utolsósorban — vigyáznak arra is, hogy a néha túlbuzgó vagy felelőtlen látogatók ne okozzanak kárt a pótolhatatlan értékű állatokban és növényekben. Az állatkertben minden posztra van ember, nincs munkaerőhiány. Sőt megtehetik, hogy válogatnak az állatgondozónak jelentkezők közül, hogy az arra legalkalmasabbak kerüljenek ebbe a bizalmi munkakörbe. A vezetés legfőbb gondja a kapun kívül van, s ráadásul egyre aggasztóbb méreteket ölt, olyannyira, hogy annak rossz hatása már-már a kerítésen belül is érződik. Arról van szó ugyanis, hogy az illetékesek figyelmen kívül hagyják, hogy nemcsak a kerítésen belül szűk a hely, hanem a kapu előtt is, s hovatovább életveszélyes helyzet alakult ki. A Városliget területére szóló, külön megjelölés nélkül kiadott árusító engedélyek, a kapu közvetlen közelébe telepített büfé forgalma miatt vasár- és ünnepnapokon csaknem elviselhetetlen a zsúfoltség, és gyakran játszódnak le botrányos jelenetek az állatkertbe igyekvő hazai és külföldi látogatók, valamint a bazári holmikat árusítók és a büfében italozók között. Tovább rontotta a helyzetet a bejárat elé helyezett troli megálló és az — érthetetlenül — ugyancsak odahelyezett taxiállomás miatti közlekedési dugó. Üdvös volna, ha sürgősen intézkednének azok, akik felelősek a falakon kívüli rendért, hogy a népszerű Fővárosi Állat- és Növénykert körül is a kerítésen belülihez hasonlóan kellemes legyen a környezet, mert ez is feltétele annak, hogy az állatkert még jobban teljesíthesse a vállalt közművelődési feladatot, egyszersmind kikapcsolódást, felüdülést nyújtva a látogatóknak. (x) 46