Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Preisich Gábor: Az „Általános rendezési terv" a Tanácsköztársaság idejétől a 2. világháborúig

V Harrer Ferenc Heim Ernő mint a bizottság vezetője akár csak a szakértők és a bizottság titkárának jelenlétében lediktálta az ülés „határozatát". Vitás kérdésben minden esetben sikerült álláspontját érvényesíteni. Budapest városfejlesztési programja a kiküldött bizottság jelentéseként 1940-ben került publikálásra, százötven oldalas szövegrésszel, számos táblázattal, grafikonnal és térképmellékletekkel. (A program csak az akkori „Kis-Budapest" közigazgatási területével foglalkozik, hiszen a Törvényhatósági Bizottságnak a környék vonatkozásában nem volt semmiféle hatásköre.) A városfejlesztési program részletesen foglalkozik a főváros természeti adottságaival, beépítettségének jellegével, népességének növekedési tendenciájával. Célkitűzései —: a lakosság minden rétege számára megfelelő, egészséges lakás, üdülési területek, munkahelyek, jó közlekedés és ellátás lehetőségének biztosítása — összhangban állnak a lefektetett rendezési alapelvekkel: a beépítési intenzitás csökkentésével, az épületek közötti légtérarányok növelésével, a beépíthető terület kisebbítésével. A program szerint távlatban mintegy kétmillió ember számára kell a főváros területén lakóhelyet biztosítani. Kistelkes, családi házas területek feltárása is szükséges, de elsősorban az elavult belső városrészek újjáépítését kell előmozdítani. Ki kell zárni a beépítésből azokat a területeket, amelyeknek a közművesítése, közlekedési hálózatának kiépítése, közintézményekkel való ellátása költséges. A program állást foglal a már kialakult városszerkezet fenntartása és a központi részektől fokozatosan kifelé haladó továbbfejlesztése mellett. A városfejlesztési program zavaró hatásuk alapján első ízben kategorizálja az üzemeket: a bűzös üzemek teljes kitiltását, a zavaró hatású üzemeknek a város déli és délkeleti részére telepítését, továbbá az ártalmatlan üzemek számáia vegyes, ipari-lakó övezetek kialakítását tartja szükségesnek. A program részletesen foglalkozik „Budapest — fürdőváros" kérdésével, az északbudai és a dél-budai fürdőközpont kialakításával, javasolja a gellérthegyi Citadella megnyitását a közönség számára, a Császár fürdő mellett fürdőkórház, a Tabánban gyógyszálló építését. (E javaslatok egy része a felszabadulás után megvalósult, más részük építés alatt áll.) A programban fontos helyet kapott a budapesti parkhálózat fejlesztése is: a többi között javasolja a gellérthegyi parknak a tabáni és németvölgyi temetővel; a Tabánnak a Horváth-kerttel, Vérmezővel, Városmajorral; a Városligetnek a Népligettel való összekapcsolását. Átfogó módon szerepel a programban a közlekedés fejlesztése: a hajózás, a vasúti közlekedés, a légi forgalom, a tömegközlekedési hálózat és az úthálózat kérdései. Érdekes a Nyugati pályaudvar hátrébb helyezésére és a ceglédi vasútvonal felemelésére vonatkozó javaslat. A részben föld alatti, részben magas vezetésű gyorsvasúti vonalak a program elgondolása szerint az egész várost behálózó, sugaras-gyűrűs rendszert alkotnának két átvezetéssel a Duna alatt. Az úthálózati elgondolás országos, környéki és helyi útvonalakat különböztet meg, ezeket a lakóutcák hálózata egészíti ki. Ennek az elképzelésnek az alapján a városfejlesztési program elfogadása után megindult a részletes tervezés is: a Lánchíd pesti hídfője alatti útátvezetés a megvalósítás első ütemét jelentette. A javaslat további érdekessége a Rózsadomb, a Hármashatár-hegy, a János-hegy, a Szabadsághegy és a Gellérthegy kilátópontjait összekötő „kilátóút" terve. „Városszépítés" címszó alatt külön fejezet foglalkozik a városesztétikai jellegű követelésekkel. Megkísérli Budapest városképi, várostörténeti, műemléki értékeinek, védendő épületeinek, városképeinek számbavételét. A városkép javítását célzó fásítást szorgalmazza, a zavaró, városképet rontó elemek eltávolítását javasolja. Mai ismereteink alapján ítélve a programnak ez a fejezete csupán jószándékú kísérletnek tekintendő, bár rögzít néhány jelentős városképi feladatot: így a Vár és Várhegy-oldalak, valamint a Duna-part kialakításának egységes megtervezését. A városfejlesztési programot nem követte az egész városra kiterjedő általános rendezési terv készítése A háborús atmoszféra, a gazdasági helyzet rosszabbodása — és mindenekelőtt a fokozódó fasizálódás — megakadályozott minden alkotó jellegű tervezési munkát. 33