Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Vértessy György: Két Óbuda volt! - Havas Gábor: „Legenda és remény

Két Óbuda volt! Az Árpád-híd budai hídfőjének környékén a múlt évben előkerült épületmaradványok adtak Aczél Kovách Tamásnak indítékot arra, hogy a Budapest 1980/7. számában elmarasztaljon minden olyan föltevést és okfejtést, amely azt állítja, hogy nem a mai Óbudán volt az igazi ősi Buda. A szerző egyebek között a Valóság 1976/6. számában megjelent Történelmi barangolás Fehéregyháza körül című írásommal is pörbeszáll, amelyben — s ezt hangsúlyozom ! — csupán röviden és kivonatosan adhattam közre az Óbudára vonatkozó forrásokban tapasztalható ellentmondásokat. „Az Óbudát máshol feltételező elméleteknek -— írja Aczél Kovách — a kutatási módszere sem fogadható el." Ezzel kapcsolatban röviden a következőket szögezem le: a kutatott témában nem az alkalmazott módszer, hanem az elért eredmény a fontos. A módszer megválasztására nincsenek hivatalos sablonok és előírások, azt a kutató szabadon választja meg. Kutatási módszerem lényege egyébként a következő volt: Miután észrevettem, hogy a források gyakorta kétféleképpen határozzák meg látszólag egyazon óbudai létesítmény térbeli helyzetét, megpróbáltam azokat a leírások alapján a mai Óbuda térségében megkeresni, illetve azonosítani. Nem látom be, hogy e módszerben mi a kivetnivaló ? Talán az, hogy ennek révén több — eddig hiába keresett — létesítmény helyét sikerült tisztázni, illetve földeríteni? Egy ilyen bonyolult témában, természetesen, előfordulhatnak tévedések is, azonban a Fő tér környéki ásatások elméletem lényegét nem cáfolták meg. Ugyanis nem azt vallom, hogy nem a mai Óbudán volt az igazi ősi Buda, hanem azt, hogy a középkorban egymástál távol két „budai" terület s azon számos hasonló nevű objektum létezett! Befejezésképpen hadd vessem föl a kérdést. Kinek származna kára abból, hogy a középkorban két „budai" terület volt ? Mennyivel lennénk szegényebbek akkor, ha a mai Óbudának egy másik Óbudával kellene megosztani dicsfényét? S ha Aczél Kovách Tamás hitet tesz a mai Óbuda valódisága mellett, akkor szerinte hol van az az Óbuda-Sicambria, melynek nem síkságon hanem egy Duna felé terjedő magaslaton határozzák meg térbeli helyzetét a korabeli források? Bírálóm e kérdésre másutt megjelent részletes tanulmányaimból megfelelő választ kaphatott volna! Egy legenda újjászületése A (Budapest, III.) Fő tér környéki ásatások jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy világosabban lássuk Óbuda középkori történetét. Eddig ugyanis az volt a fölfogás, hogy a Buda, a német Ecilburg és az Alt-Ofen elnevezés egyazon helységet takar. Ezt a nézetet helytelennek tartom. Most, hogy a Fő tér környéki Buda létezését ismerjük, megállapítható, hogy az adott terület keleti részén, a Duna partján volt Buda, tőle nyugatra pedig egy német nyelven Alt-Ofen (magyarul: Ó-Pest?) nevű település létezett. Ez a körülmény azonban a legfontosabb problémát nem oldotta meg. Ugyanis a vonatkozó forrásokban egy olyan Óbudáról történik említés, amelyet Sicambriának is neveznek. Ezt a Budát azonban a Fő tér környéki Budával vagy Aquincummal azonosítani nem lehet. Franciscus Iustinianus velencei követ — aki a XV. században járt Magyarországon — azt írja, hogy Sicambria falainak nagy része a határát képező magas sziklán a Duna felé terjed. Egy magyar krónikában, a kevésbé ismert Tarikh-i Üngürusz újabb fordításában, pedig a következőket olvashatjuk: Firankó és serege „egy nap a Duna folyó partján egy hegy tetejére értek, amely Szikan néven volt ismeretes... Ezt a paradicsomi vidéket ő azonnal megkedvelte, és megparancsolta, hogy a Szikan-hegy tetejére egy hatalmas várat építsenek... mivel Firankó azt a várost a Szikan-hegy tetején építette fel, mivel annak a hegynek Szikan volt a neve, azt találta megfelelőnek, ha a városnak Szikambrije nevet adja." Mindebből világos, hogy Sicambria nem síkságon, hanem magaslaton épült. * Abraham Ortelius antwerpeni földrajztudós XVI. századi térképén Esztergom („Salva mansio") alatt, illetőleg Aquincum fölött „Herculia" található. Ez a helynév nem jelent problémát, csakhogy ezt a helységet — Ortelius térképe szerint — Sicambriának is nevezték. De az ugyancsak XVI. századi, bécsi születésű Wolfgang Lazius is úgy tudja, hogy Herculia Sicambriával azonos. Herculiáról viszont a következőket tudjuk: Frölich Róbert az Archeológiai Értesítő 1893. évi kötetében arról ír, hogy vizsgálatai szerint a pilismaróti Kis-hegy várát a rómaiak idejében „Herculiának" nevezték. Állítását sem akkor, sem a későbbiekben nem vonták kétségbe! Az a bizonyíték, amely Frölich Róbert megállapítását igazolja, végül is előkerült. Egy Notitia dignitatum V. századi — Oxfordban őrzött — másolata szerint is a pilismaróti Kis-hegy várát „castra ad Herculem"-nek nevezték. Vizsgálatunk szempontjából igen nagy jelentősége van annak — amire Frölich Róbert hívja föl a figyelmet —, hogy a pilismaróti Herculia alakja és fekvése eltér a többi római tábor alakjától és fekvésétől. Ennek okára azonban ő nem keresett magyarázatot. Herculia stílusjegyei — ha a kérdést építészeti szempontból vizsgáljuk — nem a római építőmesterek, hanem egy eddig ismeretlen nép munkájára vallanak. De kik lehettek ezek az ismeretlen alkotók? A hagyományok szerint a Trója pusztulása után elmenekült sicamberek hosszas vándorlás után Pannóniába érkeztek, s ők hozták létre a róluk elnevezett Sicambriát. Ha e különös eredethagyomány valóságmagvát keressük, akkor csak annyit tarthatunk valószínűnek, hogy a Kis-hegyi vár létrehozója föltehetően egy kis-ázsiai vagy mezopotámiai eredetű néptöredék lehetett. Ha pedig e néptöredék eredetét keressük, akkor esetleg azokra a szíriai csapatokra is gondolhatunk, akik a rómaiak idején állomásoztak Pannóniában. Ennek lehetősége azzal hangsúlyozható, hogy a Kis-hegyi vár területén föltárt „oszlopcsarnok" alaprajza a Dareiosz által az i. e. 520—514 táján épített perszepoliszi (Dél-Irán) terasz 5. számú csarnokának alaprajzához hasonlít. Maga a vár pedig az ókori Szíria Szam'al (Zendzsirli) várával mutat megegyező vonásokat. De nem lenne teljes a kép annak megemlítése nélkül, hogy Finály Gábor 1906-ban a Kis-hegyi vár területén még két román stílusú templomfalat is talált. Ez viszont arra mutat, hogy e várnak fontos szerepe volt a középkorban is. Ha ez így lenne, akkor mi a magyarázata annak, hogy e várról semmit nem tudunk? Nos, e várról addig nem lesznek megfelelő ismereteink, ameddig nem szakítunk azzal a hagyományos fölfogással, hogy „Sicambria csak a fantázia világában létezik." Vértessy György „Legenda és remény" — ezt a címet adta Illyés Gyula annak a bevezetőnek, melyet a fasizmus elől Magyarországra menekült francia hadifoglyok viszszaemlékezéseit közreadó, tavaly megjelent kötet (Ego sum gallicus captivus) elé írt. A Gesta Regum Francorum szövegére támaszkodva egy Pannónia és Franciaország legrégibb kapcsolatát idéző középkori mondára utal, mely szerint a franciák Trójából eredeztették őseiket (Párizst is Priamus király fiának emlékezetére alapították). Trója elestekor ugyanis, Hektor népének maradékát Priamus a füstölgő várfalak alól „a tengeren, majd a Meóti mocsarakon át először is Pannoniába vezette, s ott pihentek meg néhány év-GÉGÉSZETI KÜLÖNVÉLEMÉNYEK * RÉGÉSZETI KÜLÖNVÉLEMÉNYEK * RÉGÉSZETI KÜLÖNVÉLEMÉNYE