Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - Passuth Krisztina: A város mint plasztikai alkotás

Lycée Lamarck, fehér vasbeton, 1972 gasságát; igyekeztünk változatossá tenni az épülettípusokat a családi házak és a bérházak váltogatásával. Iparművészek tanulmányozták a közúti járulékos konstrukciókat, koloristák (színtervezők) a homlokzatok színharmóniáját, játékát." A „város lelkét" a művészek teremtik meg: sajátos egyéniségüknek megfelelően alakítanak ki egy-egy egységet, az adott városon belül. így tökéletesen eltérő hangulatot áraszt az antropomorf szobrokkal berendezett, barokkos bőségű park (Charles Semser műve), a szigorúan funkcionális négyszögletes tér (Luc Peire műve) vagy Pátkai piramisa. Pátkainak mint várostervezőnek, el kell fogadnia a tőle tökéletesen eltérő szobrászegyéniségek müveit úgy, hogy azok az általa konstruált nagy egységbe beleilleszkedjenek. Az új város tervezésénél döntő szerepet játszik a színhatás. Marne la Vallée számára először a „külső hatás vezértervét" hozták létre 1971-ben. Mindenekelőtt az épülethomlokzatok színét határozták meg — azután az anyagokból fakadó hatást, valamint a növények, fények és színek hatását dolgozták ki. Külön tervezték meg a vissza-visszatérő köztéri tárgyakat és építményeket: fedett autóbuszmegállókat, útjelzéseket, köztisztasági berendezéseket. Külön feladat a járda és az útburkolat színének és anyagának kiválasztása. Jellemző, milyen gondot fordítanak a világításra, öt különböző típusú lámpát terveztek, külön a sugárutak, közutak, utcák és sétányok Csigó László reprodukciói dolgozik. Ahogy Pátkai téralakítási szándékai valamelyest megszabják a feladattal megbízott szobrász fantáziájának érvényesülését — ugyanúgy maga Pátkai is csak a főépítészszel és a kollektívával közösen valósíthatja meg a maga elképzeléseit. Mindez kísérlet, játék — de olyan játék, amely sok százezer ember életkörülményeit hivatott meghatározni. Amilyen óriási a tervezők szabadsága, olyan nagy a felelősségük is: valóban jól fogják-e magukat érezni az emberek abban a környezetben, amit tudtukon kívül mások alakítottak ki számukra, nagy egészében és kis részleteiben egyaránt, anélkül, hogy ők, a lakók valamire is rányomhatnák egyéniségük bélyegét ? számára. „A l'Urovoy elnevezésű lámpát külön Mame la Vallée számára tervezték. Különlegesen meleg fényt sugároz, melynek alapján könynyű megtalálni azt az utat, amelyet ezekkel a lámpákkal világítanak meg. A negyedek jellegének kialakításában fontos feladat jutón az egyes növények ismételt felhasználásának és a kertek elhelyezésének. Az egyes szektoroknak is megvan az egysége. Az első szektor központjának színsémáját Rieti tervezte. Elképzelése alapján a kék az uralkodó szín, és színek szempontjából az összes terveket Rietivel koordinálják" — elemzi Jacques Villey az új város konstrukcióját. Az új város kialakításán egy rendkívül összekovácsolt munkacsoport Dialógus — Grenoble, vasbeton, 1967