Budapest, 1981. (19. évfolyam)

5. szám május - Vörös Károly: Tüzes a bor, tüzes a lány— A Király utca története 2.

Budapesti Elektromos Művek Korszerűbb közvilágítás = energiatakarékosság Indokolatlan volna az alábblaknak azt a elmet adni, hogy bemutatkozik a Budapesti Elektromos Művek, hiszen lapunkban is többször beszámoltunk a vállalatról, és szoros kapcsolatban vannak az ELMÜ tevékenységével a fogyasztók Is, De éppen ez a folyamatos „együttműködés" követeli meg, hogy rendszeresen tájékoztassuk az olvasókat a vállalat helyzetéről, lehetőségeiről, gondjairól és terveiről. A tájékoztatónkhoz gyakran megfogalmazott jelmondat—„Budapest... nem csak a budapestieknek" — ezúttal fokozottan érvényes. Egyrészt, mert a Budapesti Elektromos Művek a főváros közvetlen területén kívül öt város — Dunakeszi, Érd, Gödöllő, Százhalombatta és Szentendre — továbbá 70 község villamosenergia-szolgáltatását is ellátja. Másrészt pedig országos ügynek tekinthető, hogy a 765 ezer fővárosi háztartáson kívül — amelyek számára villamos energiát szolgáltat —, a növekvő bel- és külföldi idegenforgalom fényét — szó szerint is — megteremti a több mint kétezer kilométeres közvilágítási kábel és 3 és fél ezer kilométeres szabad vezetékhálózat a fővárosban és körzetében. Kezdjük e beszámolónkat a közvilágítás jelenlegi helyzetének rövid ismertetésével. A fejlődés talán legfontosabb, látható jele, hogy a hagyományos utcai lámpákat mind több helyen kicserélték már nagyobb fényerőt nyújtó, hosszabb élettartamú lámpákra. Az elmúlt tervidőszakban kereken ötvenezer új, korszerűbb lámpatestet helyeztek el az ELMÜ-höz tartozó területen. Várható, hogy a hatodik ötéves tervben a cserét befejezik, és ezzel lényegesen javul a főváros közvilágítása. A korszerűbb lámpák egyúttal jelentős munkamegtakarítást is eredményeznek, mert a hagyományos lámpákat évenként átlag háromszor kellett cserélni, míg a korszerűbb, higanygőzlámpák többszörösen hosszabb élettartama — a gazdasági előnyön túl — értékes munkaerő felszabadítását eredményezi. A főváros közúti kapuinál, a főútvonalak bevezető szakaszain tovább tervezik a korszerű, sárga fényű nátriumlámpák felszerelését. Az ELMÜ terveiben szereplő cél — az üzemkészség fokozása — már eddig is nagymértékben megvalósult: a főútvonalakon 90—95 százalékosan, a mellékutakon 80—90 százalékosan. Ez azt jelenti, hogy száz fényforrásból ennyi mindig ég, ami elfogadhatónak tekinthető. E helyütt hadd térjünk ki azokra a közérdekű lakossági bejelentésekre' amelyekben sokan azt kifogásolják: miért égnek a közvilágítás lámpái gyakran nappal is! A logikus magyarázat: a hibaelhárítás, ami igen sokféle okból válhat szükségessé, csak feszültség alatt végezhető el, tehát nem volna elég, ha — mint egy panasztevő javasolta — egyszerűen megjelölnék, hogy melyik oszlopon nem égett a lámpa. Előfordulhat, persze, hogy a bekapcsolást végző automatika hibás, és valóban feleslegesen égnek a lámpák. Ezért továbbra is szívesen fogadják a lakosság bejelentését, és azonnal kivizsgálják a nappali világítás okát. Különben az ELMÜ-nél intézkedtek, hogy a takarékosság érdekében a hibaelhárításkor mindig csak a szükséges legkisebb közvilágítási szakaszt kapcsolják be. Az a kívánság, hogy az éjszaka végezzék a javítást, biztonságtechnikai okokból nem teljesíthető. A televízióban bemutatott, feszültség alatti munkavégzés elterjesztése most van folyamatban. Az ELMÜ-nél nemcsak elméletben tudják, hanem igyekeznek érvényesíteni a mindennapi gyakorlatban is, hogy a villamos energiával gazdálkodni és takarékoskodni egyaránt és együtt kell. Ehhez, persze, arra is szükség van, hogy a takarékosság előnyeiről meggyőzzék a fogyasztókat is. Következetes és hatékonynak bizonyuló propagandát folytatnak annak az érdekében, hogy a villamos energiát a fogyasztók lehetőleg akkor használják. amikor leginkább áll rendelkezésre szabad kapacitás. (Éjszaka 21 órától reggel 6 óráig.) Emellett felhívják az üzemek és a vállalatok figyelmét is, hogy az iparban olyan technológiákat honosítsanak meg, amelyek a fő termelési folyamatok megzavarása nélkül, az éjszakai műszakban is elvégezhetők. Egyik legfontosabb feladat, hogy a magánépltkezőkkel Igyekeznek megértetni, hogy — saját érdekükben — az új épületek tervezésénél és a régebbi épületek felújításánál úgy alakítsák kl a villamos berendezést, hogy az már hosszabb távon is megfeleljen az Igényeknek, de vegye figyelembe a lehetőségeket is. Nem árt kiszámolni, hogy milyen fűtési, főzési és melegvíz-készítési mód lehetséges, illetve a leggazdaságosabb. Köz- és magánérdek, hogy az építkezők és a nagyobb energiát felhasználó villamos berendezések vásárlói már a tervezés, illetve a vásárlás előtt felkeressék az áramszolgáltatói kirendeltségeket, és tanácsot kérjenek arra vonatkozóan, hogy milyen villamos berendezést bír el a hálózat. Ismeretes, hogy a villamosenergia-igények nagyarányú növekedéséhez hálózatfejlesztés szükséges, ehhez azonban nem áll mindig rendelkezésre egyszerre a teljes beruházási keret, noha az elmúlt ötéves tervben közel megduplázták az erre fordított összeget. A több mint 3 és fél milliárd forintos beruházás mellett is az ELMÜ kénytelen volt a fogyasztók villamosenergia-ellátását több intézkedéssel korlátozni. így számos transzformátorállomás fogyasztói körzetében üzembiztonsági okokból, illetve a már hálózatra kapcsolt fogyasztók védelmében zárolták a világításon felüli többletvillamosenergia-igény kielégítését. A fogyasztóknak már csak ezért is érdemes érdeklődni a zárolt körzetekre vonatkozó tudnivalók iránt, mert ezek azonos helyen nem jelentenek állandó korlátozást, ugyanis rendszeres, hogy hálózatfejlesztéskor felszabadítják a körzetet, ugyanakkor például egy nagyobb építkezési hullám, a fogyasztás természetes növekedése esetén ismét szükség lehet zárolásra. Ami a takarékosságot illeti, a vállalatnál is egyetértenek azzal, hogy érdemes volna felülvizsgálni bizonyos korlátozó intézkedéseket, például azt, hogy jelenleg este már 10 órakor kezdik a közvilágítás csökkentését. Több üzemből ugyanis kérés érkezett, hogy egy órával — 11 óráig — hosszabbítsák meg a teljes világítást, amíg a délutáni műszakból távozók hazaérnek. Ez annál is inkább indokolt, mert a nyári időszámítás miatt csökkent a sötétedés után szükséges közvilágítási idő. A közvélemény kellő tájékoztatásával együtt talán a főváros díszkivilá gításával sem kellene a mostanihoz mért szűkmarkúsággal bánni. Az egyre növekvő idegenforgalom szempontjából nagyra értékelt díszkivilágítás költsége, illetve villamosenergia-felhasználása naponta alig több két nagyobb háztartás évi fogyasztásánál. Ezt figyelembe véve talán nem volna hiábavaló az eddigi döntés felülvizsgálata. Szólnunk kell arról a sajnálatos tényről is, hogy bizony nem csökken a közvilágítást rongálok tevékenysége. Vandalizmusuknak ugyanúgy célpontjai a díszkivilágítást szolgáló fényforrások, mint az új lakótelepek lámpasorai. Elismerésre méltó tény, hogy az ELMÜ üzembiztonság tekintetében megállja a helyét a nemzetközi összehasonlításban is, hiszen az elmúlt évben a forgalmazott villamos energiához viszonyítva mindössze két ezrelék volt az üzemzavarok alkalmával kiesett villamos energia mennyisége. Végül érdemes megemlíteni, hogy az új egységárrendszer bevezetése és az erre kibocsátott tájékoztató helyes irányba ösztönözte a fogyasztókat: arra, hogy elsősorban éjszakai üzemeltetésű villamos háztartási berendezéseket használjanak. Bizonyára még nagyobb lenne a fejlődés, ha az ipar és a kereskedelem nagyobb mértékben tudná ellátni a lakosságot ilyen készülékekkel, (x) 44