Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - Dr. Buza Péter: Az a novemberihajnal...

Aztán kigyüttünk ide, én aztán semmit nem tudtam. Ahogy ott ácsorogtam, akkor láttam, hogy ezek a zalaegerszegi csendőrök. A mi környékünkbeli csendőrök voltak ottan! És azok kérdeziktülem, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrét meg a Kiss Jánost meg valaki harmadikat, hogy nem hallottam-e... három valakit keresnek ők...! Aztán hogy ott ácsorgunk, én meg lestem, mi történik, közben a Bajcsyt lehozták, így meghajolva, a kezét a hátához összekötve, ment kifele, de az arcát nem is láttam, hiszen meg volt görnyedve. Nem szólt semmit. Két csendőr kísérte. — Dehogyis, nem hallottam én addig róla! Soha semmit, a nevit sem hallottam. Az asszony leejtett egy cédulát — láttam... Én azt a cédulát fölvettem, hogy szóljak a fiúnak, a gyerekének, a Zolinak — az állt rajta, hogy őket elvitték. Szóltam is a Zolinak. Azt mondja, hogy nem tud már semmit csinálni. Ezeket aztán másnap visszaeresztették, kihallgatták őket, a két aszszonyt meg a Gyurit. Na aztán a Gyuri eltűnt, mint a kámfor... Csak most két éve, Amerikából került elő. Szóval, hogy elmentek, próbáltam megnézni mit is dugtam el. De a szolgáló mindig odagyütt, és az előtt nem akartam, hogy ő is tudjon valamiről valamit... Végül aztán sikerült. Egy névsor volt, meg. .. valami 85 ezer forintot követeltek ezek, hogy hova lett a pénz? Na aztán a Gyuri másnap, mikor viszszakerült, kérdezte, hol van? Mondom, ehol van. A Gyuri magához vette, és azóta semmit sem tudok, csak annyit, hogy a társaságnak a névsora volt ez — kik a tagjai. Ennyi volt az egész kérem. . . Dr. Priszter Szaniszló, a kert jelenlegi igazgatója hallotta először ezt a történetet, Burján Sanyi bocsitól, az öreg kertésztől. Fel is kereste Bajcsy-Zsilinszky özvegyét — akkor még élt —, aki emlékezett a rejtekhelyre, afüvészkerti hajnaira. . . Másnaponként „költöztek". Sok rejtekhelyüknek emléke összemosódott már az évek és a betegség súlya alatt. De ezt a házat, ezt a reggelt, hogyan is felejthette volna el? Férjét, az antifasiszta ellenállás egyik vezé'ét, akkor látta szabadon utoljára. Megkínozva ott is... mert a pribékek siettek a vallatással. Véres arccai jöt: ki már az épületből. Valószínűleg Szabó György volt, aki úgy hitte, itt biztonságban lesznek... ő hozhatta ide. Az ellenállási mozgalom egyik kisgazdapárti összekötője lehetett az igazgató fia. .. * Az öröm, a szórakozás és vígság nagyúri hajlékának épült a villa. Tetején kilátóval, hogy vendég és vendéglátó kedvére gyönyörködhessen a fejlődő város pompás látványában. Aki hátraficamított, összekötözött kézzel lépdelt lefelé az akkor végtelennek tűnő lépcsősoron, kilépve a házból fel sem emelte a fejét. A füvészkert hatalmas fáinak lombjai alatt indult el a vesztőhelyig vezető úton. De mit is látott volna, ha körülnéz? A pusztuló város látványa aligha enyhítette volna kínzó bilincseinek szorítását. Tudhatta: vigaszt csak önnön magában kereshet. . . Hiszem, hogy meg is találta... Freskómaradvány az épületben Lépcsőház