Budapest, 1981. (19. évfolyam)

5. szám május - Strackné Mohos Márta: A Budapesti Történeti Múzeum Bartók Béla Emlékháza

A Budapesti Történeti Múzeum Bartók Béla Emlékháza Bartók Béla életének, művészetének számtalan jelentős eseménye fűződik fővárosunkhoz. Rendszeres zenei tanulmányait Pozsonyban, Erkel Ferenc fiánál, Erkel Lászlónál kezdte, de — az akkori szokástól eltérően és Dohnányi Ernő tanácsára — a felsőfokú stúdiumokat nem Bécsben folytatta, hanem a Budapesti Magyar Királyi Zeneakadémián, ahol Thomán István (zongora) és Koessler János (zeneszerzés) növendéke lett. Zeneszerzői és zongoraművészi tanulmányai befejezése után közel három évtizedig tanított a Zeneakadémián. Az Operaház 1917-ben mutatta be A fából faragott királyfit, majd egy évvel később A kékszakállú herceg várát. Hangversenyei mindig maradandó élményt szereztek. Budapest szellemi arculatának a leghatározottabb és a legpozitívabb formálója volt s marad Bartók. Emlékének tiszteletére, azzal a céllal, hogy a bartóki hagyomány mai életünk még elevenebb része legyen, Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából a Fővárosi Tanács emlékházat létesített a II. kerületi Csalán út 29. számú házban. Ez az épület volt a zeneköltő utolsó magyarországi otthona 1932—1940 között. „Bartók lakóházainak megválasztásánál két fő szempontra törekedett: a minél nagyobb csendre és az egészséges környékre." A Csalán úti ház. . . „aránylag távol volt a nem túl forgalmas utcától, és a szomszéd telkek üresek voltak, így biztosítva volt a pormentes és csendes tartózkodás lehetősége. A lakás beosztása célszerű volt, mert a családtagokat eléggé izolálni lehetett egymástól, így mindenki nyugodtan dolgozhatott. Az emelet legjobban elzárható szobája lett Bartók dolgozószobája, ennek ajtaját is kicseréltette egy párnázott, szigetelést biztosító ajtóval. . . A lakás környéke is jó volt, szép sétákat lehetett tenni, apám kedvelt uticélja volt többek között az Arpád-kilátó." Ifj. Bartók Béla összeállította édesapja lakóhelyeinek jegyzékét, melyet a Bartók Emlékház katalógusa közöl, s ebben jelent meg a régi Csalán úti házról írt emlékezése is, amelyből idéztünk. Az itt eltöltött évek alatt nagyszerű művek születtek: az 5. Vonósnégyes, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára, a Szonáta két zongorára és ütőhatigszerekre. Itt fejezte be Hegedűversenyét, Kontrasztok című trióját, melyet Benny Goodmannek ajánlott; 1939-ben a Divertimentot és a 6. Vonósnégyest. A történelem, az előretörő fasizmus, a háború azonban megnehezítette az életet, az akotást. József Attila azt kiáltja: „Levegőt!", Bartók Béla távozással tiltakozik a fullasztó, „gyilkos rendszer" ellen. Csehszlovákia német megszállása után világosan látta a veszélyt, hogy „Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek. A kérdés csak az, mikor, hogyan? Hogy azután egy ilyen országban hogyan tudok tovább élni, vagy — ami ugyanezt jelenti — tovább dolgozni, el sem lehet képzelni" — írta. A búcsú fájdalmas