Budapest, 1981. (19. évfolyam)

5. szám május - Szakolczay Lajos: A továbbiakban: Tanács és Egyetem

kalmanként segíti, hogy egy-egy műhely kutatómunkájába bekapcsolódhasson. Persze, ha valaki tudományos fokozatot akart szerezni, eddig sem ütközött akadályokba. A szerződés ezt az „előkészítő" munkát intézményesebbé szeretné tenni. Első dolgunk, hogy ki-ki saját területén felmérje, hány személy akar a különféle szakmai területeken (könyvtár, levéltár, múzeum stb.) tudományos fokozatot szerezni. Ismerni kell magunkat, hogy megfelelhessünk a minden munkát serkentő és támogató szerződés igényeinek. — Gondolom, nem lebecsülendő az okra tó-nevelő munka terén létesítendő együttműködési javaslat sem. — Korábban már említettem: az Egyetem vállalja a fizikai dolgozók hátrányos helyzetben levő gyermekeinek felkészítését egyetemi felvételire. Természetesen a már felvett hallgatók további támogatásáról is gondoskodik. Szintén az Egyetemre hárul a fővárosi gimnáziumokban bevezetésre kerülő fakultációk munkájának szakmai segítése és patronálása. Ezzel szemben a mi kötelezettségeink sem kicsik. A Tanácsnak kell biztosítani, hogy a gyakorló gimnáziumokba felvételt nyert fizikai származású vidéki tanulók — megegyezés szerinti számban — helyet kapjanak a főváros kollégiumaiban. A Tanács biztosítja, hogy a hallgatók kötelező szakmai gyakorlatukat a főváros legalkalmasabb intézményeiben, illetve tanácsi hivatalaiban végezhessék. És arra törekszik, hogy a hozzátartozó munkahelyek minél nagyobb számban írjanak ki pályázatot az Egyetem végzett hallgatói számára. — Ez utóbbi eddig nem így volt? — Eddig csak a pedagógusi állások voltak pályázathoz kötve. 1979-től már a közművelődési állásokba is — könyvtárakba, művelődési házakba és otthonokba, levéltárakba — pályázat útján kerültek a végzett hallgatók. Most lehetővé akarjuk tenni, hogy az arra érdemes pályázó — eddig másként volt— az igazgatási apparátusba is bekerülhessen. Méghozzá a fővároshoz és a kerületi tanácsokhoz egyaránt. — Közös munkaként: a két szerződő fél megtervezi a különböző iskolatípusok pedagógusigényeinek kielégítését szolgáló képzést. Az egyes szakok megtervezéséhez szükséges információkat a Tanács természetesen az Egyetem rendelkezésére bocsátja. — Kérem, beszéljen a szerződés azon fejezetéről, amely a szakmai és továbbképzési együttműködést tárgyalja! — Először azt sorolom fel, hogy mit vállalt a Tanács. Mindenekelőtt biztosítja az Egyetem külső vezető tanárainak órakedvezményét, segíti az egyetemet a kiválasztásban, elsősorban a külső kerületekben végzendő munkában. Azon lesz, hogy a hallgatók a képzés ideje alatt a gyakorlatban tanulmányozhassák azokat a munkaterületeket, melyekre képzésük kiterjed. Ezzel szemben az Egyetem vállalja, hogy lehetőségeihez képest a Tanács kérésére speciális továbbképző tanfolyamokat rendez, valamint a főváros számára szükséges létszámú pedagógiai vezető képzéséről gondoskodik. Az Egyetemre hárul még az is, hogy — közösen kidolgozott terv alapján a Jogi Továbbképző Intézet tanfolyamán a tanácsi igazgatásban dolgozó szakemberek részére szakmai továbbképzést biztosítson. — Milyen ,,munkaterületeket" ismerhetnek meg gyakorlatban a hallgatók? — Elsősorban a tanári pálya áll nyitva előttük. Bár az Egyetemnek vannak gyakorló iskolái, a főváros más iskoláiban is lehetőség nyílik a gyakorlati munkára. Sőt, a szakoktatási intézmények — szakközépiskolák, szakmunkástanuló-intézetek — is biztosítják az elmélethez feltétlen szükséges, azt kiegészítő, tanítási gyakorlat megszerzését. A népművelés szakos hallgatók pedig különböző művelődési intézményekben gyakorolhatnak. —• Hallhatnánk pár szót a szerződés közművelődési vonatkozásairól? — Szeretnénk, ha az „Egyetemisták a fővárosért — főváros az egyetemistákért!" mozgalom továbbfejlődne. A szerződés több utat kínál ennek támogatására. A Tanács — az igényeknek megfelelően — tájékoztatásokkal, szakelőadókkal, szervezési tapasztalatokkal segíti az Egyetem közművelődési tevékenységét, létesítményeinek működését. Ez utóbbiba beleértve természetesen a zsámbéki közművelődési nyári egyetemet is. Egymás művelődési intézményeiben a különféle művészeti együttesek gyakrabban találkozhatnak, remélhetően az eddiginél sűrűbben lesznek vendégfellépések. Különféle (képzőművészeti-, fotó- stb.) kiállítások rendezésére is mód van. Az Egyetem elősegíti a Tanács művészeti rendezvényein — például a művészeti hetekben — művészeti együtteseink részvételét, az érdekelt oktatók és hallgatók meghívását. S nem lebecsülendő az sem, hogy felkérésünkre biztosítja oktatóinak részvételét a különböző kulturális rendezvényeken, bíráló bizottságokban. — Ez utóbbi a múlthoz képest jelent-e változást? — Feltétlenül. A meghívások korábban esetlegesek voltak, és majdnem mindig személyes kapcsolatokon alapultak. Szeretnénk, ha a rendezvényeken, illetve a bíráló bizottságokban nemcsak néhány „ügyeletes zseni" forgolódna, hanem azok is, akiket eddig a figyelmünk elkerült. Az együttes munkára is nagyobb gondot fordítunk: egy-egy fontos közművelődési témát például kidolgozhat egy jól felkészült népművelési csoport is, nem szükséges mindent egy-egy „magányos oroszlánnak" végezni. — A Tanács megfelelően tudja-e hasznosítani a szakemberek (oktatók, hallgatók) tudását? — Ne feledjük: több mint ezerfőnyi szakembergárdára számíthatunk. Jó lenne, ha az oktatók és hallgatók egy részét be tudnánk vonni a társadalmi munkába. El kellene érni, hogy mindenki a képzettségének megfelelő munkát végezzen, hiszen munkája csak így lehet hasznos. Az Egyetem szociológiai tanszéke például önként vállalkozott különféle fölmérések elvégzésére. Természetesen arra is van lehetőség, hogy egy-egy kiemelkedő munkát megfelelően honoráljunk. Itt nemcsak a társadalmi aktívák megjutalmazására gondolok. — A sport és egyéb szociális témakörben mit tartalmaz a szerződés? — Az Egyetem vállalja, hogy a Bogdánffy úti sporttelepét (közismert nevén: a BEAC-pályát) a tömegsportok kiszélesítése érdekében a kerület középiskoláinak a rendelkezésére bocsátja; s azt is, hogy a visegrádi üdülőben január és február hónapban a Tanács dolgozói részére üdülési lehetőséget biztosít. A Tanács viszont a Bogdánffy úti sporttelepen kispályákat fog építeni, s ezzel is segíti a szabad idő kulturált eltöltését. — A fentiek megvalósítását, ahogy arra a szerződés VI. fejezete kitér, a Kölcsönös eszmecserék biztosítják. A meghatározott feladatok teljesítése érdekében a felek kétévenként munkatervet készítenek, amelyet a Tanács illetékes tisztségviselője és az Egyetem rektorhelyettese — a felelősök és a határidők megjelölésével — hagy jóvá. Fontos még megjegyezni: a szerződés határozatlan időre szól, és bármelyik szerződő fél javaslatára módosítható. * Egy másik szerződés előkészületeiről is tudunk. Ez a Tanács és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem közötti együttműködés — az egymás segítésének — feltételeit és gyakorlati tennivalóit fogja rögzíteni. Az előkészítő munkáról Dr. Varga Árpád, az Egészségügyi Főosztály vezetőjének tájékoztatása alapján számolunk be. — A szerződés lényege, hogy mindig a konkrét helyzetből indul ki, s amennyiben lehet, igyekszik a számok nyelvén fogalmazni. Például elsőrendű szempont: a Klinikákon levő ágyak ötven százalékát — erről gondoskodik majd a szervezett forma — budapesti betegek rendelkezésére kell bocsátani. A betegellátás rendszere is megváltozik; cél: minden beteg a megbetegedés súlyosságának megfelelő helyre kerüljön. Ezt szolgálja majd a kialakítandó „piramis" rendszer. Van olyan betegség, melynek diagnózisa kiemelt szaktudást, jól felszerelt intézetet, különleges gépeket igényel. Természetesen nincs mód arra. hogy minden műtétet — ideértem a legsúlyosabb szívműtétet is — minden intézetben el lehessen végezni. Viszont megkövetelendő, hogy az egyetemről kikerült orvos ne csak az elmélettel legyen tisztában, hanem gyógyítani is tudjon. A szerződés biztosítani kívánja a klinikák és a fővárosi kórházak közötti orvoscserét, intézkedik a közös káderképzésről, a szakorvosi utánpótlás fejlesztéséről. Továbbá kijelöli azokat a kórházakat, ahol megvannak a feltételek — az anyagi és tárgyi feltételeken kívüli legfontosabb tényező: az osztályvezető orvos szaktudása, pedagógiai hajlama stb. — az orvostanhallgatók gyakorlati munkájának biztosítására. Az Egészségügyi Minisztérium irányításával s az Egyetem rektorának és dékánjának a bevonásával folynak a munkák. Még egyszer hangsúlyozni kívánom: az elvi egyetértésen belül nagy szerepet kap a gyakorlati együttműködés. Hogy csak egy példát mondjak: el kell dönteni, hogy a János- (vagy bármelyik más) Kórház melyik osztálya alkalmas medikusok oktatására. Hány orvostanhallgatót tud befogadni, illetve a gyakorlati képzésében segíteni, stb. Ha mindezeket tudjuk, csak akkor kerülhet sor a szerződés aláírására. Öröm ismételni: ha látszólag a betegtől legtávolabb eső „intézkedéseket" rögzíti is, az ő érdekében készül, a beteg gyógyítását szolgálja. Szakolezay Lajos 3