Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Fura kincsek a Mátyás-templomban

A budavári Nagyboldogaszszony-templom — amelyet egyik hajdani bőkezű mecénásáról köznyelvünk máig Mátyástemplomnak nevez — fennállásának immár nyolcadik évszázadába lépett. Először 1247-ben említi oklevél; építését a tatárjárás után, Buda vára alapításának első szakaszában kezdték meg. Eleve mai kiterjedésében, az új főváros legnagyobb, háromhajós templomának épült. A főhajónál alacsonyabb mellékhajóit Nagy Lajos korában boltozták át, ekkor emelték szép, a múlt század végén rekonstruált, déli oldalkapuját. (Délkeleti oldalkapujának maradványai a Bajza utcai Epreskertben láthatók.) Déli tornyát — amelynek harmadik emeletén Mátyás király címerét helyezték el — az 1470-es években emelték. Főépületét a XIV. századtól fogva főemberek és polgárok sírkápolnái övezték. Egyházi iskolája, előkelő ének- és zenekara már a középkorban híres volt. Egy ideig plébánosaként működött dr. Olkuszi (Ilkuszi) Bylica Márton, Regiomontanus munkatársa, Mátyás király udvari asztrológusa. A főtemplom Eszki dzsámi (Öreg dzsámi) néven át-Garai Mária koponyája. Tihanyi Bence felvételei majd Te Deumot mondva itt helyezték el a hadjárataikon zsákmányolt zászlókat. A főváros és a templom hányatott sorsával magyarázható, miért nem maradt semmi az utókorra e szép és gazdag templom műkincseiből. A Mátyás-templom egyházi szerelvényeit a török elől igyekeztek Pozsonyba menekíteni, ahol azok jó ideig együtt is maradtak. A XVIII. században e műkincsek egy része — aranyos, gyöngyös miseruhák, kelyhek, úrmutatók — visszakerült Budára, az egyház kegyurának, Buda város tanácsának házikápolnájába. (Ez a mai napig áll az I., Szentháromság u. 2. első emeletén.) 1785. november 15-én és 16-án azonban Buda városa II. József császár írásbeli parancsára kénytelen volt dobra veretni egyházi műkincseit, amelyeknek értékét 9 045 aranyforintra becsülték. Nyolc ezüstkehely, Mátyás-címeres miseruhák, gótikus ereklyetartók kerültek kalapács alá. A magyar középkornak ezek a páratlan műkincsei — főként bécsi műkereskedők vásárolták meg — elsüllyedtek a nemzetközi műkereskedelemben; ma már hírükhamvuk sincs, csak leltáruk van meg. A Mátyás-templomnak — ZOLNAY LÁSZLÓ Fura kincsek a Mátyás-templomban Alamizsnás Szent János lábszára vészelte a török kort is. Itt tartotta hálaadását 1541-ben a Budát elfoglaló Nagy Szulejmán, s a templom falai közt érte a halál Gül Babát a szultáni istentisztelet alkalmával (1541. szeptember 2-án). A barokk korban két oldalról körülépítették a főtemplomot a Budára telepedett jezsuiták kollégiumával és iskolájával. Ebből a kalodából Schulek Frigyes műépítész szabadította ki a Mátyás-templomot a XIX. század utolsó harmadában. A mai Mátyás-templom bravúros újjáalkotása a réginek. Schulek híven követte a régi alaprajzot és belvilágot. Koronázó főtemplomnak is nevezték, noha mindössze három királyt koronáztak meg falai között történelmünk folyamán: 1308-ban I. Károlyt, 1867-ben Ferenc Józsefet, 1916-ban pedig IV. Károly királyt. (Királyaink koronázásának tradicionális színhelye 1541-ig Székesfehérvár volt, az újkorban pedig Pozsony.) A Mátyás-templomnak mégis volt közjogi szerepe: a Fehérváron megkoronázott uralkodók itt mutatkoztak be — koronával a fejükön — a főváros és az ország népének, majd pedig ugyancsak koronával a fejükön belovagolták Budavár utcáit. (Viszont a budai polgárok középkori joga és tisztessége volt: páncélban ők állhattak őrséget a király székesfehérvári koronázási ünnepségén.) Bíróválasztás idején a Mátyás-templom őrizte Buda város pecsétjét; a templom kegyura a király és Buda polgársága volt. Az is a Mátyás-templom hírét növelte, hogy hadba vonuló királyaink in áldatták meg zászlaikat, az időközben felgyűlt újkori műtárgyak mellett — csak két gótikus kelyhe maradt. 1944—45-ben azután ezeknek is lába kelt. A templom hajdani berendezéséből ma mindössze két reneszánsz bronzkandeláberről tudunk. Ezek — immáron 450 esztendeje — az isztambuli Hagia Sophia mecsetben állanak: Szulejmán szultán vitette el őket Budáról. Amikor az 1960-as években államköltségen elvégezték a háború sújtotta főtemplom helyreállítását, a templom akkori elöljáróival hozzáláttunk, hogy kis múzeumot létesítsünk a Mátyástemplomban. Ennek köszönhető, hogy ma a templom számos szép műtárggyal fogadhatja látogatóit. Az anyag számbavételekor derült ki: a katasztrofális pusztulás ellenére is megmaradt néhány régi műtárgy, amelyet szerénysége, látszólagos jelentéktelensége mentett meg a pusztulástól. így megmaradtak III. Béla királynak s Antiochiai Anna királynénak márványtumbában őrzött földi maradványai. 39