Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Marjai Márton: Putifárné Pesten

PUTIFÁRNÉ PESTEN Az egyiptomi fáraó testőrtisztjének, valószínűbb változat szerint közellátási miniszterének felesége egy életen át üldözött. Makacsul és egyre több sikerrel. Édesapámtól hallottam róla először, amikor egy téli estén felolvasott a családnak a Károlyibibliából. Tízéves lehettem akkor, Putifárné pedig — legalábbis ahogy a Biblia szövegéből kiszámítható — jó háromezer. Féltem is tőle, mert valószínűnek látszott, hogy az én köpenyegem is a kezében maradna, ha menekülnöm kellene előle, mint a jámbor Józsefnek, aki már addig is sokat szenvedett. Kétszer tízéves voltam a második találkozásnál, Putifárné pedig körülbelül ötször tíz. Lucas van Leyden rézmetszetén állt előttem a színjáték, a mester finoman részletező, ám a konfliktust mégis erőteljesen kifejező rajza: az elvirágzott ötvenes asszony, temérdek loncsos szoknyában, az ágvszélről vércse módra kapja el az erőtől duzzadó, ám méltán vonakodó Józsefet. Kívülről a háttérben szolgák lesik a párviadalt, amelynek ebben a rendezésében ugyancsak komikus hatása van. Lucas van Leyden mint reneszánsz mester ábrázolta Putifárnét, eleget téve ezzel kora erkölcsi normáinak. Képén a bibliai történet tanulságát — a hatodik és a tizedik parancsolat előírásait — kellett ábrázolnia, vagyis az erotika és a komikum helyett az ördögi kísértés jelenetét. Van Leyden didaktikusán oldotta meg ezt a feladatot: kecske- és tehénszarvat rajzolt a kéjsóvár asszony fejére, aki ígv az ördög öreganyjának tűnhet. Ha váratott is magára, azt hiszem, elkerülhetetlen volt Putifárné újabb jelentkezése. A Szent István körúti Bizományi Áruház egyik kiállítótermének változatos árukészletében a földre állítva magasodott elém a festmény. Nem hittem a szememnek. Hiszen az ott egy 16. századi művészóriás alkotása — csak úgy lenn a földön, a többi holmi között. Sietve átvágtam a termen, megálltam a kép előtt, és hallgattam, és vártam, hogy csillapodjék szívdobogásom. Hát igen! Az árcédula igazolta feltevésemet: ,^szak-itáliai ismeretlen művész a XVII. századból. Restaurált. VÉDETT. Ez az utolsó, nagybetűkkel írott figyelmeztetés megnyugtatott. Nem lehet hát a kapzsiság, a haszonszerzés tárgya, nem kerülhet kótyavetyére. — Honnan való ez a kép ? — kérdeztem a bolt eladóitól. — Mi nem tudjuk — felelték készségesen —, de ha tudnánk, akkor sem mondhatnánk meg a rendelkezések értelmében. Vegye meg, semmi akadálya. Késő délután volt már, estefelé. Hazamentem. Felhívtam ügyésznő ismerősömet. Megkérdeztem, mondja meg: ki lehet-e deríteni egy Tintorettofestmény (? — A szerk.) eredetét a Bizományiban. — A fennálló rendeletek értelmében a bolt titoktartásra van kötelezve. Ki az a Tintoretto? Vagy persze. . . Mondtad, hogy festő. Már megint találtál valamit? Azon az éjszakán keveset aludtam. A másnapi nyitáskor elsőnek léptem be. Már vártak engem színjátékuk nézőjeként: József és Putifárné. Rögtön bejelentettem vásárlási szándékomat. Bemutattam betétkönyvemet, és jeleztem, hogy egy órán belül kifizetem a kép árát, amelyet páros számokkal és páratlanul sok nullával leírtak. Mielőtt elszállíthattam volna a 113x163 centiméteres nagyságú képet, aláírtam a VÉDETT-séggel járó kötelezvényt, mi szerint ha eladom (ami képtelenség), jelentem az új tulajdonos adatait; hogy hivatalos kiállításra kölcsönzőm; hogy az ország területéről ki nem viszem, ki nem vitetem stb. így került hozzám a bibliai témájú József és Putifárné. Tintoretto ezt a témát korábbi korszakában aranysárga, tűzvörös és zafírzöld színekkel már megfestette mint menynyezetfreskótervet. Velazquez spanyol festő vette meg, és most a madridi Pradóban őrzik. A nálam levő változat a sötétbarna-alumíniumszürke korszakból való és — ismeretlen. (Tintoretto más témát is megfestett többször, például a Zsuzsanna és a véneket ötször is.) Ami az általam vásárolt képen jellegzetesen tintorettói, a fény és árnyékkontraszt, valamint a szerkesztésmód. Ebben már nem a reneszánsz gyakorlata szerint a kép síkjában, hanem inkább a barokk stílusa szerint aira merőlegesen rakja fel viharos indulatokkal teli és ezért ellenpontosan megcsavarintott testű alakjait. Kedvelt módszere, Az én Tintorettóm. Csigó László felvétele és reprodukciója hogy egyik-másik szereplőjét szinte lefuttatja a képről. Páldául Szent Katalin, Szent György harca a sárkánnyal vagy a Szépművészeti Múzezeumban őrzött képen Herkules valósággal közénk, nézők közé rúgja a faunt Omphalé ágyáról. És József is így fut „le" Putifárné elől. Pedig Putifárné ezúttal szép és kívánatos nő. A Szépművészeti Múzeumban érdeklődtem a kép minősítése felől. Nem Tintoretto — válaszolták—, csak iskolája. Védettségének bejegyzési száma: KM 28 398/80. Iskolája ? Jó festő volt fia, Domerrico és lánya, Marietta is. Az elsőtől egy portré is van Kecskeméten. Tudható-e, hogy mennyit festett műveikbe az apa, amíg élt ? Á József és Putifárné-kép vitája számomra még koránt sincs befejezve, sőt, el sem kezdődött. Megfogtál, Putifárné! Azóta fő a fejem — mert nem engem illet ez a kép —: hogyan kerülhetne méltó helyére, hogyan lehetne közgyűjteménynek átadni. Marjai Márton Lucas van Leyden rézmetszete. 1515 körül 31