Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Városházi tudósítások Társadalmi vita a VI. ötéves tervről Fölösleges volna elhallgatni: januárban még többen ellenezték a fejlesztési tervről rendezett széles körű társadalmi vitát. Főként azt, hog/ az eszmecserét a legteljesebb nyilvánosság előtt tartsák, s hogy a javaslat minden részletét megismertessék a lakossággal — jóval a tanácsülés előtt. Mi volt ennek a magyarázata? Részben még a régi beidegződések hatása. Korábban — a hatvanas évek elejéig —, amikor sokkal szerényebbek voltak a fejlesztési lehetőségek, a legteljesebb titkolódzás vette körül a tervezést. Pedig a tervek készitése valójában akkor is demokratikus volt. Mindig a többség érdekét fejezték ki, a vélemények, ötletek, kívánságok meghallgatása után állították össze a tanács javaslatát, s ez több állami és társadalmi szűrőn ment át a döntés előtt. A főváros lakossága mégsem követhette nyomon a tervezési folyamatot és a vitákat. Az volt az elv: egy-egy készülő beruházásról vagy intézkedésről csak a határozat után lehet beszélni a nyilvánosság előtt. Idővel kiderült ennek tarthatatlansága. Mind több javaslat látott napvilágot még tervezés közben, s mind több vitát szervezett a tanács. Csakhamar beigazolódott, hogy a nyilvánosság nemhogy megnehezíti, hanem ellenkezőleg, inkább megkönnyíti a helyes döntések kialakítását. Hiba volt tehát, hogy többen a legutóbbi időkig úgy vélekedtek: a készülő, jóvá nem hagyott tervet nem szabad ismertetni, legalábbis nem lehet róla teljes képet adni. Ezt a felfogást erősítette egy téves nézet. Hoszszú ideig az volt a gyakorlat, hogy a főváros ötéves fejlesztési tervét — csakúgy, mint sok más fontos rendelkezést — akkor ismerhette meg a lakosság, amikor már elfogadta a tanácsülés. Különben — állították — ez csorbítaná a tanácstagok jogait. De vajon mikor nagyobb a jog és a — felelősség —, ami kor titkolódzás előzi meg a döntést, vagy amikor már ismert javaslatról kell határozni, s általános érdeklődés várja, hogyan foglal állást a tanács? A főváros vezetése a széles körű társadalmi vita mellett döntött. Szépvölgyi Zoltán tanácselnök a nyilvánosság előtt minden részletében beszámolt a készülő tervről, s valóban alkotó eszmecsere bontakozott ki. A szervezeti vitákon kívül sok észrevétel, ötlet érkezett közvetlenül a lakosságtól is, s a különféle vélemények helyet kaptak a sajtó hasábjain. A társadalmi vita kifejezte, hogy erősen megnőtt az érdeklődés a várospolitika iránt. Ezt részben az magyarázza, hogy megnőttek a fejlesztési lehetőségek, az életkörülmények változása pedig közvetlenül érint minden pesti embert. Nem hallgatható el, persze, hogy a különféle vélemények mögött valóságos érdekellentétek csaptak össze. A főváros szerves egész, de huszonkét kerületből áll. S ha a legutóbbi húsz évben voltak is nagy beruházások szinte a főváros minden részén, a fejlődés nem egyenletes. Ezért természetes, hogy gyakran előtérbe került a helyi érdek. Angyalföldön például korábban lassú volt a fejlesztés. Most az Arpád-híd szélesítése és a Váci úti metró megépítése lehetővé teszi, hogy meggyorsítsák a lakásépítkezést is. A Józsefváros megújítása viszont eltolódik. Hasonlóan későbbi időben kezdődhet el a nagy építkezés Rákospalotán is. Pedig a tervek már napvilágot láttak. A vita módot adott arra, hogy a tanács kifejtse, miért kellett megváltoztatni a fejlesztési elképzeléseket. A VIII. és a XV. kerületben a lakásépítési tervek csak nagy bontás árán valósíthatók meg. Most ott építkezik a tanács, ahol a leggazdaságosabb, hogy gyorsan növekedhessék a lakásállomány. S később? Kétségtelen, hogy öt év múlva nehezebbek lesznek az építési feltételek, de, ha javul a lakáshelyzet, könnyebb lesz elviselni a nagyobb bontásokat is. Csalódtak, kik attól féltek, hogy az eszmecsere a kívánságok puszta felsorolása lesz. A tanácskozások elsősorban azt vizsgálták meg: mit kell tenni hogy megvalósuljanak az elképzelések. A felszólalók nagyobb fegyelmet, szervezettséget követeltek, mind az építésben, mind a felújításban és erélyesebb fellépést a pazarlókkal, a rongálókkal szemben. Sok helyen ajánlottak fel társadalmi segítséget. Elhangzott több új ötlet és kérés is. A tanács minden javaslatot megvizsgált. A legtöbbhöz nem is kell terven kívüli pénz. Sőt, megvalósításuk elősegítheti a gyorsabb fejlesztést. Közismert, hogy a kereskedelem aránylag kevés helyen építkezhet. Ezért fontos a már elkészült bevásárlóhelyek jobb kihasználása. A vitákban többen sürgették, hogy az új negyedekben, a lábasházak földszintjén rendezzenek be kisboltokat. Újpalotán és másutt bevált ez. Korábban a városházi tervezők nem törődtek a kisboltokkal. Legtöbbször helyi kezdeményezésre nyíltak meg. A következő időben az építészek ismét számításba veszik ezt a lehetőséget is. Hiszen a boltok nemcsak megkönnyítik a vásárlást, hanem hozzájárulnak a hagyományos utcakép kialakításához. A vitákban sok elismerést kaptak a tervek készítői. Szinte egyöntetű volt a vélemény: az új gazdasági feltételek között helyesen állapították meg a fejlesztés arányait és irányait. S nem maradtak észrevétlen a tervezők új törekvései sem. Mindez hozzájárult, hogy teljesebb és kiforrottabb javaslat kerüljön a Fővárosi Tanács elé. A társadalmi vita sok kedvező tapasztalata remélhetően meggyorsítja a tanácsi demokratizmus fejlesztését. Ha már a határozat előtt nyilvánosságra hozzák a készülő rendelkezést, tervet — akkor igazi érdemi vita bontakozhat ki. Ez segít jól megismertetni az elképzeléseket, és megértetni, hogy a tervezést mint állandóan újat adó folyamatot kell látni. Ezzel csak nő a tanácsi döntés súlya s egyúttal a lakosság érdeklődése a várospolitika iránt. Még csak negyedév telt el az új ötéves fejlesztési időszakból. De a nagy építkezések hírei s a jóváhagyott vagy készülő beruházási munkák egyértelműen jelzik a minőségi váltást. A főváros nemrég elfogadott terve nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is különbözik a korábbiaktól. A legutóbbi húsz év nagy fejlődése lehetővé tette, hogy jelentősen megváltoztassák a tanács fejlesztési szemléletét és gyakorlatát. Melyek a legfontosabb új törekvések? A következő öt évben az új lakásokra, iskolákra, egészségügyi beruházásokra fordítják a fejlesztési alapnak 88 százalékát. Ez már nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változás is. Bizonyítja, hogy a tervezést egyértelműen meghatározza a család segítése. Hosszú ideig — ha a legtöbb pénzt a lakásépítésre szánták is — a közlekedés, a közművesítés és a kereskedelem a mainál jóval nagyobb arányban részesedett a fejlesztésre költhető összegből. De nem volt más választás. A múlt súlyos örökséget hagyott, s a legsürgetőbb tennivaló volt a kül- és elővárosok közművesítése. Szükség volt a jó ivóvízre, s meg kellett szervezni a tömegközlekedés egész fővárost átfogó rendszerét. Sok-sok milliárdot fordított a tanács új vízművek felépítésére, a metró két újabb szakaszának átadására. S ha a kereskedelem nem teljesítette is a beruházási tervét, megnyílt több új ABC-áruház, s három nagy üzletközpont. Most elérkezett az idő, hogy jelentősen megváltoztassák a régi arányokat. Az új időszakban a tervezés központi magva a lakás. Ennek hatása érezhető lesz a városképben is. Több lakás épül, s mivel nő a magánerős építkezések aránya, nagyobbak is lesznek a lakások. S mód nyílik arra, hogy szebb negyedeket tervezzenek. Miért a lakás a meghatározó a tervezésben az egész fejlesztést befolyásoló tényező? A legújabb számítások azt bizonyítják, hogy a lakáshelyzet javulása nagyobb mérvű lehet, mint ahogy egy-két éve sejtették. Ezért feltétlenül megéri, hogy erre koncentrálják az erőket. Sok ezer fővárosi lakós, aki kérvényt adott be a tanácshoz — időközben lakáshoz jutott. Várható, hogy a korábbinál nagyobb lesz a lakásvagyon gyarapodása is, mivel csökkentik a bontások számát, és meggyorsítják a felújításokat. Valószínű, hogy több lesz a lakáscsere is. A társadalmi vitában gyakran elhangzott: nem törvényszerű, hogy a családnak egész életét vagy életének nagy részét egy lakásban kelljen eltölteni. Ahogy megváltoznak a lakók igényei, többször is cserélnek majd lakást. Ezzel kapcsolatos, hogy megélénkült az építési kedv. Sok, tanácsi házban lakó szeretne társas- vagy családi házba költözni. S a tanács is úgy döntött, hogy az új lakásoknak már 50 százalékát cserére szánják. Más oka is van, hogy a Fővárosi Tanács a nagyszabású lakásépítkezés mellett döntött. Szóvá tették, hogy nem építik meg a Paskál fürdőt. Valóban eltolódnak a tervezett munkálatok. Viszont százezer új fürdőszoba készült Budapesten. S ennek jótékony hatását, kényelmét legkevesebb 300 ezer pesti ember élvezi majd. S aligha kell bizonyítani azt is, hogy az új lakások száz- és százezreknek teremtenek új vagy jobb művelődési, tanulási lehetőséget. Az új beruházások hatására meggyorsul a fejlesztési különbségek csökkenése. Az „egyenlőség az életfeltételekben" nem jelent egyöntetűséget vagy egyenlösdit. Sőt, még változatosabb lesz az építkezés, és a kerületek megőrzik sajátos arculatukat. S mivel az igények eltérőek, még sokoldalúbb lesz teljesítésük is. Egyebek között több új nagy építkezésen — Káposztásmegyeren és másutt — olyan beépítési tervet akarnak megvalósítani, hogy a több szintes magasházak mellett legyenek kétszintű családi sorházak is. A régi kül- és elővárosokban lesznek továbbra is a legnagyobb építkezések. Ez a legkézenfekvőbb módja, hogy csökkenthessék a külső negyedekben lakóknak a bevásárlásra és az utazásra fordított idejét, hogy több legyen a gyermekintézmény, s több a park is. Ezért folytatják a városrészközpontok s a helyi központok építését. A szemléleti változást tükrözi gyakran az elnevezés is. A legutóbbi időkig sok vitára adott okot, hogy legyenek-e telepek, vagyis zárt. a többitől elváló építkezések. A tanács nem kíván telepeket építeni, nem akarja a fővárost kisebb-nagyobb telepek halmazának tekinteni. Többről van szó, mint a névről. A tanács negyedeket tervezett, olyanokat, amelyek a főváros szerves részévé fejlődnek. Ez a feltétele, hogy mindenütt érezhető legyen az életkörülmények javulása. Aczél Kovách Tamás 28