Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Szényi Gábor: Hivatal és hivatás

HIVATAL ÉS HIVATÁS és ráadásul, egyik-másik szocialista ország szállítási készségében is időnként problémák mutatkoznak. Sok gondot jelentett és jelent az áttérés az új ármechanizmusra, amely szintén nem megy zökkenők nélkül. Ezért egyes területeken hiánycikkek keletkeznek. Például: a harisnyanadrág, a pamutáru ma is hiánycikk ... — A boltok külleme, áruválasztéka a városból kifelé haladva a kilométerek arányában romlik. Kiegyenlithetődik-e valaha a kerületek közötti ellátási különbség? — Olyan üzlethálózat soha nem lesz például a XVII. kerületben mint a belterületeken. Bár a lakásépítés már elindította a kiegyenlítődési folyamatot, elsősorban a külső kerületekben épült sok lakás, s ott korszerűbbek az üzletek. Felmértük az ellátatlan területeket, az V. ötéves tervben például ezekre a helyekre ötven ABC-áruházat építettünk, s arra buzdítjuk a kerületi tanácsokat, hogy szervezzék, ösztönözzék a magánkereskedelmet. — Tart a vendéglők bérbeadása, mit remél ettől? — Részben a lakosság ellátásának javulását, másrészt pedig azt, hogy munkaerő szabadul fel, mert aki növelni akarja a hasznát, annak az az érdeke, hogy kevesebb emberrel dolgoznék. Ha ez beválik, bizonyára serkentőleg hat az állami kereskedelemre. — Az üzletek higiéniája és esztétikája egyébként a városkép szempontjából sem közömbös. Egyelőre nemigen büszkélkedhetünk. — Elsősorban az élelmiszerüzletek okoznak bosszúságot. Sok kis boltban rosszak a feltételek, még a kezüket sem moshatják meg a dolgozók. Felemeltük ugyan a takarítási pótlékot, de sok helyen továbbra sem törődnek eléggé a tisztasággal. A feladatokat gyönyörűen megfogalmaztuk, csak éppen nehezen tudunk ötről a hatra jutni, s a vásárlók viselkedése sem sokat változott. — Lehet, hogy megütközik a kérdésen, de én erre a fogyasztó, az ügyfél szemszögéből vagyok kíváncsi, puszta tapasztalatból kiindulva: van-e elgondolásuk, tervük a szolgáltatás fejlesztésére? — Volt is, van is! A fővárosban mintegy 250 vállalat, szövetkezet, valamint 12 ezer kisiparos végez szolgáltatást. A fejlesztések összehangolását a lakossági igények felmérését az ipari főosztály és a kerületi tanácsok együttesen végzik. Ehhez segítséget nyújt a Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet, amely igyekszik az igényeket megbízhatóan felmérni. Am a fejlesztés lehetősége mindenkor a népgazdaság anyagi helyzetének függvénye. Erősen hat a szolgáltatás színvonalára az életszínvonal alakulása is. Például, az 1979-es élelmiszerár-emelések hatására 10—15 százalékkal kevesebben keresték fel a Patyolatot. A szolgáltató vállalatoknál sem a múltban, sem a jelenben nem képződik annyi nyereség, hogy állami támogatás nélkül fejlesszenek. A fővárosban a lakáskarbantartással van a legtöbb baj. Csúsznak a határidőkkel, sok a gond a minőséggel. Az utóbbi években létrejöttek ugyan olyan társulások, amelyek fővállalkozói módon igyekeznek a szakmák folyamatosságát megteremteni, de ez még nem érezteti kellően a hatását. Ráadásul a lakáskarbantartás idényjellegű munka. A szolgáltatásban akadozik az alkatrészellátás is. Határozat született arra, hogy a kereskedelemhez hasonlóan itt is új formákat kell bevezetni, ennek kidolgozása most van folyamatban. — Meg van elégedve a kereskedelemben, szolgáltatásban a dolgozók moráljával ? — Nem. Igaz, az elmúlt két év gyakori árváltozásai meglehetősen nagy terhet róttak a kereskedelemre. Az ipar nem a termékre nyomtatja rá az árat, hanem külön listán közli: így a bolti dolgozók napestig mást sem csinálnak, mint árcédulákat írnak, ragasztanak. Ez meglehetősen sok zavart okoz. A vásárló úgy érzi, becsapják, hiszen nem tudja ellenőrizni, hogy a pénztáros a valóságos árat ütötte-e be a gépbe. Gyakran tapasztalható, hogy egyes eladók akkor sem csillogtatják kereskedői képességeiket, amikor csak egyetlen vevő tartózkodik az üzletben. Olyan személyes témákról csevegnek egymással, amelyek aligha tartoznak ránk, vevőkre. Pedig az udvariasság nem kerül egyetlen fillérbe sem. De a kereskedelem erkölcsi közállapota aligha különíthető el a népgazdaságunk egészét jellemző moráltól. — A sajtó, rádió, televízió nemigen halmozza el dicséreteivel ezt a területet. Nem bántja a folytonos kritika? — Ha jól dolgoznánk, akkor is akadna épp elég kifogás. De hát tudjuk, hogy nem dolgozunk kifogástalanul. Méltányolom a kritikát, ha az nem rugaszkodik el helytől, időtől és a körülményektől. A jogos bírálat, véleményem szerint, előreviszi az ügyeket. — Ha a hivatal packázására példát említenek, a tanács ritkán hiányzik. Mi a véleménye a bürokráciáról? — A bürokráciát szerintem konkrét ügyeken lehet lemérni. Mint mindenütt az államapparátusban, itt is létezik. Életünket számtalan rendelet szabályozza, korlátozza, nemegyszer ellentmondó követelményeket támasztva. Mi azt várjuk a tanácsi dolgozóktól, hogy eligazodjanak a rendeletek útvesztőjében. De hát ez egyáltalán nem könnyű. Ha minden területen volna állandó, szakmailag és politikailag jól képzett, emberileg is megfelelő gárda, bizonyára kevesebbet kellene panaszkodni a bürokráciára. — Van-e olyan ügy, amelynek elhúzódása vagy éppen reménytelensége különösen foglalkoztatja? — Van. Több is. Egyet említenék: a Patyolat Vállalatét. A szolgáltató cégekre 1980-ig más szabályozók vonatkoztak, mint az árutermelő vállalatokra. 1980. január x-től azonban lényegében ugyanazok a szabályozók érvényesek. Az elvonások a Patyolat Vállalatnál is érvényesülnek, az árakat viszont a vállalat önkényesen nem emelheti, mert a mosási árak maximáltak. És az árak bármilyen mozgása hatással van az életszínvonal-politikára. Ebből következik, hogy a vállalatnál nem képződik elegendő fejlesztési alap a vállalt kötelességek teljesítésére, másrészt a vállalat külső segítség nélkül nem tud részesedési alapot képezni és fizetni. Ez is oka a dolgozók elvándorlásának. Nehéz a problémát megoldani, és csak a felső szervek segítségével vagyunk erre képesek. — Hivatalával jár a döntés felelőssége. Dönteni pedig nemcsak nehéz, hanem olykor kényelmetlen is ... — Kellemetlen, amikor meg kell mondani valakinek, hogy valamit rosszul csinált, vagy alkalmatlan a feladatának ellátására. Mégis sokszor meg kellett tenni. Jó érzéssel tölt el viszont, ha látom, mi minden történt a Belvárosban, s ebben valamilyen módon az én munkám is benne van. Persze ilyen élményekben itt, a fővárosnál sincs hiány. — Kik és milyen ügyben szokták kérelemmel ostromolni? Nem ábrándul t-e ki az emberekből? — Kis és nagy csalódások egyaránt előfordulnak, de nem szoktam hosszasan rágódni rajtuk. Nem vagyok kesergő típus. Sokszor felkeresnek még az V. kerületből, például állásváltoztatás ügyében, tanácsért, vagy hogy segítsek a gyerek óvodai elhelyezésében, meg aztán lakásügyekkel is, de hát ezzel nem foglalkozom. Az én reszortom nem vonz akkora „klientúrát", mint a lakás ... — Elfoglaltsága mellett jut-e elegendő ideje a családra, kikapcsolódásra ? — Mindkét lányom férjhez ment, három unokám van. A gyereknevelés mindennapos gondjai alól már mentesülök, s ez azért nagy könnyebbség. A férjem annak idején sokat segített ebben. A szabad időm ? Foglalkozom az unokákkal; szeretek olvasni, noha erre kevés az időm; mozi, színház. Nyáron a Balatonon pihenünk kis víkendházunkban ... Másra nem futja. — Boldog, elégedett embernek érzi magát? — Igen. Azt, hogy az ember elégedett-e, nagymértékben befolyásolja, hogy szereti-e, amit csinál. Én szeretem. — Ha most az interjú végeztével becsukom magam mögött az ajtót, milyen tennivalók várják? — Legutóbb a XV., XVI. és a II. kerületben jártam, egyeztettük a terveket. Ezeken a megbeszéléseken sok minden más is elhangzott. Tervfőosztályunk öszszegezte a különböző javaslatokat. Ezeket fogom átnézni: menynyiben felelnek meg azoknak az elképzeléseknek, amelyek ott megfogalmazódtak. A délután folyamán az ellátási bizottság ülését tartjuk, utána az ipari főosztály vezetőjével áttekintjük a Sütőipari Vállalat VI. ötéves tervjavaslatát. 4