Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Szényi Gábor: Hivatal és hivatás

HIVATAL ÉS HIVATÁS és ráadásul, egyik-másik szocialis­ta ország szállítási készségében is időnként problémák mutatkoz­nak. Sok gondot jelentett és je­lent az áttérés az új ármecha­nizmusra, amely szintén nem megy zökkenők nélkül. Ezért egyes területeken hiánycikkek keletkeznek. Például: a harisnya­nadrág, a pamutáru ma is hiány­cikk ... — A boltok külleme, áruvá­lasztéka a városból kifelé haladva a kilométerek arányában romlik. Kiegyenlithetődik-e valaha a ke­rületek közötti ellátási különb­ség? — Olyan üzlethálózat soha nem lesz például a XVII. kerü­letben mint a belterületeken. Bár a lakásépítés már elindítot­ta a kiegyenlítődési folyamatot, elsősorban a külső kerületekben épült sok lakás, s ott korszerűb­bek az üzletek. Felmértük az ellátatlan területeket, az V. öt­éves tervben például ezekre a helyekre ötven ABC-áruházat építettünk, s arra buzdítjuk a kerületi tanácsokat, hogy szer­vezzék, ösztönözzék a magánke­reskedelmet. — Tart a vendéglők bérbeadása, mit remél ettől? — Részben a lakosság ellátá­sának javulását, másrészt pedig azt, hogy munkaerő szabadul fel, mert aki növelni akarja a hasznát, annak az az érdeke, hogy kevesebb emberrel dolgoz­nék. Ha ez beválik, bizonyára serkentőleg hat az állami keres­kedelemre. — Az üzletek higiéniája és esz­tétikája egyébként a városkép szempontjából sem közömbös. Egye­lőre nemigen büszkélkedhetünk. — Elsősorban az élelmiszerüz­letek okoznak bosszúságot. Sok kis boltban rosszak a feltételek, még a kezüket sem moshatják meg a dolgozók. Felemeltük ugyan a takarítási pótlékot, de sok helyen továbbra sem törőd­nek eléggé a tisztasággal. A fel­adatokat gyönyörűen megfogal­maztuk, csak éppen nehezen tudunk ötről a hatra jutni, s a vásárlók viselkedése sem sokat változott. — Lehet, hogy megütközik a kérdésen, de én erre a fogyasztó, az ügyfél szemszögéből vagyok kíváncsi, puszta tapasztalatból ki­indulva: van-e elgondolásuk, ter­vük a szolgáltatás fejlesztésére? — Volt is, van is! A főváros­ban mintegy 250 vállalat, szö­vetkezet, valamint 12 ezer kis­iparos végez szolgáltatást. A fej­lesztések összehangolását a la­kossági igények felmérését az ipari főosztály és a kerületi ta­nácsok együttesen végzik. Ehhez segítséget nyújt a Szolgáltatás­fejlesztési Kutató Intézet, amely igyekszik az igényeket megbíz­hatóan felmérni. Am a fejlesztés lehetősége mindenkor a népgaz­daság anyagi helyzetének függ­vénye. Erősen hat a szolgáltatás színvonalára az életszínvonal ala­kulása is. Például, az 1979-es élelmiszerár-emelések hatására 10—15 százalékkal kevesebben keresték fel a Patyolatot. A szol­gáltató vállalatoknál sem a múlt­ban, sem a jelenben nem képző­dik annyi nyereség, hogy állami támogatás nélkül fejlesszenek. A fővárosban a lakáskarbantartás­sal van a legtöbb baj. Csúsznak a határidőkkel, sok a gond a minő­séggel. Az utóbbi években létre­jöttek ugyan olyan társulások, amelyek fővállalkozói módon igyekeznek a szakmák folyama­tosságát megteremteni, de ez még nem érezteti kellően a hatá­sát. Ráadásul a lakáskarbantartás idényjellegű munka. A szolgálta­tásban akadozik az alkatrészellá­tás is. Határozat született arra, hogy a kereskedelemhez hasonló­an itt is új formákat kell bevezet­ni, ennek kidolgozása most van folyamatban. — Meg van elégedve a keres­kedelemben, szolgáltatásban a dol­gozók moráljával ? — Nem. Igaz, az elmúlt két év gyakori árváltozásai megle­hetősen nagy terhet róttak a ke­reskedelemre. Az ipar nem a termékre nyomtatja rá az árat, hanem külön listán közli: így a bolti dolgozók napestig mást sem csinálnak, mint árcédulákat írnak, ragasztanak. Ez meglehe­tősen sok zavart okoz. A vásárló úgy érzi, becsapják, hiszen nem tudja ellenőrizni, hogy a pénztá­ros a valóságos árat ütötte-e be a gépbe. Gyakran tapasztal­ható, hogy egyes eladók akkor sem csillogtatják kereskedői ké­pességeiket, amikor csak egyetlen vevő tartózkodik az üzletben. Olyan személyes témákról cse­vegnek egymással, amelyek alig­ha tartoznak ránk, vevőkre. Pe­dig az udvariasság nem kerül egyetlen fillérbe sem. De a keres­kedelem erkölcsi közállapota alig­ha különíthető el a népgazda­ságunk egészét jellemző morál­tól. — A sajtó, rádió, televízió nem­igen halmozza el dicséreteivel ezt a területet. Nem bántja a folyto­nos kritika? — Ha jól dolgoznánk, akkor is akadna épp elég kifogás. De hát tudjuk, hogy nem dolgozunk ki­fogástalanul. Méltányolom a kri­tikát, ha az nem rugaszkodik el helytől, időtől és a körülmények­től. A jogos bírálat, véleményem szerint, előreviszi az ügyeket. — Ha a hivatal packázására példát említenek, a tanács ritkán hiányzik. Mi a véleménye a bü­rokráciáról? — A bürokráciát szerintem konkrét ügyeken lehet lemérni. Mint mindenütt az államappará­tusban, itt is létezik. Életünket számtalan rendelet szabályozza, korlátozza, nemegyszer ellent­mondó követelményeket támaszt­va. Mi azt várjuk a tanácsi dol­gozóktól, hogy eligazodjanak a rendeletek útvesztőjében. De hát ez egyáltalán nem könnyű. Ha minden területen volna állandó, szakmailag és politikailag jól kép­zett, emberileg is megfelelő gár­da, bizonyára kevesebbet kelle­ne panaszkodni a bürokráciára. — Van-e olyan ügy, amelynek elhúzódása vagy éppen remény­telensége különösen foglalkoztat­ja? — Van. Több is. Egyet emlí­tenék: a Patyolat Vállalatét. A szolgáltató cégekre 1980-ig más szabályozók vonatkoztak, mint az árutermelő vállalatokra. 1980. január x-től azonban lényegében ugyanazok a szabályozók érvé­nyesek. Az elvonások a Patyolat Vállalatnál is érvényesülnek, az árakat viszont a vállalat önkénye­sen nem emelheti, mert a mosási árak maximáltak. És az árak bármilyen mozgása hatással van az életszínvonal-politikára. Eb­ből következik, hogy a vállalat­nál nem képződik elegendő fej­lesztési alap a vállalt kötelessé­gek teljesítésére, másrészt a vál­lalat külső segítség nélkül nem tud részesedési alapot képezni és fizetni. Ez is oka a dolgozók el­vándorlásának. Nehéz a problé­mát megoldani, és csak a felső szervek segítségével vagyunk er­re képesek. — Hivatalával jár a döntés fe­lelőssége. Dönteni pedig nemcsak nehéz, hanem olykor kényelmet­len is ... — Kellemetlen, amikor meg kell mondani valakinek, hogy valamit rosszul csinált, vagy al­kalmatlan a feladatának ellátásá­ra. Mégis sokszor meg kellett tenni. Jó érzéssel tölt el viszont, ha látom, mi minden történt a Belvárosban, s ebben valami­lyen módon az én munkám is benne van. Persze ilyen élmé­nyekben itt, a fővárosnál sincs hiány. — Kik és milyen ügyben szok­ták kérelemmel ostromolni? Nem ábrándul t-e ki az emberekből? — Kis és nagy csalódások egyaránt előfordulnak, de nem szoktam hosszasan rágódni raj­tuk. Nem vagyok kesergő típus. Sokszor felkeresnek még az V. kerületből, például állásváltozta­tás ügyében, tanácsért, vagy hogy segítsek a gyerek óvodai elhelye­zésében, meg aztán lakásügyek­kel is, de hát ezzel nem foglal­kozom. Az én reszortom nem vonz akkora „klientúrát", mint a lakás ... — Elfoglaltsága mellett jut-e elegendő ideje a családra, kikap­csolódásra ? — Mindkét lányom férjhez ment, három unokám van. A gye­reknevelés mindennapos gondjai alól már mentesülök, s ez azért nagy könnyebbség. A férjem annak idején sokat segített eb­ben. A szabad időm ? Foglalko­zom az unokákkal; szeretek ol­vasni, noha erre kevés az időm; mozi, színház. Nyáron a Balato­non pihenünk kis víkendházunk­ban ... Másra nem futja. — Boldog, elégedett embernek érzi magát? — Igen. Azt, hogy az ember elégedett-e, nagymértékben be­folyásolja, hogy szereti-e, amit csinál. Én szeretem. — Ha most az interjú végezté­vel becsukom magam mögött az ajtót, milyen tennivalók várják? — Legutóbb a XV., XVI. és a II. kerületben jártam, egyeztet­tük a terveket. Ezeken a megbe­széléseken sok minden más is el­hangzott. Tervfőosztályunk ösz­szegezte a különböző javaslato­kat. Ezeket fogom átnézni: meny­nyiben felelnek meg azoknak az elképzeléseknek, amelyek ott megfogalmazódtak. A délután fo­lyamán az ellátási bizottság ülé­sét tartjuk, utána az ipari fő­osztály vezetőjével áttekintjük a Sütőipari Vállalat VI. ötéves tervjavaslatát. 4

Next

/
Thumbnails
Contents