Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - Huszár Klára: Bartók-kézirat a sárban

örömünkben. S kezünkben utunk céljával — a nem is remélt siker bizonyítékával — a becses kézirattal, mint a mókusok iramodtunk a hegyi úton lefelé. Az eső már elállt, de a lejtő még síkos volt, tele alattomos pocsolyákkal. Mi nem néztünk se jobbra, se balra, összekarolva, bakugrásokkal iramodtunk a lejtőn lefelé. Egyikünk megcsúszott, már nem is emlékszem, hogy melyikünk —, a másikat magával rántotta, a féltve őrzött kézirat egy darabig repült, aztán gurult, pocsolyáról pocsolyára. Hogy mit éreztünk, annak leírására nem érzek magamban kellő írói készséget. Mindenesetre éjfélre járt, mire az ázott kéziratot mindenféle praktikákkal olyan állapotba hoztuk, hogy másolatot lehessen készíteni róla. A kottamelléklet Gyermekdal címen jelent meg. Akkor még nem tudtuk, hogy a készülő Mikrokozmosz egyik darabja. Nem mertük a sárnyomoktól megszabadíthatatlan kéziratot személyesen visszavinni. Postára adtuk, és soha többé nem jelentkeztünk Bartóknál, bármennyire szerettünk volna. Alap egy másik munkatársa, Kner Zsuzsa, a híres gyomai nyomdász Kner család sarja is járt Bartóknál, hogy interjút készítsen vele az Ifjú Muzsikusok lapja számára. Hadd idézzek ebből a cikkből is egy részletet: „Mikor beléptem Bartók Béla dolgozószobájába, az első amit megláttam, a szobát domináló hatalmas zongora volt. Körülnéztem. Itt is, mint Kodály Zoltánnál, mindenütt népi munkák. (Hímzések, fafaragások, korsók.) Meglátszik, hogy gazdájuk mennyi szeretettel gyűjti a magyar nép kincseit. Egyszerre léptek hallatszottak, belépett Bartók Béla. Hellyel kínált, és hamarosan megkérdezte tőlem, hogy miket akarok tőle kérdezni. Nagyon barátságos volt, de látszott rajta, hogy nem nagyon tetszik neki ez az egész dolog. Mikor megmondtam, hogy csak egy kérdésem van, egyszerre felderült az arca, sokkal kedvesebb lett, és nevelve kijelentette, hogy ez mindenesetre nagyon biztató. Előadtam hát kérdésemet: — Mi indította tanár urat arra, hogy a gyermekeknek írjon? Ez a kérdés engem már egész kisgyermekkorom óta sokat foglalkoztatott és most nagyon boldog voltam, hogy megkérdezhettem ezt Bartók Bélától. Biztosan nektek, zenét tanuló gyermekeknek is feltűnt már az, hogy elindulva Bartók iskoláján, előbb a könnyebb, később a mind nehezebb műveivel végigkísér benneteket összes tanulmányaitokon. Biztosan titeket is nagyon fog hát érdekelni, hogy mit válaszolt Bartók Béla a kérdésemre. Ugyanúgy fogom leírni, ahogy ő elmondta. — Ez olyan dolog, amire szívesen válaszolok — kezdte. — Egyszerűen az adta a gondolatot, hogy nem volt gyermekek számára elég jó iskola. A zongoraiskolák rossz dolgokat hoztak. Eredeti kompozíciót írni gyermekeknek nehéz; egész könnyű jó dolgok alig voltak. Kapóra jöttek hát a népdalok. Egyrészük úgyis gyermekdal volt. Ezekből állítottam össze, amit lehetett. Utána olyan dolgokra is kitért, amit nem is reméltem. Megmutatta azokat a kéziratokat, amikből majd egyszer az új iskolát fogja összeállítani, azaz a régit kibővíteni, mert az teljesen elfogyott. Most a kisfiát tanítja belőlük." Csabai Akkordok Kis muzsikusok lapja TARTALOM: Kn«r Zsuzsanna, tg. IV. o. ».: B.irtók Bélánál ...... 1 Strasser László rg. VII. o. t.: Zenetanulásom története . . 2 Huszár Klári lye. VI. o. t.: A tánc 6 Csécsy Magda lyc. IV. e. ».: Látogatás Kottaorsiágban . . 8 Vajda Miklós I. gimn. o.».: Vadászatok: Cox Görőfl regéiből 10 Kérdések és feleletek . 11 Künstädter Vera Ig. IV. o.t.: A „Csabai Akkordok" hangv. . 12 Kottamelléklet: Bartók Béla: Gyermekdarab. III. évfolyam 3. szám. Békéscsaba, 1935 március Egyes szám ára 30 fillér. Csigó László reprodukciói