Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - K. P.: Gyereknek 2,5 négyzetméter jut, autónak 12 négyzetméter dukál

Pirk Ambrus felvételei Szőnyegporoló új szerepben szolgálati időt pedig a berukkoltak 8—10 százaléka nem bírja, egészségi állapotuk miatt le kell szerelni őket. Az 55—60 évesek és egyes 25 év körüliek teherbíró képessége között alig-alig van különbség. Az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont a felett lakosság körében 63 féle szabadidős tevékenység gyakoriságát vizsgálta, s kiderült, hogy a testedzés csak a 40. helyen van. — Ördögi kör, hiszen lassan nem lesz több szabad terület... — Elvileg lesz, hiszen előírja az ÉVM-OTSH 11/1977-es számú rendelete. Egy főre, a korábbi 5 négyzetméter helyett ugyanis minimum 14 négyzetméter szabad területet kell biztosítani. A belső kerületekben, sajnos, ez nincs így, hiszen öt lakosra mindössze 1 négyzetméter zöldfelület jut. De máshol is, ahol csak tehetik, megkurtítják a normát. Lásd az Üllői út és a Baross utca közötti építkezéseket. Az építők ugyanis a borsos szanálási-rekonstrukciós költségeket fokozott beépítéssel próbálják ellensúlyozni. Ahol betartják az előírásokat, ott valamelyest a szomszédos területek helyzete is javul. Vagyis a városrendezési terveknek mindenekelőtt a területet kell biztosítani. S aztán már csak a társadalom anyagi helyzetétől, no meg az ott lakók ambíciójától függ, hogyan teszik alkalmasabbá kulturáltabb életvitel gyakorlására. Mert hiába vannak nagyszerű elképzelések, ha terület híján nem lehet őket megvalósítani. Előfordul, hogy egy később lebontandó tömb helyén jelölik ki a közparkot, s mire nagysokára elkészülne, már továbbhaladt a demográfiai hullám, megváltoztak az igények, mégis megmaradt a korábbi terv: 3—6 éveseknek építenek játszóteret. — Másrészt divatba jött az úgynevezett „besűrítés", amit több dolog indokolhat. Ha nő a szolgáltatási igény, lecsípnek a szabad területből. Vagy valamilyen intézmény járja ki, hogy éppen ott építhesse föl a központját. 12 Sok helyen még ilyen sincs