Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Dr. Buza Péter: Az utolsó „flamingó”

kelt Balkányi Margitnak, a rendőrigazgató kisebbik lányának születési anyakönyvi kivonata. A szülők, Balkányi Lajos és Baráthl Mária lakcíme az anyakönyvben : Jókai utca 40. Ugyenez a lakcím szerepel Margit 1925-ben szövegezett tanoncszerződésén, amelyben a női szabó szakma kitanulására kötelezi magát. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1931-ben kelt általános ismertetője és címtára közli Balkányi Lajos életrajzi adatait: ,,ny. áll. rendőrségi hivataligazgató, 1868-ban született Fejér megyében. Érettségit a nagyváradi premontrei főgimnáziumban tett. 1893-ban lépett a rendőrség szolgálatába. Nagyváradon, Zilahon, Gödöllőn és Budapesten teljesített szolgálatot, 1917-ben nevezték ki hivataligazgatónak. 1922-ben vonult nyugalomba. Városi képviselőtestületi tag, a Háztulajdonosok Egyesületének alelnöke, azonkívül szómos egyesület választmányi és rendes tagja." Lakcímként már Jókai u. 44-et ír az ismertető. Időközben tehát megtörtént az átszámozás. így kétséget kizáróan bizonyítható: Madarász apó ebben a házban élte életének utolsó éveit. Igaz, nem háztulajdonosként, ahogy a Nap cikkírója feltételezi. A ház tulajdonosa Balkányi Lajos rendőrtisztviselő volt. Balkányiék közvetlenül a századforduló után költöztek a Jókai utcába. Az utcára merőlegesen tájolt házrész volt a telken az első épület. Ebben lakhattak. Amint felhúzták az utcai épületrészt — előszoba, két egymásba nyíló szoba egy sorban — ezt vehette bérbe Komócsy Pál, Madarász veje, hogy apósa odaköltözhessen. S amikor a képviselőtestület doyenje 1915. január 31 -én, 101 éves korában végelgyengülésben elhalt — lám, nem sikerült túlélnie két fő ellenségét, az árulóként gyűlölt Görgeyt és a „trónbitorló" Ferenc Józsefet —, Balkányiék áttelepültek az utcai házrészbe, a felszabaduló udvari épületbe pedig egy munkáscsalád költözött. Egybevág az eddigiekkel, hogy Rónáék valóban közvetlenül Madarász halála után, 1915 telén vagy 1916 tavaszán hurcolkodtak ide Újpestről. * Madarász József a hírhedt gyémántperben ártatlanul meghurcolt László testvéröccse. Aki pedig a 48-as forradalom bal szárnyának, a „flamingóknak" volt egyik vezéralakja. A nemzeti mozgalom e radikális irányzata Józsefet is vonzotta. 1814-ben született Nemeskisfaludon. Apja, Gedeon, középbirtokos nemes. 250—300 hold a vagyona. József jogot tanul, hivatalnoki pályára szánják. De a politika jobban érdekli. Már 1832-ben — 18 évesen — ott találjuk a pozsonyi Diétán — báró Majthényi Antalné képviseletében — a távollevők követei között. Itt ismerkedik meg Kossuthtal, s azzal keresi a kenyérrevalót, hogy másolja az Országgyűlési Tudósítások kéziratos oldalait. Két év múlva kis híján mégis megindul a hivatali ranglétrán. Maga meséli el Emlékirataiban, miért nem lett végül is szolgabíró: ..Édesotyám kívánta, hogy a megyénél vállaljak tisztséget. Szluha Imre családunkat megnyerni óhajtván, a jövendő tisztválasztásra nézve értesítette őket, hogy azonnal ki fogok neveztetni, csak 'a legcsekélyebbet' teljesítsem. Pozsonyban ugyanis az országgyűlés alatt az ellenzék, a szabadabb gondolkozású követek az eddigi simára borotvált arc helyett körszakállt kezdtek viselni. Azon csekélység tehát, amit szolgabiróvá leendő kineveztetésem végett kívántak, az volt, hogy ne hordjak körszakállt. Visszautasítottam e csekélység teljesítését. Kijelentettem, hogy ha kineveztetem, iparkodni fogok megfelelni tisztemnek becsülettel, de a hivatalt önállóságom föláldozásával meg nem veszem." Bátyja hű famulusaként szorgalmas résztvevője a megyei és az országos politikának, közben segít apjának a gazdálkodásban, verseket és naplót lr. A 21 éves fiatalember pontosan felméri, hol tart a nemzet, és tudja, hol a helye. Jellemző, hogy a jó-A Jókai utcai „tuszkulánum" részt szerelmes versekből összeállított, 1837-ben kiadott Érzelem című kötetecskéjének első költeménye, a Felsóhajtás is a hazát, annak sorsát, s nem a reménytelen szerelem miatti kétségbeesés érzését foglalja döcögő, de őszinte sorokba: Bajos-bajos neked! Szép hon — virulni fel, S miattad bús szivem Gyószló bánatba kel — Apránként forrósodik a talaj, a levegő. Pár napig rejtegeti a könyveiért üldözött Táncsicsot, s megfeddi radikalizmusáért. Tanulságosak idevágó emlékei, mert megmutatják, hol volt a határa a 48-as balszárny politikai ideológiájának: „Nálam időzvén olvasóm könyveit, melyeket titokban kinyomatott. Ezért akarták most befogni. Miután elolvastam, azt mondtam nekie: Miska, te eltértél a törvény útjáról. Irányod — a nép terhén segíteni — jó, az az én irányom is. De te azt ajánlod a népnek, hogy keljen fel, hogy törje szét terheit, lásd én is meg akarom ezeket szüntetni, de törvény által!" * Kitört a forradalom. A még mindig csak 32 éves fiatalembert 1848 júniusában Sárkeresztúr a képviselőjévé választja. Ekkor szegődik mindörökre a radikális politikai irányzat hívévé. A „békepártiak" és a „flamingók" engesztelhetetlen gyűlölködéssel támadják egymást, a mérleg nyelve a mindkét tábornak „gyanús" Kossuth. Jókai Mór — a békepárt egyik oszlopa — nemrégiben megjeleni. Emiékscrai kezű" Madarász szabad, hogyan iehet az ártatlanokat elzárva tartani. . . Volt rabtársai is rávallanak, s így 1850-ben újra elfogják, kilencévi, vasban letöltendő várfogságra ítélik. ..Amint nőm zokogva bement, Haynau kiterjeszté karjait, ráborulva, könnyezve kérte, bocsásson meg. nem volt hatalmában engem megmenteni. Többször és folyton könnyezve kérte nőmet, bocsásson meg. amiért szavát meg nem tarthatta. . . Csodálatos eseményei az életnek. Egy olyan hiénának vallott egyén könnyez, és bocsánatot kér, hogy az áldozatot szabaddá nem tehette. .." Különös jelenet. Eddig nem ismert arcvonásait tárja elénk a vérvádat képviselő Haynau. Ez az arc sem szimpatikus. * „Legbecsmérlőbb szónok az osztrák kormány ellen". „A függetlenség kinyilatkoztatásának legfáradhatatlanabb működője". „Letartóztatásának végpercéig a legnyughatatlanabb fej" ... így jellemzi Madarászt a vádirat. Két év láncban Rév-Komárom várában, s még négy Olmützben. 1856-ban szabadul. Három év múlva Amerikába utazik. Bátyját, Lászlót keresi fel Magyar Forrás nevű farmján. Visszaútban meglátogatja Kossuthot is Londonban. Hazatérte után, 1861-ben Sárkeresztúr képviselővé választja függetlenségi programmal. Példátlan a világ parlamentjeinek történetében, hogy valaki több mint fél évszázadon át ugyanazt a kerületet képviseli a törvényhozásban. Politikai elveihez mindvégig hűségesen ragaszkodik. Interpellál a kiegyezés ellen, tiltakozik Ferenc József sok kulisszatitkát elárulják e korszaknak. Hogy a harc kemény volt, s a gyűlölet soha nem kopott meg, arra példa egy jóval későbbi parlamenti botrány. Wlassics minisztersége idején, a századforduló éveiben Jókai Mórnak négyezer forint nemzeti tiszteletdíjat akart megszavazni a Ház. Madarász József szót kért, és opponálta a javaslatot: „Én ezen Jókai Mór nevezetű egyént hazám ellen vétkesnek lenni esmérem. Tiltakozom tehát az ország pénzének odaadása ellen..." Világos után, 1849. szeptember 22-én Nemeskisfaludon letartóztatják. Pestre hozzák. Feleségét maga Haynau fogadja — Madarász is jelen volt az audiencián —, és megígéri a kétségbeesett asszonynak, hogy szabadlábra helyezteti férjét. ..Midőn beléptünk hozzá, elénk jött, magas szikár alak volt. .. Szívélyesen mondá: Önöket, polgári egyéneket nem kárhoztatom, a polgáriak iránt meg fogom tenni, amit lehet, a katonák, azok esküjük ellen tévén, azokat éri a büntetés!" Rövid időre ki is szabadul a Neugebáude zárkájából. De akkor — naplója szerint — mások feleségei panaszkodnak az osztrák tiszteknek: ha a „véreskoronázásakor. 1868-ban újra felkeresi Kossuth Lajost. Hazahívja. S amikor az egykori kormányzó biztosítékokat kér tőle, hogy vannak még hívei az országban, nekikezd aláírásokat gyűjteni. Több száz község irásos nyilatkozatát szedi össze, egytől egyig hűségnyilatkozatok, a szabadságharc eszméi mellett. Kossuth azonban nem tér haza. Madarász apó, ahogy Illyés nevezi: „az utolsó törzsfő", minden alkalmat megragad, hogy progresszív nézeteit kifejtse. Amelyek felett, persze, időközben túlszaladt a történelem. De csak mások érzik nevetségesnek az okvetetlenkedő öregurat. Ő maga meg van győződve igazáról. Mint a parlament korelnöke több alkalommal pártatlanságáról is tanúbizonyságot tesz, de mindig módot talál arra, hogy kárhoztassa az „országot kiárusító pecsovicsokat". Igazán ráillik a szólásmondás: nem enged a negyvennyolcból... S ezért bizony sokszor vált gunyoros megjegyzések céltáblájává. Ebben a közel két emberöltőt felölelő időszakban — az országházi naplók tanúsága szerint — több mint másfél ezer alkalommal fejtette ki nézeteit. 1888-ban például a munkások választójogáért emelt szót. Tanulságos az illusztráció, érdemes idéz-20