Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Spira György: Pochosch úr

Kacskovics Lajos, Pest városának liberális főjegyzője, a város 1847-i országgyűlési követutasításainak kidolgozója UiCZZO. — a pesti (és általában a magyarországi) céhes kézműiparosokról olyasmiket kell megállapítanunk, mint hogy 1848 előtt többnyire erősen megsínylik a bécsi udvar Magyarországgal szemben alkalmazott gazdaságpolitikáját, amely az osztrák-cseh örökös tartományok iparának védelmében vámintézkedésekkel meg sok más eszközzel is gátolni y-. igyekszik Magyarország iparának terebélyesedését, s ennek következtében akadnak közöttük, akiket apránkint rokonszenvvel töltenek el a magyar liberális és Habsburg-ellenes nemesi politikusok iparpártoló erőfeszítései. Alapjában véve azonban iparosaink mégis mindvégig gyanakodva tekintenek a liberálisokra, mivel emezek nemcsak a bécsi udvar elnyomó gazdaságpolitikájának felszámolásáért szállnak síkra, hanem többek között a feudális céhrendszer felszámolásáért is, a céhrendszer pedig maga is korlátokat emel ugyan a céhes kézműiparosok gazdasági tevékenységének tetszőleges kiszélesítése elé, de a céhek tagjainak egyben védelmet is nyújt a nagyipar meg a céheken kívül álló (pusztán városhatósági engedélyek alapján vagy éppen mindennemű engedély nélkül, kontárokként működő) kézmüiparosokkal szemben. A magyarországi kereskedőkről viszont az állapítható meg, hogy helyzetük sokkal egyértelműbb, amennyiben a belföldi piaci és hitelviszonyok — persze nem teljesen, de részben kétségkívül ugyancsak Bécs számlájára írható — fejletlensége rendkívül érzékenyen érinti, ezzel szemben a liberálisok esetleges felülkerekedése szinte semmiféle hátrányos következménnyel nem fenyegeti őket. Ilyen és hasonló okokkal magyarázható tehát, hogy a — politikai állásfoglalásig egyáltalán eljutó — kereskedők többsége a negyvenes években a liberálisok támogatójává lesz, a kézműiparosok többsége ellenben legfeljebb egyes részkérdésekben tart emezekkel, s máskülönben, a politikai élet fő kérdéseinek megítélésében, az udvarhű, konzervatív politikusok nézeteit osztja. Legalábbis a negyvennyolcas forradalom kitöréséig. Mert mikor a liberálisok 1848 márciusában magukhoz ragadják a hatalmat, az addig a konzervatívokhoz szító kisvállalkozók egyszerre közeledni kezdenek a liberálisokkal együttműködő társaikhoz — több okból is. Mindenekelőtt azért, mert eleinte az udvar is belenyugodni látszik a történtekbe, s ez nagy hatással van a korona iránt szinte vallásos áhítattal viseltető emberekre. De azért is, mert néhány héten belül heves munkásmegmozdulások robbannak ki, s a mesterek védelmet ezekkel szeptemberében mégis fegyveres ellenforradalmi támadást indítanak Magyarország ellen, újabb polarizálódásnak lehetünk tanúi. Ez azonban viszonylag lassan bontakozik ki — szintén több okból. Például azért, mert a forradalmi kormányzat hadseregszervező intézkedései háborús konjunktúrát idéznek elő, s ennek igen sokan lesznek haszonélvezői a forradalomért különben nem lelkesülő kisvállalkozók közül is. Vagy például azért, mert a közeledő császári csapatok várható pusztításai az egyébként ellenforradalmi érzületű elemek tekintélyes hányadát is balsejtelmekkel töltik el. Jó volna persze mindezt alkalomadtán bővebben is kifejteni szemben most már egyedül a liberális kormányhatóságoktól remélhetnek (és kapnak is). Meg azután azért, mert a kormányra került liberálisok — nem kívánván szaporítani ellenfeleiket —, a korábbi aggodalmakra rácáfolva, nem tesznek lépéseket a céhek azonnali teljes felszámolására, hanem egyelőre a céhrendszer megreformálásával is beérik. S amikor a Habsburgok 1848 (amint hogy ez szándékomban is áll). De pillanatnyilag talán ennyi is elég annak a véleményemnek a támogatására, hogy a kisvállalkozók viszonyainak feltárására az eddiginél jóval több részletkutatást kellene még végeznünk, s az volna célszerű, ha általánosabb érvényű igazságokat csak e további részletkutatások eredményeinek a betakarítása után próbálnánk kimondani. Hentzi bombái elől menekülő polgárok a pesti Újvásártéren 1849. május 13-án Csigó László reprodukciói 17