Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Granasztói Pál: A Rákóczi út értéke

Figyelembe kell venni azonban, hogy az említett nagyobb városoknak általában több főpályaudvaruk van, Budapestnek csak három, melyek közül a Keleti pályaudvar a legjelentősebb. De vannak más európai városok is, amelyeknek ugyancsak egyetlen központi pályaudvaruk van (például Milánó, München, Lipcse), ezek azonban mégsem olyan érdekesek, mint a miénk: vagy elhelyezésük a lipcsei főpályaudvar például a belváros szegélyére szorult —, vagy pedig az oda vezető út egyéb, különleges szerepe miatt — például Milánó esetében ; Münchené, bár a bevezető út rövid, figyelemre méltóbb ezeknél, elsősorban a másik végét lezáró Karlstor miatt. Ha néhány ide kívánkozó példát kellő ismeretek hiányában kihagytam is, a felsoroltak alapján talán mégis kibontakozóban van Rákóczi utunk jelentősége, jellege más, és köztük Budapestnél nagyobb, városok hasonló célú főútvonalaihoz képest. ARákóczi út, a Keleti pályaudvar felépítése, mondhatni szerencsés odahclyezése előtt is jelentős kivezető útja volt a városnak, s már akkor mutatta a magyar városok útjainak általános jellemvonását, a tágasságot. A múltat a kiegyezés előtti korszakból származó néhány nagyszerű épület képviseli. Akkor az út kezdetén, a mai Múzeum kör út sarkán helyezkedett cl a régi Nemzeti Színház, körülötte vendégiátó helyek; e térségben a hatvani kapu még állt eleven élet folyt, mondhatni szerény kulturális központ volt abban az időben. Az útnak ez az első szakasza széles, hamarosan fásították; elején már emeletes épületek is álltak. Helyükön ma többnyire későbbi, több emeletesek vannak. A legutóbbi homlokzat-hely reá 1 lítások következtében szembetűnővé vált e belső szakaszon levő házak többségének építészeti értéke, városképi szempontból változatosságukkal együtt egységet alkotnak. Kifelé menet régóta a zordon Rókus-kórház, ma is kissé beljebb nyúlva, és a bájos, egyszerűségével is megkapó Rókus-kápolna, amit minduntalan a lebontás veszélye fenyeget, vonja magára a figyelmet. Kivülebb a későbbi Nagykörúton túl alighanem szegényes, jórészt földszintes házak állhattak, sőt üres telkek is akadhattak. De az út fontos volt - bár sokáig még burkolatlan, poros, sáros -, hiszen névadójánál. Kerepesnél jóval messzebbre, az ország keleti része felé vezetett. I.ényege akkor az országútjelleg. „Nőtt'' útnak tekinthető. A Nagykörút utáni szakaszát később szabályozták, egyenesítették ki. Ez a külső szakasza fasor nélküli, ezért máig kietlenebb, a belső vonzóbb. A Nemzeti Színház az út jelentős eleme volt a közelmúltig. Eleinte a kisebb, de építészetileg becses, klasszicista épület, majd az 1874-ben megépített, akkor nagyszabásúnak és korszerűnek számító színház is — a réginek a helyén, a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán — neoreneszánsz formálással, bérházak közé ékelten, de velük egységesen. Korszerűségére jellemző, hogy amikor a párizsi operaházban bevezették a villanyvilágítást, a rákövetkező évben e színházban is. Most, utóbb megkérdőjelezhető 1912-ben történt lebontása, egy modernre vágyó, szinte ábrándos korszakban, tervpályázat alapján helyére álmodott új színház felépítése végett. Érdemes megjegyezni, hogy Párizs hírneves Comédie Fran^aise-e is hasonló helyzetű: az Avenue de TOpéra indulásában: s e régi épület ma is áll. A lebontást követő idő óta a Nemzeti Színház épületének ügye bizonytalan. Sokáig a Népszínháznak készült, a Nagykörút sarkán emelt kisebb épületben működött, majd mióta azt is lebontották, vándorol, szükségmegoldásokkal küszködik, a késlekedő új Nemzeti Színház felépülésének reményében. Egykori helye a Múzeum körút sarkán ma is üres; holott a telek helyzete folytán különleges értékű; kívánatos volna odaillő célú és külsejű épülettel mielőbb beépíteni. Furcsa a sorsa a Nemzeti Színháznak helyet adó Népszínháznak is. Építészetileg, műszakilag kevéssé jelentős alkotás volt, igen kiváló elhelyezéssel, előtte a későbbi elnevezésű Blaha Lujza térrel, s azon Tinódi Sebestyén szobrával. A Belváros felé jövet, a Rókus-kórház rideg tömbjét elhagyva, hirtelen formás, parkosított térré szélesedett itt a Rákóczi út, amely a színház főhomlokzata felé fordította a tekintetét. A hely a Nagykörút sarkán - még dalok is vannak róla a legfőbb csomópontok és találkozóhelyek egyike lett a városban. Közepén a színházzal, amelynek vitatható lebontása sivár űrt, formátlan és jellegtelen térséget eredményezett. A Népszínház, ha nem is kvalitásai miatt, de ékessége volt a Rákóczi útnak. Hiánya bántó, az út sivárabb lett nélküle. Érdemes volna gondolni arra, hogy e térség közepe táján mit lehetne, valami felmagasodót és egyben szükségeset is építeni, elhelyezni. Például óratornyot. A másik végpont, a Keleti pályaudvar és előtte a Baross tér szerencsés, jó megoldású, bár a pályaudvar előtti Baross Gábor szobor kényszerű hátrább helyezése csökkentette hatásosságát. A pályaudvar építése közepes színvonalú alkotása az eklektikának, de nemcsak elhelyezése, a rálátás, a hozzá irányulás kiváló, hanem a főhomlokzat is, hatalmas kapuzatával, mely kitűnően érzékelteti célját, szerepét. Ilyen megoldásról a leningrádi Nyevszkij Proszpekt végén elhelyezkedő pályaudvaron és a párizsi Gare de l'Esten kívül nem tudok. A Rákóczi út elején még nem, de a Nagykörúttal való keresztezés táján már messziről, nagyszabásúan érvényesül, hívogatja, tájékoztatja az idegeneket. Ezért magam is aggódtam, amikor felmerült a Baross téri gépkocsi-felüljáró terve (aluljáró helyett, ami közel négyszer annyiba került volna). Elmentem a Rákóczi út és a Nagykörút keresztezéséhez, onnan, majd kifelé haladva is figyeltem, mérlegeltem magamban: vajon mennyire rontja majd a kialakult, ismert képet, menynyire takarja el a jól érvényesülő célpontot. Úgy ítéltem: ha vékony szerkezettel, lábazattal építik meg, csak hozzá közeledve takarja el némileg a pályaudvar főhomlokzatát, messzebbről egyáltalán nem. Majd amikor felépült, örömmel láttam, amire nem gondoltam: mily különleges, hatásos kép a fölüljáró alatt áthaladva a pályaudvar főhomlokzatának, egészének hirtelen, közeli feltárulása. Az út nem veszített semmit hatásából, inkább nyert, akaratlanul, valamit. Megerősítette azt a városépítészeti esztétikai nézetemet: ha valami csakugyan szükséges, és jól építik meg, esztétikus is lehet. A Rákóczi út tehát „nőtt" út, s ez hatásának egyik eléggé jelentős tényezője. Az élet rendezte inkább, mint a tervek. A múlt század utolsó évtizedeitől kezdve egyre-másra épültek a korábbi, többnyire értéktelen, kisebb házak helyett nagyobbak. Előbb túlnyomóan az eklektika Budapesten annyira jellemző neoreneszánsz formálásával, majd a századforduló idején szecessziós ízléssel is. Kiemelném ez utóbbiak közül az Uránia épületét és majdnem szemben vele Lajta Béla kiváló premodern alkotását, amely takarékpénztárnak épült, s ma a Gázmüvek székháza. Mindezek egyenként is nagyvárosi méretűek, összességükben még inkább. Az ostrom okozta foghíjak helyén pedig modern épületek létesültek. Érdekes megoldású a Szabadság Szálloda: az új keretezi a megmaradt régi épületrészt. A boltok külső kiképzése is mindinkább modernné vált, hozzájárult a Nagykörút sarkán a szerencsés — bár rombolásból született — árkádosítás, ami hellyel-közzel, ahol éppen lehetséges, folytatódik. A közvilágítás is mind intenzívebb lett, szaporodtak a fényreklámok. Ezért talán — urbanisztikai értékként s kevésbé építészetiként — megérkezve ide, a Keleti pályaudvarra, s onnan kilépve megkapó látványt nyújt este a ragyogó, forgalmas, nagyszabású, kissé tört vonalú út. Az emelt autópályáról nyomban érzékelhetők a város dimenziói, vitalitása, életteljessége. Aszállodákról és boltokról, valamint a vendéglátóhelyekről érdemes külön szólni. Az életet, a forgalmat ugyanis leginkább ezek jelentik, határozzák meg. A korábbi, a Kerepesi úti, helyesebben a Keleti pályaudvar megépítése előtti időszakban sok primitív fogadó lehetett ' itt, istállóval, kocsiszínnel. Majd szaporodtak a szállodák: az út elején a közkedvelt, híres konyhájú Pannónia, ezen az oldalon, de távolabb az egyszerű Adria, később és kívülebb a nevével is hivalkodó Palace, a túloldalon a szecessziós díszítésű, szintén színvonalas Metropol, majd az útnak a Baross téri végén, egymással szemben két nagyobb sarki szálloda. Ezekre emlékszem, de lehet, hogy több volt. Mindenesetre kevés maradt meg napjainkig szállodának. Igaz, hogy akkor vonaton és egy sokkal nagyobb országból csődültek ide, szálltak meg itt a látogatók, s az út mindinkább az egész országé lett. Az bizonyos, hogy a Rákóczi út nem volt alkalmas, rangot adó hely parádés, elegáns szállodák számára — mint például a bécsi Ring —, ezek itthon inkább a Belvárosban, főként a Duna-parton sűrűsödtek. Hosszú ideig a boltoknak sem volt elég előkelő, amelyek annyira és érthetően meghatározták az út életét szerepét, forgalmát és rangját. Elegancia, megbízhatóság, sokáig szinte kizárólag a belvárosi boltok sajátja, a Rákóczi útiak már ilyen szempontból is gyanúsnak számítottak. Leginkább a Baross térnél kezdődő szakaszon: beljebb akadtak jobbak is. így különösen a neves hangszerüzletek, vagy az „elszakíthatatlan" Guttmann cég. Közéjük sorolható az útról néhány lépésnyire jól látható egykori Ár-6