Budapest, 1980. (18. évfolyam)
7. szám július - Dr. Buza Péter: Túléllek én, „Nájgebáj"!
DR BUZA PÉTER Strelisky Lipót karján dédunokája, Lubelszky Béla Most a sétány innenső oldalán végigmegyünk az utolsó keresztutczáig (három korona utcza). Itt egy perezre megállapodunk, hogy a balra nyúló hold utczában szemünkbe ötlő, keskeny homlokzatú Strelisky-háznak szenteljünk egy futó pillantást; e jó stylű épület Freund építész műve, a fölső emelet freskói Lötz Károlytól valók, s a photographiára vonatkoznak". » (Hevesi Lajos: Budapest és környéke, 1873.) Lubelszky Béla a családi legendákról mesél Gadányi György reprodukciója és felvétele — Magáról a házról nem tudok semmi közelebbit. Annyit persze igen, hogy dédapám építtette 1870 körül. Nem sokkal később el is adta, mert kellett neki a pénz a lányainak kiházasításához. Valamikor volt a kezemben boldogult nagyanyám házasságlevele, abból tudom, hogy 20 ezer forintot meg egy ötszobás lakást kapott, egyszóval komoly útravalót, és ugyanezt kapta a többi Strelisky-lány is. Még öten voltak, a nagyanyámon kívül. Dédapám — Strelisky Lipót — 1807 körül született Pesten. Ötvös volt, aranyműves. Szerelmi bánatában összepakolt, és kiment Párizsba. Felejteni. Ott aztán valahogyan kapcsolatba került Daguerre-rel. Nem tudom, kérem, ezt dokumentálni, de a nagyanyám gyakran emlegette, merthogy ez volt az öregúr második nagy csalódása. Amikor megszületett a világszenzáció, az első fénykép, a daguerreotipia, a gőgös francia elküldte maga mellől, hogy ne kelljen osztoznia a dicsőségben. Strelisky Lipót hazajött Pestre, és 1840-ben a Dorottya utca 9. szám alatt megnyitotta fényképészeti műtermét. — A magyar fotótörténeti szakirodalom másként' tudja. Strelisky Lipótot többen is megelőzték Pesten. Például Marastoni Jakab, a Velencéből bevándorolt festő, aki az első magyar daguerreotipista. Ő 1841-ben nyitotta meg műtermét. Strelisky pedig csak 1843-ban kezdte „fényírói" pályafutását, és nem a Dorottya, hanem a Bálvány, azaz az Október 6-a utcában. — Tévedés kérem, tévedés! Először is a nagyanyám mindig nagy nyomatékkal emlegette: dédapám abban az évben ftyitotta meg az ateliert, amikor ő megszületett. Nagyanyám volt a legidősebb gyermek a családban, 1840-ben jött a világra. Ami pedig a Bálvány utcát illeti, annyi igaz a dologból, hogy ebben az Túléllek utcában a 3. számú házban lakott a dédapám, és még hosszú évtizedekig a család. De abban az épületben soha nem volt műterem. * Lubelszky Béla — Strelisky Lipót pesti „ősfotográfus" dédunokája — maga is elmúlt már nyolcvan éves. Ha téved, akkor maga a családi hagyomány téved. Amikor az első „fényirdák" megkezdik működésüket, és a festőkből, aranyművesekből, rézmetszőkből verbuválódott első „szakemberek" ezüstlemezein megjelennek az első arcvonások, a Hold utcai (ma: Rosenberg házaspár útja) Strelisky-ház helyén még csak egy kis földszintes épület állt. Előtte magasodott a Neugebäude, pestiesen: „Nájgebáj", azaz az Újépület hatalmas épülettömbje. A telek, amelyen 1871 végén Strelisky Lipót háromemeletes bérháza felépül, közvetlenül a vásárcsarnok mellett, a Nagy Sándor (az egykori Hajnal) utca sarkán fekszik. Strelisky Lipót a negyvenes években harmincvalahány éves fiatalember. Egycsapásra felismeri, hogy mint fotográfus óriási karriert csinálhat, és nem habozik kihasználni a lehetőségeket. A hivatalos fotótörténet szerint is egyike volt a legelsőknek. Teljes bizonyossággal állítható az is, hogy műterme az öszszes alapítóé közül a legtovább állt fenn, valamikor az 1940-es években szűnt meg, s hogy hoszszú évtizedeken át szorgalmasan újítya a technikát, a leghíresebbé vált a századforduló előtti Budapesten. Ő volt az, aki először színezte a lemezeket, készített „színes fényképeket". Az ő műhelyéből kerültek ki az első, ékszerbe, érmébe foglalható babszemnyi arcképek. Elsőként tért át a fémlemezről a papírképre, azaz a daguerreotípiáról a talbo-20
