Budapest, 1980. (18. évfolyam)

2. szám február - Tartalomjegyzék és mutató, 1979

tak fel a fogyasztók, ami a következő tervciklusban majdnem megduplázódott, hiszen meghaladta a 42 ezer milliárdot. Ebből a meredek felfutásból is érezni lehet, mekkora munka hárult a Gázművek valamennyi dolgozójára: a szerelőkre, műszakiakra, földmunkásokra. Ezekben az években mindenki gázt akart, mégpedig a fűtéshez. Felesleges tehernek éreztük — s azóta csaknem valamennyien el is feledtük — az „őskort": a favágás, szénhordás, begyújtás és hamuzás korszakát. Kértük, igényeltük, s amikor megkaptuk a gázt, természetesnek tartottuk, hogy azzal főzünk, falimelegítővel fűtjük a fürdőszobát, a gáz kék lángja forrósítja a kádba zubogó vizet. És már nemcsak az új konvektorokban égett a gáz, hanem a régi cserépkályhákba is Héra gázégőket szereltek. A gáz a jólét, a kényelem, az összkomfort egyik feltétele lett. S ezekben az években ráadásul köbméterenként 20 százalék kedvezményt is kaptunk a fűtésre használt 1 Ft-os gázra. Ám az első időszak öröme elmúlt, s mi, pestiek, a ránk gyakran jellemző mentalitással egyre szenvedélyesebben panaszkodtunk, hogy a főváros utcái sokszor csatatérhez hasonlítanak, mert a gázosok mindenütt ásnak, túrnak, megnehezítik a közlekedést. De miért? Erre kerestünk választ a Köztársaság téren, a Fővárosi Gázművek igazgatóságán. Gömöri Géza vezérigazgató-helyettes adott erre magyarázatot: — A gázfűtés elterjedése olyan ütemet diktált, hogy a fejlesztés aránytalanul nagyobb volt, mint amennyit eszközeink, anyagi erőink és a munkaerő megengedett. Akadt olyan esztendő, hogy 25 százalékos növekedési ütemet könyvelhettünk el. A számok mindent elárulnak. 1966-ban 560 ezer háztartási gázkészülék volt üzemben, ez a szám egymillió 210 ezerre szökött fel 1979-ig. Még rohamosabb a fűtőkészülékek számának gyarapodása: ugyanebben az időben 16 000 ezerről 340 000 ezerre nőtt. A másfél évtizeddel ezelőtti — 1600 kilométernyi — csőhálózatunk is alaposan „megnyúlt": jelenleg 2300 kilométer. A Gázmüveknek nemcsak az új hálózat kiépítése okozott rengeteg munkát, hanem a régi, avítt vezetékek karbantartása és cseréje is. Mindezt tetézte a földgázra való átállás, hiszen a régi „nedves", városi gáznál természetes volt a kenderkócos tömítés. A kóc a párától ugyanis megdagadt, jobban tömített, mint amikor feltekerték. A „száraz" földgáznál ezt a megoldást már nem alkalmazhatták, hiszen a kiszikkadt szigetelő-tömítőanyag mellett szivárgás keletkezne. Ezért az átálláskor óhatatlanul szükség volt az általános rekonstrukcióra, felújításra és cserére. A régi, vékonyabb csöveket felszedték, nagyobb átmérőjűeket raktak le helyettük, de a pesti járókelők ebből csak a kiásott árkokat, gödröket vették észre, azokat nehezményezték. A régi, nagyobb, de még használható vezetékekbe műanyag csövet húztak, tömítették, hogy megfeleljenek a földgáz biztonsági szabályainak. S tették ezt változatlan, illetve valamelyest csökkenő létszámmal. Ma a Gázművek családjában 2300 ember dolgozik, kevesebb mint a földgáz előtt. Miért? — Kicsi a vonzása a szakmának — mondja Gömöri Géza. — Nekünk mindig van munkánk, vasárnap is, ünnepnap is munkára készen kell állni. Dolgozóink sokszor veszélyes körülmények között javítják ki a hibát, keresnek meg egy csőrepedést, gázszivárgást. Régebben csábította az embereket, hogy nálunk ingyenkosztot, -gázt kaptakazalkalmazottak. Ma az ipari besorolás szerint fizetünk. Nem mondom, a hálózati munkások havi 6-7 ezer forintot is megkeresnek, mégsem vállalja mindenki ezt a munkát. Ehhez hivatástudat, munkaszeretet is kell. S valami új vonzerő. Pedig a közművekre vigyázni kell. A város vezetékhálózata olyan, mint az ember érrendszere. Nem törődni vele könnyelműség. Csak akkor vesszük észre, s értékeljük, ha valami baj történik. így vagyunk a gázvezetékekkel is. Nem szabad elhanyagolni a csőhálózatot, hiszen a mulasztás később sokkal többe kerülhet, s minden közszolgáltatásnak gazdasági és politikai kihatása van. Annyi bizonyos, hogy a Gázművek a mai létszámmal nem sokáig győzi a jelenlegi rohamos fejlesztést: az új lakótelepek bekötését a hálózatba, az ósdi, sok évtizedes vezetékek és készülékek karbantartását. Szinte hihetetlennek tűnik, de ebben a nagy bontási-építési időszakban a vállalatnak csak egy — egyetlenegy! — kövezőmunkása van. — Mi lehetne a pillanatnyi segítség? — kérdeztük. — Ha a fővárosi és a megyei szerelő-, építővállalatok segítenének — hangzik a válasz. — Akkor kevesebb lenne a huzamosabb ideig felbontott útszakaszok száma, hossza. Egyelőre úgy próbálnak úrrá lenni a nehézségeken, hogy a következő években mérséklik, lelassítják a fejlesztést, hátha ezáltal utolérik magukat, „egy kis levegőhöz jutnak". Mondjuk meg őszintén, erre nemcsak technológiai szempontból lenne szükségük, hanem azért is, mert több lehetőségük nyílna az oktatásra, az új munkamódszerek megtanítására, így jobbá válna a munka minősége és hatékonysága. Ugyanakkor megszabadulhatnának azoktól a csellengő, a munkát olykor csak mímelő emberektől, akik között akadnak még olyanok, hogy fizetésük értékét sem termelik meg. Tehát a fenntartás, a rekonstrukció érdekében mérsékelni kell a fejlesztési ütemet. A földgázprogramban 1971 óta 120 ezer fogyasztónál volt gázcsere. Egy ütemben hetente 800—1000 lakásban, egy nyári szezonban 12 ezer berendezést lehet — a jelenlegi műszaki helyzetben — átállítani. Márpedig ekkor csak az ezredfordulóra kerül földgáz a hátralevő, még városi gázt használó háztartások sokaságába. De a város, a lakóházak és lakói élet- és vagyonbiztonsága — a mostani lehetőségek mellett — nem enged meg feszítettebb tempót, mert a megelőző és tervszerű karbantartásra is elegendő munkaerőt és műszaki berendezést kell biztosítani. — A fővárost már ma is két, gázszivárgást vizsgáló kocsink járja — mondja Paulovits Pál, a terv- és statisztikai osztály vezetője. — A következő években újabb és újabb műszereket veszünk. — Ezek a berendezések milyen hatékoíyan érzékelik a gázszivárgást? — Az útburkolat alatt 1—1,5 méterre lévő gázszivárgást is kimutatják. így fedeztük fel például a Múzeum körúti csőrepedést. — A lakosság, a fogyasztók miként érzékeiig a technika tökéletesedését, a munkaszervezés javulását? — Kedden reggel a fogyasztó még városi gázon főzi meg a teáját, este azonban már a földgázon melegítheti a vacsoráját. — Ezt hogyan csinálják, és miért éppen kedden? — A házi vezetéket előre elkészítjük a földgázra. Tömítünk, a tűzhelyeken fúvókát cserélünk. Az a lényeg, hogy előtte minden lakásba bejuthassunk a tűzhelyek beszabályozására. Kedd az átállások napja. A hét további részében beszabályozzuk a vízmelegítőt, a falifűtőt, a Hérát vagy a konvektort. Mindenesetre úgy dolgozunk már ma is, hogy egyetlen család egyetlen napra sem marad főzési lehetőség nélkül. Napjainkban az energiának, így a gáznak is fokozott értéke van. A hálózatban évenként 3—4000 üzemzavar keletkezik. A fogyasztó Ilyenkor kétségbeesetten szalad a hibabejelentőbe, vagy telefo.-.on sürgeti a 44